TÉS ÉS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG RÖVID TÖRTÉNETE
A mi kis falucskánkâŠ
⊠a Bakony legmagasabban fekvÅ települése, tengerszint feletti magassága 465 méter. A Tési-fennsík az Északi-Bakony legjobban elkarsztosodott területe, ezért számos barlang, karsztforrás található itt.
Nem szabad megfeledkeznünk a Gaja kis vízesésérÅl sem, amelyet âRómai fürdÅâ néven ismerünk
A régi bakonybéli apátság területén létrehozott emlékhely
Az összeírás elÅtti nevek mind katolikus családnevek, míg az összeírás után megjelent új családnevek tisztán evangélikus nevek.
A sok vegyes házasság ellenére a mai napig ugyanígy meg tudjuk különböztetni név alapján a családok vallási hovatartozását.
Evangélikus egyházközségünk krónikája
Veszprém várának 1552-es török megszállásakor a püspök és a káptalan elmenekültek, egészen 1629-ig vissza sem jöttek.
Az Årség protestáns lelkészt kapott, így csodálatos módon terjedhetett a megye településein a protestanizmus.
A római katolikus templom napjainkban.
Régi iratok szerint a község belterülete már a középkorban a falu mai helyén feküdt. Árpád-kori leletek utalnak erre.
A templom környékén emberi csontvázakat találtak, a korabeli templomkert temetÅ volt.
Ebben az idÅszakban 401 tési evangélikus affiliálta magát a palotai gyülekezethez.
A képen a várpalotai
evangélikus templom napjainkban
Így a templomépítés lassan ment, csak 1786-ban vehették fedél alá.
Eddig a tési gyülekezet tartozott a palotaihoz, 1786-tól viszont - egy napjainkra már tisztán protestáns falu - Csetény csatlakozott gyülekezetünkhöz.
Megérkeztek az új harangok. Háttérben az új iskola épülete
Pohánka Ödön, Ormosi Alfréd és az iskolások (1929). Háttérben a templom
1934-ben felépült az új paplak.
Kivonulás a keleti frontra. A katonák között egy tési evangélikus: Nagy Ferenc
A gyülekezet férfitagjai Németh tiszteletessel Görög ErnÅ látogatása alkalmából
A gyülekezet nÅtagjai Németh tiszteletessel Görög ErnÅ látogatásakor
A presbiterek Barcza Bélával 1964. szeptember 6-án
A vezetÅség, a vendégek és az asszonyok Barcza Bélával az 1964-es ünnepen
Templomunk az új toronycsúccsal napjainkban
Ezt az erdÅktÅl övezett fennsíkot már az ókor embere is megszerette. A rómaiak jó megélhetést láttak a vadban, gyümölcsökben gazdag erdÅkben és a jó termÅföldekben.
Bár régészeti kutatásokat nem szerveztek, a talált leletek mégis azt mutatják, hogy vidékünket már az Åskorban is lakták.
KÅbaltákat, kÅcsákányt találtak a mai kistési forrás környékén.
A tési és a kistési római leletek pedig azt bizonyítják, hogy itt nagyobb római település létezett.
Ez annál inkább hihetÅ, mivel a Dunántúl közepén PécsrÅl ( Sophiane) GyÅrbe (Arrabona) vezetÅ római út Kistést, Nánát, Szentkirályt érintve vezetett át a Bakony rengetegén.
A környéken feltárt leletek alapján arra következtethetünk, hogy a kezdeti település szétszórt, egymástól távoli épületekbÅl és tanyagazdaságokból állt, amelyek egyik központja a kistési forrás környékén, a másik a Suttonyi forrásnál alakult ki.
Ez utóbbi hely megfelel a mai faluközpontnak.
Honfoglaló Åseink sem kerülték el ezt a helyet, az Árpád â házi királyaink a bakonyi erdÅt mint erdÅispánságot kormányozták. Szeghalmy Gyula ezt írja:
âVárpalotától Pápáig, SümegtÅl Bodajkig egyetlen rengetegbÅl állt a Bakony, ennek a rengetegnek a közepén I. István király 1037-ben apátságot alapított.â
Ez az apátság a bakonybéli apátság volt s ezzel összefüggésben kerül elÅször szóba Tés neve 1086-ban mint az apátság egyik birtoka:
Az apátság birtokait 1086-ban írták össze, s az összeírt ingatlanok között Tés (Tehes) is szerepelt:
â A bakonybéli apátság Tehes jószágaiból birtokol egy ekényi földet.â
Valószínű, hogy elÅször a bakonybéli szerzetesek képviselték a tési emberek között a keresztyén vallást.
