2020. - húsvét

2020. –  Húsvét          A Tési Evangélikus Egyházközség lapja       XVIII.  évf. 1. szám 

Jézus feltámadt!  

(Márk evangéliuma 16:1-8)  

Jézus feltámadt! Jézus valóban feltámadt! … csak még sokan nem tudják. Azok az asszonyok sem tudták 

húsvét  hajnalán,  pedig  már  föltámadt!  Pedig  Jézus  nem  csak  nagypéntek  fájdalmára,  hanem  húsvét 
csodájára is felkészítette őket. Számukra azon a reggelen csak a múlt létezett. A jövő nem, hiszen eltemették 
a reménységüket. Fájó szívvel, lelkük terhét hordva mentek a sír felé, céltudatosan tették a kötelességüket, 
hiszen be kell balzsamozni drága halottukat. És ahogy közelednek a sírhoz, egyre csak a nagy kőről beszélnek, 
az akadályról, amivel ők nem tudnak megküzdeni. Nincs válaszuk az aggódó kérdésre: ki segít rajtunk?  

Húsvét  van,  Jézus  feltámadt,  csak  sokan  még  nem  tudják.  Tömegek  ünnepelnek  ma  húsvétot  fájó 

szívvel,  lelkük terhét hordva.  S  közben  gondolkodnak.  Talán  éppen  a  kőről,  az  akadályokról,  a bajokról,  s 
aggódva kérdezik most maguktól és egymástól: mi lesz velünk? Mi lesz a szeretteinkkel? Mi lesz holnap? 
Hogyan  oldjuk  meg  a  ránk  váró  feladatokat?  Ki  fog  segíteni  a  nagy  bajunkon?  Talán  mi  is  ezek  között  a 
keresztyének  között  vagyunk.  A  múlt  a  biztos,  a  jövő  kérdéses  vagy  akár  félelmetes.  Visszaemlékszünk, 
milyen jó volt, amikor szólt. Amikor nekünk szólt az evangélium. S milyen jó volt hinni, remélni. De lesz-e aki 
ma meg holnap átsegít a bajokon?    
Kedves  testvéreim!  Krisztus  feltámadt!  Az  Úristen  eldöntötte,  hogy  kihozza  őt  a  halottak  hazájából. 
Eldöntötte és meg is cselekedte. Hát, döntsünk mi is! Elfogadjuk a feltámadt reménységet?  

A reménységet, hogy csoda részesei lehetünk? Hogy valami sokkal szebb következik, amit már soha 

többé semmiféle gyász és baj nem húzhat keresztül, mert él az Úr, és Ő szolgál nekünk. S tekintetünket a 
fájdalmas,  meghalt  tegnapról  az  élő  reménység felé  fordítja.  A  húsvéti fényben  élhető holnap  és  az  örök 
jövendő felé fordítja. Azon az első húsvét hajnalon döntött az Isten, a többi, a további választás már rajtunk 
múlik.  

Az örömhír másik része az, hogy ezzel a feltámadt Jézussal lehet találkozni. Sőt, Ő maga hív és vár. 

Ahogy az ifjú, ott a nyitott sírban mondja: Jézus hív és vár. Sőt! Név szerint is hív. Pétert külön is hívja. Akinek 
leginkább  szüksége  van a  hívásra,  mert  magától nem  menne. Magától nem  merne  indulni, hiszen  nagy  a 
vétke. Hogy mehetne ő Krisztus után? Hiszen háromszor is megtagadta a mestert ő, a tanítvány. Hogy merne 
indulni külön hívás nélkül? De Jézus ezt tudja és hívja. Neki külön üzen: „Mondjátok meg a tanítványoknak 
és Péternek, hogy előttetek megy Galileába!” Jézus Péternek külön üzen, neki személyesen szól, nehogy azt 
higgye, hogy neki nem szól a hívás.  És közülünk se higgye senki, hogy neki nem szól a hívás.  

