Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

2009.-3.

2009-3..pdf — PDF document, 350Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image
 
- 1 -
 
 
  
2009. – Karácsony      A tési evangélikus egyházközség lapja       VII. évfolyam 3. szám 
 
       
Á
Á
l
l
d
d
o
o
t
t
t
t
 
 
k
k
a
a
r
r
á
á
c
c
s
s
o
o
n
n
y
y
i
i
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ü
ü
n
n
n
n
e
e
p
p
e
e
k
k
e
e
t
t
 
 
k
k
í
í
v
v
á
á
n
n
u
u
n
n
k
k
!
!
 
 
Ki tör dik az ünnepelttel? 
 
Már hetek óta tart a készül dés, mindenki vásárol. Mindent meg lehet kapni, a meghosszabbított nyitva tartású, 
feldíszített üzletek zsúfolásig telve áruval. Az emberek futnak, tülekednek, kezükben kisebb-nagyobb 
csomagokkal készülnek a szeretet ünnepére. Jó üzlet a karácsony a keresked knek, a forgalom a többszörösére 
emelkedik december hónapban.  
Szent este napján aztán folytatódik tovább a rohanás. Karácsonyfa díszítés, sütés-f zés, ünnepl be öltözés, s 
mire lemegy a Nap, már mindenki fáradt.  
Másnap és harmadnap a vendégek özöne árasztja el a családokat. Tovább pörög a 24-én este megkezdett evés-
ivás. Közben a televízió jól összeválogatott m sorokkal próbálja maga elé láncolni a család minden tagját.  
A három nap gyorsan eltelik, majd minden megy tovább, de tudjuk, jöv re ismét eljön a karácsony.  
Sajnos a legtöbb magyar család így éli meg az ünnepeket. Persze ez még mindig jobb,  mint ott, ahol még 
karácsony este is tovább folyik a harc, nem is beszélve a hajléktalanokról és a magányosokról.  
„Jól lakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, az életedb l hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, 
mert az emberb l hiányzik valami.” – írta Váci Mihály. Ha tovább f zzük a költ  gondolatát, akkor azt 
mondhatjuk, a karácsonyból hiányzik Valaki. Az a Valaki, aki a világ teremt je, fenntartója, aki kétezer éve az 
els  karácsonykor eljött a világra.  
Karácsonykor az   születésnapjára emlékezünk. A legtöbb családban azért nem teljes az ünnep, mert nincs 
jelen az ünnepelt. Van gondosan feldíszített feny fa, csillagszóró, megterített asztal, sorban díszelegnek az 
ajándékok, de Jézus Krisztus nincs jelen az otthonokban. Akkor, kétezer éve sem fogadták  be  t sehol: egy kis 
istállóban, állatok mellett kellett megszületnie. Manapság pedig nagyon sokan a hideg templomok falai közé 
szám zik a kisdedet, akit az szent estei istentiszteleten meg lehet látogatni. Pedig Jézus nem a templomokban, 
az imaházakban szeretne otthonra találni, hanem az emberi szívekben. Egy Silesius Angelus nev  középkori író 
mondta: „Ha Jézus százszor is megszületne Betlehemben, elvesznél, ha nem születne meg a szívedben.”  
De honnan is tudná mindezt a mai ember, akinek évtizedeken keresztül „Áldott karácsony” helyett „Kellemes 
ünnepeket” kívántak a „Feny fa ünnepén”? Mikor a vallás a nép ópiuma volt, Jézus Krisztus pedig a régi világ 
csökevénye. Mikor a fa alatt nem a „Csendes éj”-t, hanem a „Kis karácsony, nagy karácsony” kezdet  éneket 
énekelték.  
background image
 
- 2 -
Vagy honnan tudná az az ember, aki csak a szeretet ünnepér l hall, akinek meggy
dése az, hogy ezen a 
napon az embert kell ünnepelni? Pedig szó sincs arról, hogy az emberi szeretetet, jóságot ünnepelnénk, hiszen 
éppen azért jött el Jézus a világba, hogy az emberi b nt l és gonoszságtól váltson meg bennünket. Nincs okunk 
magunkat magasztalni, hiszen a karácsony az ember cs djét jelenti, azt, hogy olyan távol kerültünk Urunktól, 
Teremt nkt l, hogy Fiát kellett elküldenie értünk. Ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor az isteni szeretet 
ünnepe, Aki „úgy szerette… a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz  benne, el ne vesszen, hanem 
örök éltet legyen.”  János 3:16  
Ha ezekr l a tényekr l megfeledkezünk, önmagunkat csapjuk be. Karácsonyunk csak úgy teljes, ha szívünkben 
jelen van Jézus Krisztus szeretete, s az   jelenléte járja át családunkat.  
                                                                                                      Merényi Zoltán Jelige 2001. december 
 