Közvetlenül az ezredforduló utáni idÅkbÅl semmi biztos adat nincs arra vonatkozólag, hogy Tésnek már ekkor lett volna temploma.
Az elsÅ írásos feljegyzés ez ügyben 1276-ból származik:
1276. július 23-án V. Ince pápa megbízásából Árpádházi Margit, IV. Béla lányának szentté avatása ügyében új tanúvallomás következik.
A tési templom Gergely nevű papja ugyanis esküvel bizonyította, hogy a mellette szolgáló Gede testvér Margit segítségével gyógyult fel súlyos betegségébÅl.
Ugyanitt szerepel a tési Eusin fia János vallomása is.
Tés és Kistés a középkorban és azt megelÅzÅen is teljesen különálló falvak voltak más-más bíróval.
A hivatalos oklevelek sehol nem említik, hogy Kistésen valaha templom lett volna.
Viszont a fellelhetÅ írások egyértelműen állítják, hogy Tésnek 1276-ban temploma, Gergely nevű papja, Gede és Máté nevű klerikásai voltak.
Tés tehát templomos falu, papja és egyháza volt.
Ezért hívták még az 1500-as években is Egyházastés-nek.
A török hódoltság alatt a falu lakossága lecsökkent, Kistés mint falu 1559-ben megszűnt: a török lerombolta, lakói elmenekültek.
Kistést 1559-es elpusztulása után említik együtt Téssel.
A környezÅ falvak így: Dudar, Csatár, Csesznek és Tés.
E falvak lakóiból is csak kevesen maradtak meg eredeti lakóhelyükön.
1566-ban Szigetvár elestével a töröké az egész Dunántúl. Sokan elmenekülnek az idegen iga elÅl. Így kerülnek a palotai várba Somogyból jobbágyok, majd a hegyek felé vándorolva Tésre.
1687-ben Palota végleg felszabadult a török uralom alól, a faluba is lassan visszatér az élet.
Az 1696-ban végzett összeírásnál új nevek tűnnek fel.
Míg a somogyiak bevándorlása elÅtt BARANYAI,
BOKODI, CSESZNEKI, FÜLÖP, MAZÁK, MOLNÁR
családnevekkel találkozunk,
az új nevek között KISS, NÁNAI, SIMON, VARGA, BARABÁS, ZUGOR nevek találhatók.
Néha áttekinthetetlen a hovatartozás és az adózás rendszere.
Tés neve évenként más formában tűnik fel az adólajstromokban.
A mai Tés községet Egyházastés â Nagytés
néven ismerték.
Így Tés neve 1536-ban Nagthes,1552-ben Eghazasthews, 1626-ban Tees, 1636-ban Thes, 1639-ben Theos.
Külön faluként szerepel Kistés neve:
1536-ban Kysthes,
1553-ban Kyws-Thews,
1559-ben Kysthy.
Ezután Kistés mint puszta szerepel.
Tés az 1629. évi református zsinat jegyzÅkönyve szerint âaz ellenkezÅk által elfoglaltatottâ, - vagyis biztos, hogy már 1629 elÅtt volt itt evangélikus gyülekezet.
LétrejöttérÅl pontos adatunk nincs.
A gyülekezet birtokában van egy ostyasütÅvas, amelyrÅl ha az óramutató járásával megegyezÅ irányban olvassuk le a számokat, az 1587-es számot kapjuk!
ElsÅ ismert lelkésze Somogyi István volt, aki részt vett a protestánsok köveskuti zsinatán. Tési lelkészsége idejérÅl semmi konkrét feljegyzés nem maradt ránk, tény azonban, hogy a CONCORDIÁT már 1622-ben aláírta.
Az 1646-os bükki zsinati gyűlésen a tési lelkész a hiányzók névsorában kerül felsorolásra.
A következÅ lelkész, akirÅl tudunk, 1649-ben mint Nagy Thés lelkésze írja alá magát. Hédervári Fejér Miklósnak hívták.
1655-ben már új pásztora van a gyülekezetnek: Üveges (Vitziazius) Miklós.