Az  asszonyok  húsvét  hajnalán  hatalmas  csoda  részesei.  Látják  az  üres  sírt,  hallják  az  isteni  küldött 

szavát, a biztatást, és mégis félnek. Látnak, hallanak és mégis félnek. Valami hiányzik. Sokan a mai ünnepen 
is csak idáig jutnak: látják az ünnep jeleit, hallják a húsvéti hírt, és továbbra is félnek és hallgatnak, mint az 
asszonyok az üres sír mellett. És nem visszhangozza szívük, lelkük, és életük a húsvéti örömhírt. Pedig hallják. 
Miért? Azért, mert az üres sír még nem húsvét. … csak ha hiszek.  

Az asszonyok példája jól mutatja. Az üres sírtól még nem születik meg a hit. Kell hozzá híradás is. Ezért 

szólal meg az angyal. De az asszonyoknak még ez is kevés. Nekünk is kevés, mert nem lehet önerőből hinni. 
Még az igehirdetésből sem lehet hinni. Kevés az ünnep, kevés az emberi ékesszólás, a hithez Jézus kell maga. 

Ő, személyesen. Vele kell találkozni. Nem elég az üres sír, és nem elég az angyali híradás. Vele kell találkozni. 
A  templomban  vagy  otthon,  vagy  útközben,  mindegy,  hogy  hol,  de  Vele  kell  találkozni.  Nem  megállni  az 
ünnep külsőségeinél, nem megállni a mások szájából hangzó hitvallásnál.  Nekünk személyes találkozás kell 
a  feltámadott  Jézussal.  Az  angyal  megkérdezi  az  asszonyokat:  „A  názáreti  Jézust  keresitek,  akit 
megfeszítettek?  Nincs  itt,  feltámadt.  Előttetek  megy  Galileába.  Menjetek  ti  is!  Ott  meglátjátok,  ahogy 
megígérte nektek!”  

Mi  nem  a  megfeszítettet  keressük, hanem  a  feltámadottat.  Ő  meg  minket  keres.  Találkozzunk  Vele 

személyesen. Meglátjuk Őt, a feltámadottat. És ettől a találkozástól lesz boldog a húsvét és az élet. Csak 
ettől! De ettől igazán!  

dr Zsednai Józsefné  

Tudom, hogy van feltámadás! 

Egy Rolf nevű fiúról szeretnék mesélni. Tíz éves korában az utcán töltötte ideje nagy részét. A háború után 

Berlinben is sok utcagyerek volt. A sok szörnyűség után ezek a srácok meglehetősen kemény szívvel élték a 
bandaéletet. Verekedtek, loptak, cigarettáztak és ittak is. Érted? Tíz évesen? Sőt egy idő múlva hozzájutottak 
vacak, sokad osztályú kábítószerhez is. 

Rolf nagyszüleit és rokonait kiirtották a nácik, mivel zsidók voltak. A szülei életben maradtak, de teljesen 
kiégtek,  nem  foglalkoztak  fiukkal  sem.  Egyetlen  perspektívának  a  „repülés”  maradt  és  a  homályos  halál. 
Eddig nagyon lehangoló a történet, de másképp folytatódott.  

Isten  elküldött  ezekhez  a  srácokhoz  olyan  keresztyéneket,  akik  nemcsak  hittek  a  feltámadásban,  hanem 
tudták is, hogy lehetséges. Akik túlláttak a külsőn. Akik nemcsak a kis gengsztereket látták, hanem a bennük 
rejlő új élet lehetőségét is. 

Talán  sejtitek a folytatást  is.  Igen,  Rolf  megismerte  az őérte  is  meghalt  és  feltámadott  Krisztust. Azt  a 

