Húsvét

2023. –  Húsvét                    A Tési Evangélikus Egyházközség lapja                XXI.  évf. 1. szám  

Kell! 

Tele  van  az  életünk  ezzel  a  kényszerítő  szócskával.  Még  a  húsvétunk  is.  Mert  mindent  meg  KELL  csinálni: 

bevásárolni, takarítani, díszíteni, tojást festeni, locsolkodni, sütni-főzni, templomba menni, úrvacsorát venni..  

Az evangéliumok megszokott szava a „kell”. Ha Isten mondja, akkor ennek alapján alakulnak a történések, mert be 

KELL  teljesednie  az  írásoknak:  Jézusnak  Jeruzsálembe  KELL  mennie,  ki  KELL  innia  a  keserű  poharat,  sokat  KELL 
szenvednie, harmadnapon fel KELL támadnia. A teremtésben sem fordult az anyag Isten alkotó szava ellen. Az ember 
viszont nehezen tűri, ha valamit muszáj megtenni. Próbálunk lázadni a szülő, a főnök, a hatóság, a szokások kényszere 
ellen, és bizony még Isten ellen is. De amikor Isten kimondja valamire, hogy: „KELL”, ugyan ki akadályozhatná meg Őt 
tervének végrehajtásában? Ki hiúsíthatná meg az Ő akaratát? Ki? Hát Jézus! Ő egyedül! Mondhatná, hogy nem járja 
végig a keresztutat; hogy ilyen emberekért nem áldozza az életét. Leszállhatna a keresztről. De nem teszi! És nem csak 
azért, mert engedelmes. Hanem mert Ő is szereti az embert, és nem akarja veszni hagyni. Kínos szenvedések árán is el 
akarja végezni a megváltásunkat. Mert KELL, hogy legyen út Istenhez az ember számára! KELL, hogy legyen bocsánat! 
KELL, hogy beteljesüljön az ígéret, hogy „aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”! Jézus tudja, hogy 
nincs más mód: ha meg akar menteni minket, akkor oda KELL áldoznia az életét. És megteszi.  

A  folytatás már  csak  rajtunk  múlik.  Isten  azt  mondja,  hogy  hit  KELL  az  üdvösséghez,  és  nekünk  sem  ígéri,  hogy 

könnyű  lesz  az  út.  De  a  szerető  Atya  akarata  fájdalmakon  át  is  a  legjobbra  vezet  minket.  Aki  pedig  ellene  szegül, 
önmagát fosztja meg valami páratlan ajándéktól, fényes győzelemtől, a célba érés örök örömétől. Isten minket nem 
kényszerít, hanem hív. Nem parancsolja nekünk, hogy KELL, hanem felkínálja, hogy SZABAD.  

Hogy  is szól  az  a  régi, kedves  ének? „Ma  még  lehet,  ma még  szabad...”  Tudjuk  folytatni?  Aki  nem  csak  tudja  a 

folytatást, hanem meg is cselekszi, annak igazi húsvéti örömöt ad a feltámadott Krisztus!  

Kívánom ennek boldog megtapasztalását minden kedves Olvasónak!

         Dr Zsednai Józsefné 

Legalább egy kicsit… 

Egy kisgyermek, akinek sokat beszéltek szülei Istenről, faggatja apját: 

- 

Apu! Azt mondtad, hogy Isten mindenkinél nagyobb.  

- 

Így igaz – válaszolt az apa.  

- 

De apu! Azt is mondatd, hogy Isten itt lakik bennünk.  

- 

Így igaz – felelte az apa.  

- 

De apu! Ha Isten mindenkinél nagyobb, és itt lakik bennünk, nem kellene, hogy legalább egy kicsit kilátsszon 
belőlünk?  