A reformáció tési megjelenésétÅl (1600-as évek eleje) kezdve egészen 1658-ig a tési evangélikusoknak nem volt templomuk.
Összejöveteleiket, istentiszteleteiket az erre a célra kijelölt imaházban tartották.
Istentiszteletük középpontjában az anyanyelven hangzó igehirdetés és az Úrvacsora állt.
A korábban említett 1696-os adóösszeírásnál új nevek tűntek fel a lakosok sorában. Ezek a nevek már protestáns jobbágyok nevei voltak.
Az összeírásban szereplÅ 13 jobbágy közül 10 protestáns.
Ez megdöbbentÅ adat, hiszen Tésen ekkor még elsÅsorban a római katolikus egyháznak volt hatalmas földtulajdonai révén befolyása.
1647-ben a fehérvári Årkanonokságnak, majd a fehérvári prépostnak voltak itt birtokai.
Az 1658. esztendÅben végre jó reménységük lehetett a tési evangélikusoknak, hogy hamarosan templom falai között dicsérhetik az Urat.
A püspök és a seniorok ajánlólevelet adtak templomra való gyűjtés céljából.
A gyűjtés valószínűleg nem járt sikerrel, viszont 1661-ben Tés már az anyagyülekezetek névsorában szerepel.
Mivel az 1696-os összeírásban Tésen 13 jobbágyból 10 protestáns volt, megalapozottnak látszik az a feltevés, hogy az evangélikusok az akkori katolikus templomot használták istentiszteleti célokra.
1711-ben találkozunk Károlyi István esperes eskümintájaként a következÅ tési lelkésszel Vázsonyi Mihállyal, majd 1725-ben a gyÅri esperességi jegyzÅkönyvben Szilvágyi Mihály nevével.
A gyülekezeti irattár egyik okmánya ezt írja:
â⊠valamely haragbul Teési Uraimék Szilvágyi Uramat ki tudták, Göndört hozták helyette. ⊠Göndör Uram bé nem eresztetett, hanem az határon kölletett lerakni.
Utóbb hathatós Instantiájokra ugyan béeresztetett, de nem soká az Uraság Parantsolattjábul kénszeríttetett kimennyi.
Lett hogy akkori Méltóságos Gróff Uraság, Pétsi Pöspek egyszersmind Fejér Vári Prépost is, mostani Gróff Urunknak Neszelrode Ferentz Prépost Urunknak Testvér Báttya, megszánván Åket, hogy számosan voltak Prédikátor Mester nélkül, hogy maguk és gyermekeik tudatlanul ne neveltessenek
Mestert engedett nékik, hogy hozhatnak.
És így hozták a nemrégiben megholt Bongya Ferentzet.â
A gyülekezet tehát templom nélkül maradt, de Bongya Frenc tanító âegy darabig egy Templomban szolgált a Pápistákkal,âŠde aztán hogy attól is a Magos Uraságtul elállíttattunk,âŠ, Oratórium Ház adatott nekünk.â
Bongya Ferenc tanító 1730. körül jöhetett Tésre, a községi irattárból tudjuk, hogy 1750-ben még biztosan tanítói státuszban volt Tésen.
Åt követte NyírÅ János, aki három éven keresztül látta el a mesteri tisztséggel járó feladatokat.
Az 1760-as években a gyülekezetnek még mindig nélkülöznie kellett a lelkészt.
A gyermekek Dogáts Pál tanító úrtól tanulták ekkor az írást, olvasást, számolást és a lutheránus hit alapjait.
A tési evangélikus gyülekezet 58 esztendeig volt helyi pásztor nélkül.
Minden hét vasárnap reggelén kocsizörgéstÅl volt hangos a Palotai út.
Már kora hajnalban fel kellett kelniük a híveknek, hogy a 10 órakor kezdÅdÅ istentiszteletre odaérjenek.
1784-ben kezd felpezsdülni a gyülekezeti élet, mikor megérkezik a faluba a már rég várt lelkész.
Az Å megérkezése után egy évvel, 1785-ben a vármegye már templomépítést is engedélyezett, azzal a kikötéssel, hogy a templomépítÅ hívek âmagukat adósságba ne keverjék, hogy azáltal mind a N. Vármegye, mind pedig a földes uraságuk szolgálatának megtételére alkalmatlanokká ne tétessenekâŠâ
Nagy volt az öröm s a boldog cél érdekében , hogy saját templomukban gyűlhetnek össze, semmiféle áldozat sem volt drága.