Krisztust, aki átokká és bűnné lett az átok alatt szenvedő emberekért. Aki magára vette az egyes ember és a 
világ  fájdalmát,  bűnét.  Aki  nemcsak  „szövegelt”  a  szeretetről,  nemcsak  előadást  tartott  Istenről,  hanem 
mindezt be is mutatta, megcselekedte. Ahogy a Jelenések könyvében is olvassuk, hogy vérével vásárolta meg 
az elveszett embereket az Isten számára. (Jel 5,9) Ma Rolf az egyik legjobb barátom, lelkész és hozzá hasonló 
gyermekeket,  fiatalokat  szeret  oda  Istenhez,  a  megoldáshoz,  a  feltámadáshoz.  Járja  Németországban  a 
nevelőintézeteket,  a  városokat,  utcákat.  Keresi  az  elveszetteket,  keresi  a  lelki-szellemi  haldoklókat.  Az  ő 
számára sem egy elvont hittétel a feltámadás. Tudja, mert átélte. A feltámadás akkor lesz valósággá, ha valaki 
személyesen, belső emberében éli azt át. 
A Biblia is erre biztat: 
„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból,  és felragyog neked a Krisztus.”         (Ef 5,14) 
                                                                                                                                                                   Szeverényi János 
 

Micsoda nagy nagyhét, és micsoda húsvét? Bezárt ajtók mögött vagyunk, a hatóságok és az egyház is 

azt kérte, hogy ha csak lehetséges, maradjunk otthon. Ott van szívünkben joggal az aggodalom, mikor támad 
még erőteljesebben a vírus, mi lesz szeretteinkkel közelben és távolban. Mikor mehetünk újra templomba, 
mikor vehetünk újra úrvacsorát. Ez a bezárt ajtó az evangéliumban is előbukkan, hiszen talán már nagypéntek 
este bezárkóztak a tanítványok, és még húsvétkor is zárt ajtók mögött voltak sokan, mert féltek, nem hittek 
a feltámadásban. És a János evangéliumának 20. fejezetének 19. versében azt olvassuk: „Jézus, bár zárva volt 
az  ajtó,  bement  hozzájuk.”  Meglátogatta  őket.  Megállt  középen,  és  ezt  mondta:  „Ne  féljetek!”  A 
meglátogatás  csodálatos  alkalma  ez.  Milyen  jó,  amikor  bezárt  ajtók  mögött  is  átélhetjük,  hogy  valaki 
meglátogat minket, egy jó barát egy telefonhívással, egy lelkész egy igehirdetéssel, amit elküld interneten, 
vagy bedob a postaládába, vagy az ifjúsági munkás, aki kerékpárral végig járja a falut vagy a kerületet és 
bedobálja  a  levélszekrényekbe  az  Evangélikus  Élet  legfrissebb  számát.  Meglátogathatjuk  így  egymást,  de 
Jézus látogatása még kézzel foghatóbb, mert Ő ott van az otthonunkban, és ott is marad, és ezt mondja: „Én 
vagyok, ne féljetek! Békesség nektek!”  