Vajon tudunk-e olyan életet élni, hogy Isten kilátsszon belőlünk?                                                      

http://bizzal.mlap.hu

Amit vet az ember… 

„…amit vet az ember, azt fogja aratni is …” (Gal 6:7)  

Kevesen  gondolnak  arra,  hogy  az  életünk  folyamatos  magvetés.  Minden  szavunk,  gesztusunk, 

tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva- akaratlanul példává lesz. Jó 

vagy rossz példává.  

Amit  a  gyerekek  látnak  otthon,  még  ha  kamaszkorukban  nem  értenek  is  egyet  vele,  később  a 

legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon  tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa 

láttán valaki éppen ezért ne úgy, hanem másként, helyesen éljen majd.  

Nem kell ehhez feltétlenül tudatosság, elég, ha egy istenfélő ember éli a maga megszentelt, tiszta életét, azzal szórja 

a jó magokat. Aki istentelen, embertelen életet él, veti a gyomot. Mindkettő ki fog kelni, megtermi a maga gyümölcsét. 
Mindenki csak olyan magot tud vetni, amilyen van neki, és mindenből az fog kikelni, aminek a magja. Senki nem akar 
kukoricát szedni ott, ahová búzát vetett.  

De  szabad  tudatosan  is  jó  magot  vetnünk.  Úgy  beszélni,  élni,  cselekedni,  hogy  azzal  gyarapítsuk  az  életet, 

gazdagítsunk másokat. „… aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.”(2 Kor 9:6) Nem érdemes 
kispórolni a munkáinkból az alaposságot, áldozatot, mert az valamikor valakinek kamatozni fog.  

De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk learatni? Igen! A mi feladatunk a vetés. Az aratás Isten dolga. 

A mi nagy kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az életet, bárki fogja is a termést betakarítani.  

Fontos figyelmeztetés még: „aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a léleknek vet, a Lélekből 

fog aratni örök életet.” (Gal 6:8) Vagyis aki Isten nélkül tölti el földi életét, nélküle tölti az örökkévalóságot is. És aki 
Vele járt itt, Vele lesz a mennyben is.  

Cseri Kálmán 

Tamás pedig

„Tamás pedig… nem volt velük, amikor eljött Jézus.” (Jn 20:24)  

Számtalanszor használjuk a köznapi beszédben a „hitetlen Tamás” kifejezést. Elgondolkoztál-e már rajta, milyen 

tragikusan  közel  volt  ez  a  tanítvány  a  hitetlenség  következményéhez,  a  kárhozathoz?  Három  évig  együtt  járt  a 
Mesterrel. Olyan csodákat látott, hogy elámult a csodálkozástól, és mégis eljött az idő, amikor Jézus azt kellett, hogy 
mondja neki: „Ne légy hitetlen!”  

Nem elég Jézus közelében lenni, nem elég bibliaolvasó, templomos embernek lenni. Bizony vallásos emberek, 

presbiterek, igehirdetők számára is van kárhozat. Sem az énekek, sem az imádságok, de még a palást mögé sem lehet 
elbújni  előle.  Miért  hitetlen  Tamás?  Azt  mondja  az  ige:  „Nem  volt  velük,  amikor  eljött  Jézus.”  Talán  a  jeruzsálemi 
dombokon bujkált valahol gyáván, mert nem vállalta a tanítványokkal a gyalázatot. Jaj neked, ha nem a tanítványokkal 
együtt várod Jézust! Ő közöttük, velük van, a szívükben lakik. Közöttük várd, közöttük keresd!  

Tamás mégis találkozhatott Jézussal, mert másodszor is eljött a mester. És ekkor Tamás is a tanítványokkal volt. 

Hozzád is jön, másodszor is jön Jézus. De ha most is elbújsz előle, kétséges, hogy lesz-e harmadszor is alkalom.  