Nagy lendülettel kezdték meg a munkát, illetve csak kezdték volna, ha âNagy Ignác Exellentiájaâ követ és fát bocsátott volna rendelkezésükre.
Å viszont ezeket a szolgálatokat olyannyira megtagadta, hogy fát és követ még pénzért sem volt hajlandó a gyülekezet számára adni.
Rögös utat kellet bejárniuk a tési híveknek, mire felépíthették a templomot. Ezután sem fordult könnyebbre a sorsuk.
Még abban az évben, melyben új templomukat felszentelték, a földesúr megfosztotta Åket kicsiny egyházi birtokaiktól.
Az uraság olyannyira nem szimpatizált az evangélikusokkal, hogy ettÅl a lépéstÅl azt várta, nem lesz lelkész, aki elvállalja a tési szolgálatot.
A hívek ebben az idÅben közadakozásból tartották fenn gyülekezetüket. Így 1787-ben már egy kis harang is megszólalhatott a templom mellett felállított haranglábban, templomtorony ekkor még nem volt.
1789-ben új iskolaépületet sikerült szerezni, melyet egy gazdag evangélikus agglegény adományozott az épülethez tartozó kerttel és melléképületekkel együtt.
Az épület azonban felújításra szorult s 1792-ben sem készült el egészen.
1806-tól orgona került a templomba, 1808. esztendÅben pedig megérkezett az új harang. A kántori teendÅk ellátása a mindenkori tanító feladata volt.
Az 1835. és 1836. esztendÅkben súlyos pestis járvány pusztított a faluban, sok halálos áldozatot követelve a lakosság soraiból. Az evangélikusok létszáma csaknem a felére csökkent, száznyolcvanöten estek a halálos kór áldozatául.
Ekkor újabb segítséget kapott egyházunk. Barkóczy László székesfehérvári római katolikus püspök 1837-ben a lelkész és tanító részére földeket adományozott.
Ez az adomány biztosan hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkezÅ 28 évben a felére csökkent gyülekezet annyira megerÅsödjön, hogy 1864-ben templomát karzattal és toronnyal bÅvíthesse.
1884-ben egyházfenntartási alap létesült. A 72 alapítványtevÅ összesen 329 forint 5 koronát adományozott a gyülekezetnek.
Ezt az elsÅ alapítványt még sok másik követte. A tési evangélikus irattárban összesen 30 alapítványi levelet találtunk.
A hívek csak közmunkák vállalásával tarthatták fönn gyülekezetüket, így mentek el fát vágni, szántani, krumplit szállítani. A munkadíj az egyház pénztárába került.
A szegényes anyagi keretek miatt a gyülekezet úgy határozott, hogy a lelkészi állás betöltésére nyugdíjas lelkészt hívnak meg. Az új lelkészt 1898. október 2-án iktatták be.
A lelkész meghívása után 1901. március 1-jétÅl állt hivatalba Rátz Károly kántor-tanító.
Az új vezetÅk hatására mintegy maga a gyülekezet is megújult.
1902-ben rendbehozták a templom megrongálódott külsÅ vakolatát. Fedezetül az 1888-ban létrehozott âÉpítkezési és rendelkezésiâ alap szolgált.
Ugyanebben az évben adomány érkezett Amerikában élÅ âhitsorsosoktólâ, hogy a templomban két új csillárt helyezhessenek fel.
1905 telére esedékessé vált a tanítói lakás két szobájának lepadlózása, valamint a cserép-, illetve vaskályhákkal való ellátása.
Az iskolák megélhetése, folyamatos korszerűsítése abban az idÅben sem volt egyszerű feladat. E célból Rátz Károly tanító 1905 Åszén két alkalommal táncmulatságot rendezett, melynek tiszta bevétele 26 korona 20 fillér volt.
Ezzel a bevétellel nyitották meg 1906 februárjában az âIskolaâ alapot, mely késÅbb még több adománnyal gazdagodott.
EbbÅl a pénzbÅl vásároltak az iskola részére többek között térképet, köpÅcsészét, tintatartókat, vagy ha szükséges volt, a padlóztatásra is az alap nyújtott fedezetet.
1906-ban pedig az iskolaépület és a tanítói lakás tetÅszerkezetének javítására használták fel a bent lévÅ összeg egy részét.
