2017. – nyár A Tési Evangélikus Egyházközség lapja XV. évf. 3. szám
Augusztus hónap igéje:
„De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak.”
(Ap.Csel.26,22.)
Isten mind e mai napig megsegített minket. Ezért élünk, látunk, hallunk, szeretünk. Ezért tarthatjuk kézben
és olvashatjuk most e sorokat is. Mennyi bajból kimentett, mennyi vésztől megóvott, mennyi erőt adott,
mennyi mindenben biztatott és vezetett..! Tudjuk. Elismerjük. De beszélünk-e róla? Elmondjuk-e például a
családban? Kicsiknek és nagyoknak, az előttünk járóknak és az utánunk jövőknek? Beszélgetünk-e még
egyáltalán egymással?
Egy kedves svéd gyerekvers tükröt tart elénk:
Siv Widerberg: Sóderparti
Daniel, Aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinak hívja.
„Sódert esztek vacsorára?”
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a Sóderparti
Olyan lükén hangzik.)
„Frászt!” mondta Daniel,
„húst eszünk, és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja, hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja”
mondta Daniel, és nevetett.
Mégis lükén hangzik, hogy Sóderparti.
De Ami a Szívedet Nyomja, az már Igen!
Nálunk csak olyan közönséges Vacsora van.
A mi gyerekeink és unokáink kinek mondhatják el, hogy mi nyomja a szívüket? Nekünk elmondhatják-e? És
ha elmondják, tudunk-e nekik bölcsen válaszolni?
Elmondjuk-e nekik, hogy van Valaki, aki mindig meghallgatja őket? Aki megmutatja a megoldást. Aki
mellettük áll. Aki kész megbocsátani. Aki erősebb minden bajnál, kísértésnél, betegségnél, még a halálnál is.
Akiben bízhatunk minden körülmények között. Aki boldog életet szánt nekünk e világban és örökké.
A családi napon, a templomban, a táborainkban, a gyülekezeti gyermek- és felnőtt alkalmakon elmondjuk,
illetve meghallhatjuk ezt. De beszéljünk róla a családokban is! Szője át ez a tudat a mindennapjainkat, minden
generációban! Legyen jelen otthonainkban az evangélium! Hadd legyen a mennyei Atya az igazi családfő! Ne
szégyelljük az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére (Rm.1,16.)!
Mindeddig megsegített minket az Úr, és Ő fog segíteni ezután is! Mondjuk el kicsiknek és nagyoknak, hogy
ők is tudják és higgyék - és hogy boldog családok és boldog nép dicsérhesse Istent Tésen is!
dr. Zsednai Józsefné
Táborozni jó!!!
Ki gondol a tél közepén a nyári táborra? Valószínűleg
kevesen. De ha jól szervezett programot akarunk,
fontos a korai és mindenre kiterjedő előkészítés.
Ilyenkor történik a pályázatok megírása, ezzel együtt a
programszervezés, külső előadók meghívása, később az
anyagbeszerzés, tereprendezés. De ami folyamatosan
zajlik, az az imádság, hiszen hiába fáradozunk, ha Isten
nem szenteli meg jelenlétével ezt a hetet. Aztán
pillanatok alatt elérkezett július 2-a. Egy óra alatt
megtelt az udvar gyerekekkel, szülőkkel, fiatalokkal,
épültek a sátrak, teltek az ágyak, pattogott a ping-pong,
beindult a csocsó, gurult a „Talicska-TAXI”. A legkisebb
résztvevő alig 7 éves, a legnagyobb 16. Hangosak,
vidámak, mozgékonyak.
Nem volt kérdés, hogy az idei tábor középpontjában a
reformáció kell, hogy álljon. A kellemes reggeli torna
után a lelki táplálékot vettük magunkhoz a reggeli
áhítaton, majd a testünket építettük tápláló
szendvicsek és az utánozhatatlan tábori tea által. A
július elejére felújított pajta, amely a kisbusz garázsa
lett, a tábor hetében „Pajta-MOZI”-ként funkcionált. A
fényviszonyok remek lehetőséget engedtek a délelőtti
vetítésnek, így napi 20 percben Luther Márton életét
ismertük meg dia-, illetve játékfilmről. Bibliai tanítás
nélkül nincs hittantábor. Luther életeseményei és a
vakon
született
meggyógyítása
között
(János
evangéliuma 9. fejezet) szép párhuzam mutatkozik, így
alakultak ki a napi témák: 1. A baj Istenhez terel; 2. Mit
tegyek, hogy megtaláljam Istent?; 3. Lábam előtt
mécses a te igéd; 4. Reformáció az életedben. A
gyerekeket négy korcsoportra osztottuk, így zajlottak a
csoportos beszélgetések a fenti témákban. A
délelőttöket a templomban zártuk, a vakon született
történetének epizódjaival.
A
délutánok
hagyományosan
kötetlenebb
programokkal teltek. Vidám villámvetélkedőkkel
indítottak a vegyes korosztályú csapatok hétfőn,
vízivetélkedőn lettünk csuromvizesek kedden, merített
papírra nyomdáztuk: „Lábam előtt mécses a te igéd.”
(Zsolt 119:105), majd agyagmécsest készítettünk
szerdán,
számháborúztunk
és
medencéztünk
csütörtökön. Láttunk embereket, akik kisfilmen
mesélték el, hogy válságba jutott életüket hogyan
ragadta ki Isten a bűnből, bajból, betegségből. A
veszprémi Alfa-Dog kutyaiskola foglalkozásán hét
kutyusnak örülhettünk, ahogy gazdájuk iránti feltétlen
hűségüket
mutatták
meg
az
engedelmességi
gyakorlatban és az akadálypályán. A péntek délelőtti
„Hit harca” túrán aztán sor került a csapatok közötti
verseny utolsó csatájára is.