Mint hópihe 
 
Karácsony… titkot érlel … 
A téli csendnek szárnya n , 
S mint ég öléb l hópihe, 
Hull a szívre az Ige… 
Békéje szívt l szívig ér, 
S fehér lesz minden, hófehér. 
 
Úton a menny felé 
 
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az útipoggyászával, egy szatyorral, amelybe 
a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és helyet foglalt egy nem egészen teli 
fülkében. Kutatva figyelt körül, és jól megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.  
Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor 
jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte t le, hogy szabad-e itt aludnia. A kalauz barátságos igennel felelt, 
de utána látni akarta a jegyét.  
A kislány így felelt:  
- Nincs jegyem.  
- Hova utazol hát? – faggatta a kalauz. 
- A mennybe megyek. – hangzott a válasz. 
A férfi körülnézett, és csodálkozva válaszolt: 
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyedet? 
-  Az  Úr  Jézus.  –  felelte  a  kislány,  és  tovább  
kérdez sködött. – Ez a vonat nem a mennybe 
megy? Az Úr Jézus nem utazik rajta? 
- Azt hiszem, nem. – válaszolta a kalauz, akit 
zavart  a  gyermek  nyíltszív sége.  –  Mib l 
gondoltad egyáltalán, hogy ez a vonat odamegy? 
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy vonatról, 
amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette 
az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazni akar. 
De most már nem tudja többé énekelni, mert 
nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána 
utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem 
ismeri a dalt a vonatról, ami a mennybe megy? 
Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? 
Vagy nincs is kislánya? – kérdezte a kicsi.  
Ezt  a kalauz  csendben  végighallgatta,  majd 
megindult hangon válaszolt: 
-
 
Volt egy kislányom, körülbelül olyan id s, 
mint te. De már meghalt. Talán   is a 
mennyben van.  
-
 
És  most  a  bácsi  odautazik,  hogy 
viszontlássa? – kérdezte a kislány nagy 
együttérzéssel.  
Néhány utas érdekl dve hallgatta a beszélgetést. 
Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa 
kérdéseit l. Valaki ezt mondta: 
-
 
Ez egy angyal.  
-
 
Nem, Kati vagyok! Az angyalok az Úr 
Jézusnál vannak a mennyben.  
Ezután  nagy  bizalommal  megkérdezte  az 
utasokat: 
-
 
Mindannyian a mennybe utaznak? Annak 
nagyon örülnék! Anyukám azt  mondta, 
hogy aki valóban hisz az Úr Jézusban, 
minden nehézség nélkül a mennybe kerül.  
-
 
Édesanyád biztosan jó  asszony volt. – 
szakította félbe az egyik utas a kislányt.  
A válasz furcsa volt: 
-  Az  én  anyukám  azonban  sohasem  akarta,  hogy  
valaki azt mondja neki, hogy jó. Mindig azt 
mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten, és 
hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, 
akik azt hiszik, hogy jók, hanem azok, akiknek az 
Úr Jézus megbocsátotta a b neiket.  
A kislány kék szemét a kalauzra emelte: 
background image
 
3 
- De még mindig nem mondta meg a bácsi, hogy a 
mennybe utazik-e.  Nem akarja  viszontlátni a 
kislányát? Vagy nem hisz az Úr Jézusban?  
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen 
a gyermekkel. Közben az egyik utas értésére adta, 
hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban 
így felelt: 
- Meddig vigyük magunkkal ezt a gyermeket? 
Nem  hagyhatjuk,  hogy  valahol csak  úgy 
kiszálljon. Komolyan aggódom miatta.  
A kislány tovább kérdezgette: 
- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele? 
Mondjam azt neki, hogy az apukája most nem tud 
a  mennybe  jönni,  de  kés bb  eljön  t 
meglátogatni?  
A kalauz megrendülve hallgatott.  
*** 
Az egyik utas, aki elmesélte ezt az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor a lakóhelyére ért, és le kellett 
szállnia. Kés bb azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végz dött. Valaki oltalmába vette, hazavitte, ahol a 
hozzátartozói már aggódtak miatta. A kislány ugyanis el
leg semmit sem mondott nekik tervezett 
mennyei utazásáról.  
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De jobb lenne elt
dnünk, hogy vajon a mi életünk „vonata” a 
megfelel  irányban halad-e, és ismerjük-e a célállomást. Hová vezet életünk útja? Eldöntöttük már, hogy mi 
az úticélunk?  
                                                                                                                              Vetés és aratás 2009./2. 
 