1909. május 20-án a gyülekezet lelkésze Szalay János elhunyt.
A tési szolgálatot Horváth Sándor palotai lelkész látta el pár hónapig, amíg az új lelkész megérkezett.
Görög ErnÅ bemutatkozó szolgálata 1908. július 25-én, a délelÅtti istentisztelet keretében történt meg.
A legelsÅ teendÅ beiktatása után az volt, hogy a toronyban a veszélyes állapotban lévÅ haranglábakat kicseréljék.
1910 nyarán kicserélték a haranglábakat és az egész toronycsúcsot, sÅt a korhadt toronylépcsÅ helyébe is új deszkalépcsÅ is jutott.
1911. március 7-én újabb személyi változás történt. Rátz Károly kántor-tanító lemondott tési állásáról.
Ekkor került Tésre az a család, amelynek tagjai 37 éven keresztül látták el az evangélikus gyerekek oktatását.
Az édesapát, Ormosi Alfrédot március 20-án hívta meg a gyülekezet.
1914.
Kitör az I. világháború.
Áprilisban még megjavítják kívülrÅl a tornyot és az egész templomot, augusztusban pedig már sorban érkeznek a katonai behívók.
Köztük Ormosi Alfréd és a gyülekezet akkori dékánja, Zugor JenÅ részére.
A tanítást és az istentiszteleti kántori szolgálatot a lelkész vállalja el.
1915. Augusztus 29-én érkezik meg az a hatósági levél, amelyben felszólítják a gyülekezetet, hogy a legkisebb harangot önként ajánlják fel hadicélokra.
Ugyanez év decemberében megérkezett az újabb hasonló tárgyú levél is, amely a második harangot kérte.
A testvérek a második harangról is âönkéntâ lemondtak.
Miután 1916. február 2-án a gyülekezet felügyelÅjét, Véssey Józsefet is besorozták, megérkezett a harmadik hatósági levél az utolsó harangra igényt tartva.
A presbiterek azonban most már hajthatatlanok voltak.
Az 1919. február 2-i presbiteri gyűlésen örömmel fogadták a harcmezÅrÅl hazatérÅket, 14 evangélikus halt hÅsi halált valamelyik harcmezÅn.
Ugyanezen a gyűlésen döntött a vezetÅség arról is, hogy Székesfehérvárról harmóniumot rendelnek.
A béke feletti öröm hamar lelohadt. A Tanácsköztársaság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A szegénység annyira elhatalmasodott, hogy május 11-én a lelkész azzal a komoly kérdéssel állt gyülekezete elé, óhajtják-e a tési evangélikus egyház fennmaradását és hajlandók-e az egyházi adót továbbra is fizetni.
A hívek természetesen sokkal jobban ragaszkodtak gyülekezetükhöz, mintsem, hogy ilyen könnyen lemondjanak róla.
Sokat jelentett, hogy ebben a válságos helyzetben a gyülekezetbe látogatott - 1920. október 12-én â
Kapi Béla püspök.
Az ez alkalommal készített püspöki jelentésbÅl tudjuk, hogy a gyülekezetben rendszeresen âgyeremek-istentisztelet tartatikâ, nÅegylet, ifjúsági kör, énekkar működik, melynek szolgálatában az ünnepi istentiszteleten mindenki gyönyörködhetett.
Lassanként megszűnnek a súlyos gondok a gyülekezetben. Az Amerikába kivándorolt tési evangélikusok is gyakran küldenek adományokat.
Egy nagy összegű adományból sikerül 1921 szeptemberében új sípokkal megszólaltatni az orgonát, ugyanezen adomány fedezi az 1922 februárjában megrendelt kis 66 kg-os harang költségeit is.
Görög ErnÅ 1926 szeptember 5-én lemondott és új szolgálati helyére, Nagyvelegre távozott.
Az 1926. szeptember 5-i esperesi közgyűlésen bejelentik, hogy Pohánka Ödönt kívánják meghívni tési parókus lelkésznek.
Beiktatása 1926. november 21-én történt meg.
Az új lelkész azonnal kézbe vette az építési ügyeket.
1927. január 2-i presbiteri ülésen határozat születik új iskola építésérÅl.
JelentÅs anyagi segítséggel, új adók bevezetésével, állami segéllyel 1929 nyarára együtt volt az építés fedezete.