Egy hajótörés túlélőinek sikerült egy közeli lakatlan szigeten partot érniük, s a part közelében tanyázva várták a 

szabadító hajót. Egyik társuk azonban elkóborolt. Amikor végre egy nagy óceánjáró tűnt fel a láthatáron, a kapitány 
észrevette  az  integetőket,  és  csónakot  küldött  értük.  A  maga  útját  járó,  elkóborolt  társuk  azonban  ott  maradt  a 
szigeten, mert sürgős volt a hajó útja.  

Megértetted-e ezt a történetet?  

                                                                                                                                                                                   Szikszai Béni 

A tyúk és a disznó

A tyúk és a disznó együtt sétált az utcán, egy nap, és megláttak néhány szegény gyereket, akiken látszott, hogy napok 

óta nem ettek semmit.  

A tyúk megszánta őket és azt mondta a disznónak:  

- 

Van egy ötletem! Mi lenne, ha adnánk ezeknek a gyermekeknek reggelire finom sonkás tojást?  

A disznó elgondolkodott a tyúk javaslatán, majd azt mondta:  

- 

Nos, ez neked nem jelentene nagy áldozatot, de tőlem teljes odaszánást kíván!  

Amikor  Jézus  eljött,  hogy  kimentsen  minket  a  bűnből,  tudta,  hogy  ez  az  életébe  fog  kerülni.  Mégis  felment  a 

keresztre, hogy nekünk örök életet szerezzen. Az ő odaszánása teljes volt.  

Akár csak a történetbeli disznó esetében, a mi Jézus iránti elkötelezettségünknek is többnek kell lennie, mint egy kis 

áldozat az időnkből, energiánkból és pénzünkből. Oda kell szánnunk egész életünket – mindazt, amik vagyunk. Amikor 
Krisztushoz jövünk, késznek kell lennünk ugyanazt a teljes elkötelezettséget vállalni, amit Jézus mutatott be. Jézus azt 
mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16:24)  

Wayne Rice 

Hol kezdte? 

Néhány kisgyermek egy öregotthonba látogatott, és ott feltettek egy pár kérdést a bentlakóknak. Az egyik kisleány 
ezt kérdezte egy nénitől:  

- 

Hány éves a néni?  

- 

98! – válaszolt a megkérdezett hölgy.  

A gyermeket nagyon meghatotta a válasz, és csodálkozással kérdezte tovább: 

- 

És az 1-nél tetszett kezdeni?  

Szolgatárs magazin 

„…

az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ.” (Máté 28:2)

Mit üzen nekünk, miről prédikál szavak nélkül is ez az elhengerített kő immáron kétezer év óta? 

Először is elmond nekünk valamit a halálról. Elmondja azt, hogy a halál kikerülhetetlen az ember számára. Még Jézus 
Krisztus sem tudta kikerülni. Ha az a kő ott maradt volna a sír szájában, ha senki el nem hengerítette volna, akkor 
ezen a világon a halál maradt volna a legnagyobb úr. Akkor nem lenne reménységünk, nem lenne miért élnünk, 
hiszen egyszer – és ki tudja, melyik percben – úgyis visszavonhatatlanul vége szakadna mindennek. (…) 
Hinni a feltámadásban azt jelenti, hogy nagyon hálásak  vagyunk  a megváltásért, és  hálánk jeléül, ahogyan Krisztus 
odaajándékozta magát minékünk, mi is odaajándékozzuk önmagunkat Őneki. És ettől kezdve a mi életünk immár nem 
a  sajátunk,  hanem  az  Övé  lesz,  Ő  rendelkezik  mivelünk,  és  miközben  mi  napról-napra  engedelmeskedünk  Neki, 
rájövünk arra, hogy az igazi boldogságot, az élet teljességét, azt az örömöt és békességet, amit senki el nem vehet 
tőlünk, csak ebben az engedelmeskedésben, ebben a teljes Istentől való függésben lelheti meg az ember. (…) 

Amikor egy temetésen búcsút veszünk valakitől, akit szerettünk, akkor egy élet története számunkra véget ér. Mi 