 
Mindenki tovább ment 
 
Egy kínai keresztyén mondta el honfitársainak az következ  példázatot, hogy megvilágítsa nekik, Jézus 
Krisztus a legkilátástalanabb helyzetb l is meg tudja menteni az embert, amikor már senki sem segíthet.  
-
 
Belepottyantam egy mély gödörbe. A falak olyan meredekek voltak, hogy küls  segítség nélkül nem 
jutottam ki bel le. Egyszer csak lépteket hallottam. Konfúciusz állt fölöttem, és ezt mondta: 
-
 
Hogy lehettél ilyen el vigyázatlan, hogy beleestél a gödörbe? Ügyelj rá, hogy máskor nem forduljon 
el ! – azzal továbbment.  
Ismét lépések közeledtek. Buddha állt odafönt, és így szólt: 
-
 
Szegény ember, szívb l sajnállak, de tudod, minden élet szenvedés, így hát neked is ez a sorsod.  
Azzal   is tovább ment. Mindenki továbbment. Senki nem tudott segíteni rajtam. Ám ekkor ismét lépteket 
hallottam. Várakozásteljesen felnéztem, és megpillantottam Jézus Krisztust, Isten Fiát a gödör szélén. Nem 
szól semmit. Csak lehajolt hozzám, és felém nyújtotta a kezét, amíg meg nem ragadtam, azután felhúzott!  
Az Úr Jézus azt mondja magáról, hogy   azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa a z elveszettet.” (Lukács 
19:10) Hányan átélhették már ezt: „Kiemelt a pusztulás verméb l, a sárból és iszapból.” (Zsolt 43) 
Számtalan ember megtapasztalta már e kegyelmet, s  k azóta nem csak úgy érzik, mintha újjászülettek 
volna, hanem valóban újjá is születtek. Önmaguktól képtelenek lettek volna kijutni ebb l a „verem”-b l. 
Egyre mélyebbre, és mélyebbre süllyedtek a „sár”-ba, és „iszap”-ba, amíg nem hagyták, hogy megragadja 
ket Az, Aki egyedül képes a megmentésükre: Jézus Krisztus. 
                                                                                                                                       Helmut Dresbach 
 
Újévi gondolatok 
 
Esztend  fordulóján még hangosabban szólal meg az emberben mindaz, ami egyébként is benne zakatol: mi 
lesz velünk, mit hoz a holnap, mi következik ránk, szeretteinkre, népünkre, az egyházra, az emberiségre?  
Van, aki azt mondja, nem kell ezen gondolkodni. Fojtsuk az aggodalmainkat borba, hangosságba, 
valamilyen mámorba, esetleg – ha tehetjük – munkába. Szilveszterkor sokan követik ezt a tanácsot. S ami 
szomorúbb: a fiatalok egy része annyira menekül a valóság el l, hogy egyre többen vannak, akik erre 
létesített szórakozó helyeken péntekt l hétf ig elkábítják magukat, hogy hétf
l péntekig úgymond kibírják 
ezt a világot. Az orvosok szerint fel kell készülnünk arra, hogy néhány év múlva ezek az ifjak roncsok 
lesznek, s kórház, majd a temet  lesz a végállomásuk.  
Az aggodalmaskodó kis ember pedig úgy érzi, hogy minden oka megvan a félelemre, és semmi jót nem vár 
az új esztend
l.  
background image
 