Egyszóval mozgalmas hetünk volt ismét. Jó látni, hogy
a gyerekek élvezik egymás társaságát, aktívak, otthon
érzik magukat a parókián és a templomkertben. De
számomra a hét legnagyobb örömei közé az tartozik,
amikor az egy évvel ezelőtt hitre jutott ifjú
konfirmandus bizonyságot tesz társainak arról, hogyan
találhatnak Istenhez; amikor az alig 10 éves kisfiú előtt
nyilvánvalóvá lesz egy-egy bűne, és azonnal bűnvallást
tesz; amikor beszaladok a templomba egy kábelért, és
rögtön kihátrálok, mert egy gyerek térdel az oltárnál és
imádkozik; amikor a tábor „rosszcsontja” küzdeni kezd
rossz magatartása ellen, és leesik az állam a változás
láttán. Öröm, hogy ismét kevesebb a Biblia az
irodaszekrényben, mert a hét végére idén is meglátta
egy kamasz fiúcska, hogy bibliaolvasás nélkül nincs hívő
élet. Most már az ő életét is gazdagítja az ige. Mindez a
Szent Lélek munkája, és hálás vagyok, hogy tanúja
lehettem, lehettünk mindezeknek.
Köszönjük
gyülekezeti
tagjainknak,
önkéntes
diákjainknak, akik imádsággal, süteménnyel, kétkezi
munkával, adminisztrációval vagy más módon
segítették ezt a hetet. Az Úr Istent szolgálták vele!
Stanka Erika
Stanka Erika
Új barátokat szereztem.
Ez volt az első táborom,
és nagyon tetszett!
Jövőre is vissza fogok jönni!
Örülök, hogy nem
mentem haza, amikor
beteg lettem, mert
nagyon jó tábor lett
belőle.
Derekam felövezve,
lámpásom meggyújtva.
A hittantábor a legjobb!
Bocsánatot kérek mindenkitől,
akit megbántottam.
Kapsz még egy esélyt.
Tied a döntés!
Köszönöm azt a változást,
amit többek életében
megtapasztalhattam a hét
eleje óta.
Köszönöm
Szabolcsnak, hogy
megtanította, hogyan
fogadjam be Istent.
CSALÁDI DÉLUTÁN
a templomkertben
augusztus 27., vasárnap 14
00
– 18
30
14:00 – istentisztelet a templomban
- gyermekbibliakörök korcsoportonként a parókián
15:00 – Dotto kisvonat megkezdi köreit a Széchenyi kilátóhoz
- légvárak, „Fanyűvők” népi játszóház, trambulin, billiárd, csocsó,
ping-pong, léghoki, póni-lovaglás gyermekeknek az udvaron
15:30 – előadás szülőknek, nagyszülőknek a gyülekezeti teremben:
Kósa Gergő evangélikus lelkész és felesége Dr. Kósa Andrea orvos
„Az Életre nevelünk” – címmel
17:00 – uzsonna
18:00 – Palánta bábszínház
június 24-én elkészült a kisbusz garázsa a parókia utolsó helyiségéből, a régi pajtából. A felújítást a helyiség
lomtalanítása és a vakolat leverése előzte meg. Köszönjük annak a négy önkéntesnek, akik elvégezték a vakolat
leverését. Köszönjük az építőanyag helyszínre szállítását is, valamint a helyiség meszelését. A villanyszerelés, a régi
ajtó bontása, új elkészítése, beépítése, kocsibejáró rámpa építése, keresztgerenda beépítése, oldalvakolat és
aljzatbeton készítése, és a hátsó tűzfal külső vakolata összesen 900 000 Ft-ba került (anyag+munkadj). Igazán szép
lett, méltó helyet kapott végre kisbuszunk.
Július 31. és augusztus 4. között nyolcan-kilencen, a súri gyülekezet evangélizációs sorozatán vettünk részt minden
este 8 órakor. Áldott esték voltak, köszönjük a lehetőséget.
A 6. CSALÁDI DÉLUTÁN-ra készül gyülekezetünk augusztus 27-én, vasárnap délután. Kérjük az asszonytestvéreket,
hogy akinek ereje engedi, legyen kedves süteménnyel támogatni ezt a délutánt. Vasárnap délelőtt – aki ezt jelzi –
tőlük autóval elhozzuk a parókiára a süteményt. Kérjük továbbá, hogy az alábbi feladatkörökbe, aki tud, erejéhez,
lehetőségeihez mérten kapcsolódjon be: az utcai szobában az ágyak szétszerelése, molinó és transzparensek
kihelyezése, templomtakarítás (26-án, szombaton 17
00
órakor), a Magvetés Alapítvány (gyülekezetünk alapítványa)
által elnyert sörpadok, sörasztalok felállítása (27-én, vasárnap délelőtt), sütemények kínáló tálakra rendezése
(vasárnap 13
00
órakor)
a várpalotai gyülekezetben szeptember 4. és 10. között a reformáció 500. évfordulójának kapcsán gazdag
programsorozatban lehet részünk. Erre a hétre a Thuri vár szolgál a gyülekezeti programok helyszínéül a mellékelt
meghívó szerint.
Szeptember 3-án tanévnyitó istentiszteletet tartunk. Szeptember 10-én a várpalotai Thuri várba várnak minket az
ünnepi istentiszteletre 10 órára. Ezen a napon a tervek szerint nem lenne Tésen istentisztelet, de gondoljuk át, és
a szeptember 3-i istentiszteleten fogjuk közösen meghozni a döntést ezzel kapcsolatban.
Mi újság van
(egy)házunk táján?