Ekkor határozta el a gyülekezet, hogy az I. világháborúban elrekvirált nagyharang helyére Sopronból rendel egy 400 kg-os nagyharangot és a használatban lévÅ 66 kg-os helyébe egy 100 kg-osat.
Amire az iskola teljesen felépült, a két új harang is megérkezett.
1932-ben végleg halaszthatatlanná vált a parókia épületének megépítése.
Pohánka Ödön felajánlotta, hogy az építés költségeit Å és rokonsága kamatmentesen kölcsönzik a gyülekezet részére, amelyet késÅbb a tagok igás vagy kézi munkával fognak törleszteni.
A hívek hálás szívvel fogadták a felajánlott segítséget.
A kÅműves 500 pengÅt kért munkájáért.
A következÅ év nagy feladata a toronycsúcs újrabádogozása volt, amelyet Brückner Károly zirci mester végzett el.
Ormosi Alfréd betegségére hivatkozva egy év betegszabadságot kért, ez idÅ alatt az oktatást fia, Ormosi Zoltán végezte el anélkül, hogy édesapja fizetésén kívül egyéb jövedelemre igényt tartott volna.
1936-ban a fiatalok közreműködésével a parókia udvarán, a templom felé vezetÅ út két oldalán 8-8 rózsafát ültettek el az elsÅ világháború hÅsi halottainak emlékére.
A âHÅsök kertjétâ az elemisták feladata volt gondozni.
1937. október 5-én Ormosi Zoltánt katonai szolgálatra hívták, az új tanító testvére, Ormosi Iván lett.
Å 1938-ban húgának, Ormosi Emíliának adta át a stafétabotot. Ormosi Emília csak a tanítást tudta vállalni, ezért a kántori teendÅket a nyugdíjas édesapa, Ormosi Alfréd vette át.
Milka kisasszony sem maradt sokáig a katerdrán, december 1-jétÅl ismét Iván állt a gyerekek elé. Februárban Zoltán katonai szolgálati ideje lejárt, így visszatért állásába.
Nem maradhatott sokáig, 1939. augusztus 27-én ismét be kellett vonulnia, a gyülekezet Ormosi Alfrédot kérte fel a tanító helyettesítésére.
Október 15-én azonban végleg visszavonulta tanításból, hamarosan kórházba szállították és 1940. március 8-án elhunyt.
SzülÅvárosában, Szarvason temették el.
A tanítói munka Ivánra és Emíliára maradt, akik felváltva végezték az oktatást.
A tanulók száma azonban egyre csökkent és ezt figyelembe véve az 1941/42-es tanévtÅl bevezették mindenki számára a hetedik osztályt.
1939. szeptemberében kitört a II. világháború.
1941. április 11-én bekapcsolódott Magyarország a Jugoszlávia elleni támadásba.
1942. április 11-én megkezdÅdött a 2. Magyar Hadtest kiszállítása a keleti frontra.
Erre az idÅre esett Ormosi Zoltán újabb behívása is.
A II. világháborúban templomunk és épületeink alig rongálódtak.
A templom tetÅzetét gépfegyverrel verették le, az ablakok pedig légnyomás következtében törtek ki.
Bár az orosz katonák sokat pusztítottak a faluban, az egyházi irattárhoz nem nyúltak.
A háború ideje alatt csupán egy hónapig szüneteltették a vasárnapi Istentiszteleteket.
A harcok nemcsak anyagi veszteséget jelentettek a gyülekezet számára. A két háborúban összesen 19 emberünk vesztette életét.
Az utolsó négy évtized alatt 50 evangélikus Amerikába, 91 pedig országon belül vándorolt ki a gyülekezetbÅl.
1946-ban 268 lelket számlált az evangélikus egyház.
1947. szeptemberétÅl az összes felsÅtagozatos vallásra való tekintet nélkül összevonva tanult.
MegkezdÅdött a tanítók kinevezése, melyhez az állam 90%-kal, a gyülekezet 10%-kal járult hozzá.
1949. július 18-án az állam Ormosi Zoltánt állami tanítónak nevezte ki, az egyházközség iskolai vagyonát pedig átvette. Két templomi padot is lefoglalt iskolai célokra.
Pohánka Ödön 28 évi tési szolgálat után, április 28-án lemondott, hogy szülÅfalujában folytassa lelkészi szolgálatát.