4 
De milyen újévi gondolatokat ad nekünk Isten igéje? „Az Úr kegyelme az, hogy még nincs végünk, mivel 
nem fogyatkozik el az   irgalmassága.” Jer Sir 3:22 Egyedül Isten irgalmának köszönhetjük, hogy 
megérhettük az újévet. Annak, hogy nem b neink szerint bánik velünk, s nem fizet úgy, ahogyan 
megérdemelnénk. Az  szinte b nbánat, és a b nökkel való szakítás ad valóban új kezdést az embernek!  
„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtsd, mennyi jót tett veled!” Zsolt 103:2 Sokféle nyomorúságunk 
között kétségbeejt  jelenségeket látva is legyen hála a szívünkben Isten jótéteményeiért, és áldjuk az Urat! 
Mert minden látszat ellenére   tartja kezében a történelem kormányát, és viszi ezt a világot az általa kijelölt 
cél felé.   nem változik, h sége megmarad örökre.  
Bízzuk hát igazán az   kezére magunkat, de ez ne csak szólam legyen, hanem hitünk tartalma, imádságaink 
rugója, reménységünk alapja. Sok múlik majd ebben az évben is ezen: kezembe veszem, vagy kezére bízom 
dolgaim intézését.  
Ez nem azt jelenti, hogy tétlenkedik a hív  ember, hanem azt, hogy miközben végzi a kötelességét, számol 
Istennel, és számít rá. T le várja az áldást. Az áldás az többlet, amit nem érdemlünk, amiért nem dolgoztunk 
meg, amit jókedvéb l ad Isten az övéinek. Tedd a dolgod, és várd az áldást!  
De hova küld áldást az Úr? „Ahol a testvérek egyetértésben élnek.” Zsolt  133 A széthúzásnak, 
sárdobálásnak, egymás elleni uszításnak ebben a b zös leveg jében, amiben élünk, a keresztyéneknek jellé 
kell válniuk: lehet egyetértésben élni. A magunk önzését, hiúságát félretéve keressük a másik hasznát is a 
házasságban, a családban, a gyülekezetben, s a társadalomban is. Közben pedig legyünk bizonyosak abban, 
hogy  „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja.” Rm 8:28 Akik Istent teljes szívükb l 
szeretik, azokkal csak jó történhet ebben az évben is – ezt ígéri ez az ige. Még a próbákról is elmondhatják 
majd, áldásul lett nékem.  Mert olyan Atyánk van, akinek Jézus tanítása szerint még egy árva kis verébre is 
gondja van: „Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok!” Mt 10:31 
A sokféle ínség között tanuljunk meg adni! „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem 
cselekedettel és valósággal.”  I  Jn  3:8    Kérjünk  Istent l  irgalmas  szemet,  irgalmas  szívet,  és  azonnal  
mozduló kezeket! Vegyük észre, mi az, amit Isten nem nekünk szánt, csak nálunk tett le, és ne legyünk 
restek a kevésb l is szívesen adni!   ki fogja pótolni azt mindig. Legyünk h  és bölcs sáfárok, akik 
felel sen várják urukat.  
                                                                                                                                              Cseri Kálmán  
 
 
 
 
A templom tavaszi tet cseréjéhez szükséges anyagokat már éppen el kezdtük volna vásárolni, 
amikor az Országos Evangélikus Egyház „megálljt” parancsolt. Hiányolják ugyanis, hogy a támogatást 
nyújtó Vidékfejlesztési Hivatal nem köt szerz dést a nyertesekkel. Ez ügyben az országos vezet k a 
napokban veszi fel a kapcsolatot M. Hivatallal, s talán tavaszra megállapodás születik az ügyben.  
 
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik az  szi temet i f kaszálásban részt vettek, saját gépüket, 
vagy éppen erejüket, idejüket áldozták ehhez a munkához. Isten megáldotta igyekezetünket, hiszen 
olyan id t adott, hogy nem kellett már a tél el tt megismételni a f nyírást.  
 
ÜNNEPI ALKALMAINK: 
      December 24-én, Szenteste délután 4 órakor a templomban tartunk istentiszteletet a gyermekek 
szolgálatával. (Kérjük, mindenki melegen öltözzön fel, a templomban nincs f tés, és egy órán keresztül 
vékony ruhában megfázhatunk.) 
     December 25-én délután 2 órakor tartunk úrvacsorai istentiszteletet a gyülekezeti teremben 
    December 26-án délután 2 órakor tartunk istentiszteletet a gyülekezeti teremben 
    December 31-én, óév esti istentisztelet lesz 4 órakor a gyülekezeti teremben 
    December 31-én, újra ifjúsági és gyermek-Szilveszter lesz 17.00 órától sok játékkal, filmvetítéssel 
vacsorával egybekötve a parókián. 
    Január 1-jén, délután 2 órakor lesz úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben 
Mi újság van 
(egy)házunk táján? 
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2024. április »
április
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930