úgy tudjuk, az többé nem fog folytatódni. És egy következő alkalommal a mi életünk fog ugyanígy véget érni. Ránk 
csukják  a  koporsó  fedelét,  elmondják,  hogy  jó  vagy  rossz  emberek  voltunk  életünkben,  ránk  dobálnak  néhány 
göröngyöt és elnyel a föld. Ennyi lenne az élet? – Húsvét azt üzeni: nem! Ennél sokkal több, mert a sír torkát elzáró kő 
elhengeríttetett, aki benne volt, feltámadt, a halottak közül elsőként, ami azt jelenti, hogy mindenki követni fogja: 
nemcsak a halálba, de a feltámadásba is. A mi történetünk sem ér véget itt a földön: van föltámadás, van élet a halál 
után – mert volt nagypéntek, és mert volt húsvét: érettünk!  

Az elhengerített kő: határkő, amely kétfelé osztja az emberiséget, kétfelé osztja ennek a cikknek az olvasóit is.  
Egyik felén állnak a Jézust gyűlölők – a sírt őrző katonák, a másik felén állnak a Jézust keresők. És ami történik velük? 

Ahogyan megváltoznak, ugyanúgy változnak meg azok, akik ma keresik és találják meg a feltámadott Krisztust. 

Akik keresik, azok először még gyenge, remegő asszonyok. Először megdöbbenti és megrémiszti őket Mesterük 

nagypénteki  halála.  De  ugyanúgy  megdöbbenti  és  megrémiszti  őket  a  húsvéti  feltámadása  is.  Mert  egyikre  sem 
számítottak és mert egyiket sem tudták megérteni. Beleremegtek, amikor látták az egyetlen igazat a bűnösök helyett 
–  maguk  helyett  –  meghalni,  és  beleremegtek,  amikor  a  halottat  nem találták  a  halottak  között.  Ahogyan  Krisztus 
meghalt a Golgotán, és feltámadt húsvétkor, olyannyira nem volt természetes, hogy aki látta, nem maradhatott olyan, 

mint amilyen azelőtt volt. És aki ma megérti azt, ami nagypénteken és húsvétkor történt, ma sem maradhat olyan, 
amilyen  tegnap  volt.  Mert  az,  hogy  valaki  meghal  helyettem,  és  azután  feltámad,  hogy  valamilyen  módon  én  is 
feltámadhassak majd, ahogyan ő, az nem hagyja válasz nélkül az embert. És a válasz először a félelem: a szó eredeti 
értelmében vett istenfélelem. 

De ezek a gyenge, remegő asszonyok az első döbbenet után boldog, örvendező asszonyokká váltak. Íme, amit nem 

is hittek, amiben nem is reménykedtek, mégis megtörtént. Jézus mégis él. A halálon mégis lehet diadalmat aratni. És 
megint csak, aki ezt megérti, abból első döbbenet után szinte kirobban az örvendező hálaadás. Mi emberek tudunk 
örülni  annak,  ha jó  napunk  volt,  ha  kedvesek  voltak  hozzánk,  ha  sikerült  elintézni  a  bevásárlást,  ha  fizetésemelést 
kaptunk, vagy jó piacunk volt – hát mennyire örülhetünk annak, hogy nem a halál a végállomás! Ha eddig ezt nem is 
tudtuk,  most  halljuk  meg:  elhengeríttetett  a  kő  a  sír  szájáról,  és  ez  azt  jelenti,  van  feltámadás  a  halálból  életre, 
mindazok számára, akik ezt hitték és elfogadták az élő Istentől, az Ő Egyszülött Fián, a Jézus Krisztuson keresztül. 