Németh Zoltánt 1949. július 29-én iktatták be. ElsÅ kérése az volt, hogy a család is vegyen részt a gyermekek hitoktatásában. Határozottan lépett fel azokkal szemben, akiknek egyházfenntartói befizetési hátralékuk volt.
Az esztendÅ végére a gyülekezet anyagi helyzete stabilizálódott, így fejlesztéseket hajthatott végre: a parókiára és a templomba bevezették az áramot.
Az amerikai adományból vásárolt csillárok viaszgyertyáit elektromos gyertyák váltották fel.
A következÅ nagy munka a templom renoválása volt.
1950-ben Ormosi Zoltán lemondott kántori tisztségérÅl.
Ugyanebben az évben megtörtént az iskola államosítása is.
Így az iskola, a tanítói lakás és a hozzátartozó kert egészében, a külsÅ kántor-tanítói birtok pedig részben állami tulajdonba került.
Az állami iskolában szörnyű lelki terror alá helyeztek minden hitéhez ragaszkodó szülÅt és gyermeket vallási hovatartozástól függetlenül.
Az 1953/54-es tanévben âhelyi nehézségek miattâ az iskolai hitoktatás szünetelt.
A gyermekek gondozása a gyermek-istentiszteleteken és a gyermek-bibliakörön folyhatott.
A hitükben megingott szülÅk már a családban sem képviselték a keresztyénséget.
Németh Zoltán TésrÅl való távozásáról annyit tudunk, hogy a püspök 1956-ban lemondatta.
A hívek érthetÅ módon zaklatott lelkiállapotba kerültek . Az esperes úr is látta a helyzet komolyságát és december 30-án már itt volt a gyülekezetben Asbóth László pápai segédlelkész.
1957. január 27-én volt beiktatása, amelyen mint helyettes lelkészt jelentették be. Jövedelme Ÿ részét tette ki a parókus lelkész jövedelmének.
Az április 14-i gyűlésen a presbitérium úgy döntött, kihasználva a lehetÅséget, az országos egyházhoz folyamodnak segélyért és renoválják a templomot.
A templom-avató hálaadó Istentisztelet 1957. november 17-én volt.
Ebben az idÅben hetente ifjúsági órát tartottak, vasárnap délutánonként gyermek-bibliakör, este pedig felnÅtt bibliaóra volt.
A hétköznapi bibliaórákat családoknál tartották meg.
1959 tavaszán ruhacsomag érkezett Amerikából a gyülekezet szegényei számára.
Ugyanebben az évben Pohánka Ödön is ellátogatott a gyülekezetbe.
A gyülekezet anyagi gondjai egyre súlyosbodtak. A pénztárban 4.000 forintnyi adóhátralék volt és a lelkésznek is 2.500 forinttal tartoztak.
(Havonta 272 Ft készpénz illette meg a lelkészt.)
A szülÅkre gyakorolt politikai nyomás semmit sem változott az eltelt tíz év alatt. ElenyészÅ volt a hittanórákra járó gyermekek száma.
1962. év végére a lelkész egész évi bérével tartozott a gyülekezet.
Az iskolások nem járhattak hittanórára. A néhány konfirmandust is alig lehetett rábírni arra, hogy elsajátítsa a konfirmációs káté anyagát.
Ilyen körülmények között a legerÅsebb hitű ember is megfárad. Asbóth László egy szerdai napon váratlanul elkötözött a faluból.
Új szolgálati helyérÅl küldte el felmondását 1963. június 15-én.
Az új lelkészt Barcza Bélát június 21-én mutatták be a gyülekezetnek. Beiktatásáig mint helyettes lelkész szolgált Tésen.
Az 1964. esztendÅ fontos évforduló volt a gyülekezet életében.
A templom toronnyal és karzattal történt bÅvítésének centenáriuma érkezett el.
Nagy készülÅdés kezdÅdött.
Az oltáron lecserélték a viaszgyertyákat és elektromos gyertyák kerültek a helyükbe, lefestették az ablakkereteket és gyűjtés indult az Istentiszteletet követÅ szeretetvendégségre.
Az ünnepi Istentiszteletre a presbitérium egy âJubileumi Nyilatkozatotâ fogalmazott meg, amely hálás szívvel gondol vissza a gyülekezet régen élt , tagjaira, kik szívükön viselték az egyházuk ügyét.