Dr. Fabiny Tamás,  

evangélikus elnök püspök 

Az orvos válaszol 

Szia! Jézus vagyok. Gondoltam, rendben lesz a tegeződés, hiszen ismerlek már fogantatásod előttről. Látom, 
otthon vagy. Tetszik ez a „maradj otthon” kampányotok, és ahogy igyekszik az Ember mindent megtenni a 
helyzet jobbra fordulása érdekében. Tetszik, hiszen én is ilyen vagyok. Szeretem, hogy hasonlítunk. Azoknak 
most talán nehezebb, akik nem maradhatnak otthon, mert dolguk van, sőt, feladatuk. Teljesen átérzem a 
helyzetüket,  mert  én  is  közéjük  tartozom.  Tudnod  kell,  hogy  én  sem  maradhattam  otthon.  Ha  a 
világmindenség egy kórház lenne, akkor a Föld volna a fertőző osztály. Itt volt rám szükség, hát jöttem. Még 
mindig itt vagyok! Szeretném, ha tudnád, hogy én építettem ezt az egész "kórházat", és benne ezt az osztályt 
is, amit Földnek neveztem el. Tudnod kell, hogy eredetileg nem a fertőzötteknek épült. Lakásnak terveztem, 
az itt élők számára. Csak később kellett kórházzá alakítani. Amikor ide kerültem, pont olyan lettem, mint 
bárki  a  kórtermekben.  Egyetlen dolgot  kivéve,  én  sohasem  fertőződtem meg.  Ember  lettem.  Az egyetlen 
egészséges, a sok beteg között. Tudsz követni? Mindig az volt a bajotok, hogy nem látjátok a főorvost. Azt 
mondtátok, biztosan elhagyta a kórházat, mert akkora a baj, hogy ezen már ő sem tud segíteni. Hát Ember 
lettem. Láthatóvá váltam, de még mindig nem láttatok. Maradtam távoli, láthatatlan… De az az igazság, hogy 
látható  vagyok.  Ti  lettetek  vakok,  ezért  nem  ismertetek  fel  engem.  Pedig  nálam  van  a  gyógyszer.  Itt  az 
ellenanyag.  Ingyen  van.  Semmit  nem  kell  érte  fizetni.  Van  maszkom,  kesztyűm,  védőruhám,  hogy  ha 
meggyógyulsz,  ne  fertőződj  meg  újra.  El  kell  mondanom  neked,  hogy  ez  a  kórházas  dolog  csak  átmeneti 
állapot. Ez a hely nem az otthonod. Én azért jöttem, hogy meggyógyítsalak, és hazavigyelek. Most, hogy a 
tested nagyobb biztonságban reméled azzal, hogy otthon maradtál, itt lehetne végre az ideje annak, hogy a 
lelkedet  is  biztonságban  tudd.  Klassz  a  kampányotok  jelmondata:  „Maradj  otthon!”  De  szeretném,  ha 
megismernéd az én örök kampányom jelmondatát is: „Gyere haza!” 

Pintér Béla  

Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni 

Tévedni emberi dolog. Bocsánat, tévedtem – szoktuk mondani. Vannak komoly, életre szóló tévedések. 

Most Isten mondja és kéri, hogy ne tévedjetek! Az örök élet dolgában ne tévedjetek! Rettenetes dolog lenne, 
ha egy életen keresztül azt hinnéd, hogy rendben van minden. És döbbenten kellene majd megállapítanod, 
hogy tévedtem. Sokan mondják, hogy a halállal vége mindennek. Azután már megnyugszom. A halál nem 
pont, hanem vessző vagy kettőspont. A halál nem elalvás, hanem felébredés. Voltaire, a nagy francia költő 
haláláról olvastam, aki egy életen keresztül gúnyolta Istent, hogy nincs, amikor azután a küszöbön volt, egy 
kicsit már átlátott, és ezzel a kiáltással halt meg: „Örök élet van, de én elvesztem!”  

Olyan biztosan kell tudnod, hogy Jézust elfogadtad Megváltódnak, amilyen biztosan tudod, hogy férfi 

vagy-e vagy nő. Milyen rettenetes lenne, ha valaki azt mondaná: tudom én, hogy hova jutok. Aztán kiderülne: 
„Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki 
cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7:21)  

Lehet Bibliával a kezedben elkárhozni, imádsággal a szádon elveszni. Lehet templomba járó élet mellett 

is elkárhozni. Egy vallás sem üdvözít, egy cselekedet sem. Jézus Krisztus az üdvözítő! Jézust megkérdezték 
egyszer, hol van Isten országa. Azt mondotta, nem itt, nem ott, hanem tibennetek van. Testvér, benned van? 
Mi van belül? Mennyország vagy pokol? Azt mondja az ige: aki hisz a fiúban, annak örök élete van. Már benne 
él a mennyben. Te ott élsz már?  

Ebben a világban, amelyikben élünk, úgy látszik, hogy Isten csúfoltatik. De meg nem csúfoltatik. A Bibliát 

tudományosan csúfolják. Szemébe nevetnek Istennek, és Ő hagyja. Mennyire nevetségesnek van beállítva a 
becsületesség,  a  hűség,  mennyire  kigúnyolt  a  tisztaság.  Egy  társaságban  a  háziasszony,  amikor  asztalhoz 
akarta  ültetni  vendégeit,  azt  mondta,  járuljatok  az  úr  asztalához.  Hogy  volt  bátorsága  az  Úrnak  asztalát 
kicsúfolni? Hány iszákos mondta már, hát Jézus is borrá változtatta a vizet: volt bátorsága a szennyre ráhúzni 
Isten tiszta, szent igéjét.  