És  íme,  az  először  remegő,  azután  örvendező  asszonyok  végül bizonyságtevő  asszonyokká  lettek.  Mert  ez  a 

Krisztustól  való  új  élet,  ez  az  örömhír,  hogy  nincs  vége  a  halállal  a  mi  életünknek,  kicsordul  az  ember  szívéből  és 
szájából.  Erről  nem  tud  hallgatni.  Ezt  meg  akarja  osztani  másokkal.  Aki  ajándékot  kapott,  az  boldogan  mutogatja 
mindenkinek az ajándékát. És van-e nagyobb ajándék az örök életnél?! 

Szücs Sándor 

                 Mi újság van   
                (egy)házunk táján? 

  Hála Istennek, a templomfelújítás legnagyobb munkái időben befejeződtek. Jelenleg a külső ajtó cseréje és a 

padok festése van folyamatban.  

  Az  elmúlt  év  zárszámadása  és  az  idei  év  költségvetése  elkészült.  Hála  van  a  szívünkben,  mert  korábbi 

félelmeink  ellenére  a  számok  anyagi  stabilitást mutatnak.  Sikerült  havi  diktálásra  váltani  a  földgáz  számlák 
tekintetében, így valamelyest lecsökkent a szerződésben előzetesen jelzett magas rezsiköltség. A parókia gáz-
, áram- és vízdíja 2022-ben 1,5 millió forint volt.  

  ÜNNEPI ALKALMAINK: 

o  nagycsütörtökI istentisztelet április 6-án, 14.00 órakor a gyülekezeti teremben 
o  nagypénteki úrvacsorás istentisztelet április 7-én, 14.00 órakor a gyülekezeti teremben 
o  húsvét vasárnapi úrvacsorás istentisztelet április 9-én, 14.00 órakor a gyülekezeti teremben (!)  
o  húsvét hétfői istentisztelet április 10-én, 14.00 órakor a gyülekezeti teremben  

  EKE  csendesnap  Tésen:  az  Evangélikusok  Közössége  az  Evangéliumért  közösség  idei  tavaszi  csendesnapját 

Tésen tartja április 29-én, szombaton. Erre az alkalomra az ország több pontjáról érkeznek résztvevők, ezért 
jónak láttuk, a Faluház (iskola) nagytermét kibérelni erre a napra. A program délelőtt 10 órakor kezdődik és 
várhatóan délután 16 órakor ér véget. A hozzánk érkezőket kávéval, teával, némi süteménnyel látjuk vendégül, 
egyébként ebédre-valót mindenki hoz magával. Aki szívesen segít abban, hogy néhány tányér süteménnyel 
megkínáljuk  a  vendégeket,  kérjük,  jelezze.  Nehéz  megtippelni  a  várható  létszámot,  30  –  50  fő  között 
számítunk. Gyülekezetünk tagjait és a falubelieket is várjuk és hívjuk nagy szeretettel erre a napra.  

  Gyülekezetünk  Magvetés Alapítványa  ebben  az  évben  is  fogadja és  várja  az  adónkból  felajánlott  1  %-t. A 

szervezet  adószáma:  18285408-1-19.  A  Magyarországi  Evangélikus  Egyház  technikai  száma  0035.  Ide 
ajánlhatják fel az egyházaknak járó másik 1 %-t adójukból.  

  Hamarosan  kezdődik  a  fűnyírás  időszaka.  Hálásak  vagyunk,  hogy  mind  a  templomkert,  mind  a  temető 

gondozása eddig is szép összefogással valósulhatott meg. Kérjük továbbra ebben is a segítséget.  

  Nyári táboraink: 

o  Gyermektábor  a  7  –  14  éves  korosztály  részére  július  2  –  7  között  Tésen,  a  templomkertben.  A 

táborban  ottalvással  és  bejárással  is  részt  vehetnek  a  gyerekek.  A  jelentkezési  felületet  májusban 
tesszük közzé, a várható költség szállással 15 000 Ft/fő, anélkül 9.000 Ft/fő 

o  Ifjúsági tábor a 13 – 20 éves korosztály részére július 17 – 21 között szintén Tésen a parókián.