âMi, a Tési Evangélikus Egyházközség elnöksége, presbitériuma és a gyülekezet tagjai, Isten iránti hálával és kegyelettel emlékezünk templomépítÅ elÅdeinkre, akik elÅttünk a templom és a gyülekezet továbbépítését imádsággal és munkával végezték . Isten igéjébÅl Isten â és emberszeretet tanulva gyülekezetünk, egyházunk, hazánk és az emberiség minden jó ügyéért, békéjéért és elÅrehaladásáért hittel imádkozunk és hűségesen dolgozunk.â
Barcza Béla lelkészsége alatt a gyülekezet pénztára annak ellenére, hogy Asbóth László felé folyamatosan törlesztették a hátralékot, meglepÅen gyarapodott.
1968 nyarán renoválási munkákat végeztek a templomon belül.
1969-ben az orgona fújtatóját villanymotorral látták el.
Az orgona villamosításának költségébÅl a nagyobb részt a Lutheránus Világszövetség segélyezte.
1972-ben villamosították a harangokat is.
A következÅ évben kijavították a toronysüveg megrongálódott részét, az átfestése is ekkor történt meg.
Az egyház vagyona gyarapodásnak indult, így lehetÅség nyílt arra, hogy 1979 tavaszán bevezették a vizet a parókiára. Így töltötte be igazi funkcióját az 1960-ban kialakított fürdÅszoba.
Barcza Bélával nagyon jó kapcsolata volt a gyülekezetnek, az evangélikus családok szinte családtagként szerették Åt. Mégsem maradhatott 18 évnél tovább, 1981 tavaszán búcsúzott el a tésiektÅl.
Helyébe egy idÅs lelkész lépett, Riesz György, egy nyugdíjas lelkész.
Betegsége miatt 1984-ben kórházba szállították, ahol rövid idÅn belül meghalt.
Az 1984-1986-ig terjedÅ idÅszakban Zászkaliczky Péter bakonycsernyei lelkész végezte Tésen a lelkészi teendÅket. Minden vasárnap ellátta az Istentiszteleti szolgálatot, majd foglalkozott a 12-13 évesekkel, hogy folytassa velük azt a munkát, melyet Riesz György a halála miatt már nem tudott befejezni.
A gyülekezeti élet szükséges alkalmai egyszer sem maradtak el, mégis hiányzott egy helyben lakó lelkész, aki közöttünk él s osztozik mindennapjainkban.
Kívánságunk 1986-ban teljesülhetett. Ekkor került ide Ózdról Cserági István.
Nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok egyház számára való megnyerésére. A lelki oktatások után közös kirándulásokat, nyaralásokat és sportversenyeket szervezett, amelyekben maga is aktívan részt vett.
A bibliaórák szerdánként este kezdÅdtek és több éven keresztül családoknál hívták össze.
A központi alkalmak a vasárnapi és ünnepi Istentiszteletek voltak, amelyek délután 2 órakor kezdÅdtek a templomunkban a Húsvéttól Reformáció Ünnepéig tartó idÅszakban.
Reformáció ÜnnepétÅl Húsvétig a fűtött gyülekezeti teremben gyűltek össze a hívek.
Templomunk fennállásának 200. évfordulójára a templomkülsÅ teljesen megújult.
Leverték a régi külsÅ vakolatot és új fehér vakolattal vonták be az egész épületet.
1990-ben új toronycsúcsot kapott a templom.
Ebben az évben Cserági István elfogadta a nagyvelegi gyülekezet meghívását, ettÅl kezdve Tésen mint helyettes lekész szolgált.
A helyben lakó lelkész hiánya megmutatkozott a gyülekezeti életben.
Csökkent a hittanra járó gyerekek és az Istentiszteleteken résztvevÅ felnÅttek száma.
1996-ban pedig Cserági István Nagyvelegen is benyújtotta lemondását és a vas megyei Kissomlyóra költözött.
1996 szeptemberétÅl 1997 áprilisáig Pintér Mihály járt fel Várpalotáról.
1997 januárjában látogatott elÅször Tésre Szilas Attila feleségével.
Rögtön kialakult a kölcsönös szimpátia a gyülekezet és a lelkészházaspár között, így örömmel fogadtuk a hírt, hogy Szebik Imre püspök úr 1997. április 1-jétÅl Szilas Attilát bízta meg a tési gyülekezet gondozásával.
De errÅl már Å maga mesél.
Created with pptHtml