Bizony,  csúfoltatik  Isten  úton,  útfélen,  felnőttektől,  gyerekektől,  a  világtól.  De  leginkább  a  vallásos 

emberektől. Mert kettős életünk megcsúfolása az Istennek. A templomban hallgatod az igét, otthon meg 
veszekszel. Amikor mondod, hogy legyen meg az Ő akarata, és közben véghezviszed a saját akaratod. Azt 
mondod,  hogy  milyen  jó  volna  már  a  mennyben  lenni,  de  ha  jön  a  betegség,  egy  szalmaszálba  is 

belekapaszkodsz. Csúfoltatik Isten, mert életünk nem egyezik azzal, amit mondunk. Kinevetik a hitéletünket, 
mert látják fösvénységünket, anyagiasságunkat. Mert prédikál a cselekedet, és ott van a gyümölcs.  

Isten  csúfoltatik,  de  nem  csúfoltatik  meg.  Mert  mindennek a  vége  az  Ő  kezében  van.  Szeretném,  ha 

fölnéznénk a keresztre: mégis csúfoltatik? Igen, de csak egyetlen egyszer! Akkor is teérted, meg énértem. 
Álltál-e már úgy a kereszt alatt, hogy érezted, ez a legnagyobb tévedés, és mégsem tévedés! Isten maga adta 
Jézust. Lépj rá arra az útra, amit Isten nyitott Fián keresztül a mennyországba!  

Trausch Liza 

  a téli zúzmara sajnos kitörte a templom mögötti cseresznyefát. Rotter László és Karker Norbert a tél 

végén összefűrészelték, illetve ledarálták a kidőlt fa ágait. Köszönjük!  

  március  3-án  Veszprém  megye  evangélikus  lelkészei  a  tési  parókián  tartották  hónap  eleji 

munkaértekezletüket.  Köszönjük  mindazok  segítségét,  akik  teremrendezésben,  süteménysütésben 
és a vendéglátásban segédkeztek  

  március  7-én  gyülekezetünk  lelkes  férfitagjai  előkészítették  a  hátsó  épületrész  padlását  a  nyárra 

tervezett tetőcserére. Az építési állványokat, a több évtizede ott lévő szénát, a felesleges lomokat, 
faanyagot a megfelelő helyre pakolták:  Varga Lajos, Dávid Imre, Diósi Kálmán, Zugor István,  Barta 
János, Bódai Sándor Szabó Norbert, Borbás Zsolt, Patonai Zoltán, Bódai László, ifj. Varga László, Varga 
László (a képen balról jobbra) Köszönjük munkájukat!  
 
 

  a  koronavírus  okozta  veszélyhelyzet  miatt  március  15.  után  minden  istentisztelet, 

gyermekistentisztelet, bibliaóra és konfirmandus óra elmarad 

  a  Magyar  Faluprogramon  támogatást nyert programjaink  (konfirmandus  tábor, hittanos  gyerekek 

családi kirándulása a Futura parkba) szintén halasztásra kerülnek 

  a konfirmáció ünnepét május 24-re, a pünkösd előtti vasárnapra terveztük. A vírus terjedését látva 

valószínűleg ezt az ünnepet is később tartjuk meg.  

  jó  szívvel  ajánljuk  mindenki  figyelmébe  gyülekezetünk  honlapját  (tes.lutheran.hu),  ahol  az 

„Igehirdetések” fül alatt meghallgathatók lelkésznőnk igehirdetései, melyek a kijárási korlátozás ideje 
alatt  is  frissülnek,  illetve  a  gyülekezeti  Face  Book  oldalt  (facebook.com/Tési  Evangélikus 
Egyházközség), ahol szintén friss tartalmak kerülnek megosztásra hétről-hétre  

  A FELTÁMADT KRISZTUSRA NÉZŐ HÚSVÉTOT KÍVÁNUNK MINDEN GYÜLEKEZETI TAGUNKNAK!  

Mi újság van 
(egy)házunk táján?