2014. – Karácsony A tési evangélikus egyházközség lapja XII. évf. 3. szám
Karácsonyi bölcsesség
„Más úton tértek vissza hazájukba” (Mt 2,12)
Keveset tudunk a napkeleti bölcsekről. Még az sem biztos, hogy hárman voltak, csak az ajándékaik számából
gondoljuk, hogy így lehetett. Három evangélium nem is említi őket, csak Máté írja le a történetüket. Keveset
tudunk róluk, de sokat tanulhatunk tőlük!
Amikor hírét veszik a nagy király születésének, elindulnak a keresésére, mert érzik, hogy meg kell Őt
találniuk. Nem mondják, hogy megvan mindenünk: kényelmünk, gazdagságunk, tudásunk, elismertségünk,
kedves időtöltésünk – érzik, hogy valami még nagyon hiányzik: nem élhetnek úgy, hogy tudnak ugyan a nagy
Király születéséről, de nem találkoznak vele. Útra kelnek hát, hogy megtalálják azt, aki betöltheti lelkük
legnagyobb hiányát. Nem ijednek meg az út várható nehézségeitől és fáradalmaitól, hiszen olyan cél felé
indulnak, ami minden fáradságot megér.
Urunk, Jézus! Add meg ezt a bölcsességet a ma emberének is, hogy ne nyugodjon a lelke, amíg el nem indul,
és meg nem talál Téged!
A napkeleti bölcsek úgy gondolják, hogy egy királynak a királyi palotában kell megszületnie. Nem is
figyelnek már a csillagra, csak mennek egyenesen Heródes udvarába. És ott meg kell tanulniuk, hogy - az
emberi elképzeléseket fölülírva - csak az Ige mutatja meg az utat az életük céljához. Az az Ige, amely még az
ellenséges környezetben is tisztán hangzik és vezet.
Urunk, Jézus! Add, hogy félre tudjuk tenni üzeneted útjából földhözragadt gondolatainkat, hatékonynak látszó
ötleteinket, sokak jó szándékú tanácsait, a világ félrevezető hangjait, és teljesen Igéd útmutatására
hagyatkozzunk!
A tiszteletre méltó tudósok nem szégyelltek leborulni a gyermekként közénk jövő Isten előtt.
Megérezték, hogy a világ a legnagyobb csoda kapujában áll, és ők ennek a csodának a részesei lehettek. Ennek
örömével indultak haza, - a kijelentésnek engedelmeskedve más úton, mint amerre jöttek.
Urunk, Jézus! Add, hogy átélhessük mi is a karácsony csodáját és boldogan tudjunk urunknak vallani Téged!
Segíts, hogy amikor az ünnep örömével visszatérünk a hétköznapokba, tudjunk más úton járni: minden eddigi
utunk helyett a megújult hit, a békesség, az alázat, a Neked való szolgálat boldog útján! A Tőled kapott
bölcsességgel és örömmel!
Dr Zsednai Józsefné
Még karácsonykor is…!
Karácsonykor történt. Az egyik bolttulajdonos kirakata közepébe egy nyitott Bibliát helyezett
el, amelyben egy bizonyos igeverset pirossal aláhúzott. A járókelők el tudták olvasni a sorokat,
melyek a karácsonyi történetet foglalták össze: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő
egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
(Jn 3:16)
Két asszony haladt el a kirakat előtt, meglátták a Bibliát, és elolvasták az aláhúzott sorokat.
Az egyik így szólt a másikhoz: „Szörnyű, manapság már ezek mindenütt a Bibliával
hozakodnak elő! És még most is, karácsonykor!”
Norbert Lieth, Éjféli Kiáltás 2014/12
ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!
Az eljövendő Király
„Mert egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni:
Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9:5)
Ézsaiás, az ószövetségi próféták legnagyobbika
700 évvel Krisztus születése előtt prófétálta a fenti
igazságokat. Isten neki is kijelentette a Messiás
születését, Aki mint „gyermek születik nekünk, Fiú
adatik”, azaz valóságos emberként születik ebbe a
világba, mint ahogy történt is. A próféta
folytatta: „az uralom az Ő vállán lesz”,
ami viszont már az Ő isteni mivoltára
mutat.
Ézsaiás tudta, hogy jön majd a
Királyok Királya, az Uraknak Ura, de a
kérdés ma mégis csak az, hogy a te életedbe
eljöhetett-e már? Isten hívja a bűnös embert a
megtérésre, nekünk nem kell 700 évet várni
Jézusra, mert itt van, elérhető. Kérhetjük őt: Uram,
jöjj, szüless meg az én életemben is!
Csodálatos Isten közelségében élni, Vele járni!
Figyeld meg, a templomba járók közül azoknak az
arcát, életét, akik már nem az elveszettek
sokaságához tartoznak, hanem az üdvözültek közé.
Az ő életükből árad az elvehetetlen mennyei öröm.
Isten „Csodálatos Tanácsosként” vezeti az
övéit, mutatja nekik az utat, formálja őket, hogy ők
is vezetői, „tanácsosai” lehessenek a rájuk
bízottaknak. „Erős Istenként” Neki ma is
van hatalma mindent megtenni annak az
embernek az életében, aki minden
élethelyzetében hittel rátámaszkodik. Isten
gyermekeinek „Örökkévaló Atya” is az
Úr, Aki nem csak földi harcaikban van velük,
hanem annak végén még az ember pora felett is
megáll, majd átteszi őket az Ő örök békességébe,
mert Ő a „Békesség Fejedelme” is.
Ha az Úré vagy, ilyen csodálatos isteni hatalom
részese vagy, ilyen jövő vár rád.
Molnár Róbert
Betlehem a Golgota fényében
Az a gyülekezet, amelyben lelkipásztor vagyok, több éven át rendezett Betlehemes játékot. A
történte bemutatta Jézus teljes életét, a jászoltól kezdve a munkáságán keresztül a halálig,
temetéséig és feltámadásáig, sőt el egészen a mennybe meneteléig és visszajöveteléig. Nagyon sok
levél érkezett hozzám, amelyekben az emberek ezt kérdezték: „Mi a csudának tesznek bele mindent a
karácsonyi programba? Ez nagypéntek! Az húsvét! Amaz meg a második eljövetel! Nem tartoznak a
Betlehemes játékba…”
De ha visszagondolunk arra, hogy pontosan milyen üzenetet hoztak az angyalok Zakariásnak, Józsefnek,
Máriának és a pásztoroknak, észrevesszük, hogy valahogyan mindegyik üzenet utalt Krisztus eljövetelének
igazi okára. Ha Betlehemet a Golgota fényében szemléljük, csak akkor ismerjük fel a karácsony igazi
jelentőségét. Ha a jászolt a kereszt fényében nézzük, csak akkor értjük meg, miről szól a karácsony. Ha Isten
emberré lételét megváltó tervének a fényében nézzük, akkor nem fogunk lemaradni a tényleges történetről. A
karácsony jelentősége nem csupán a jászolban fekvő Kisgyermek, hanem a keresztre feszített Megváltó. Ha
erre nem gondolunk, csak egy betlehemi játékot mutatunk be, de nem tiszteljük az életet megváltoztató Urat.
Dr David Jeremiah, Lydia Magazin 2014/2
BESZÁMOLÓ AZ EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉSRŐL
Gyülekezetünkből Ács Károlnyé felügyelő, Stanka Károlyné másodfelügyelő és jómagam vettünk részt november 22-én Pápán az
Egyházmegyei Közgyűlésen. Íme, néhány információ a nap témáiból:
a Veszprémi Egyházmegyébe négy új lelkész érkezett ebben az évben: Dr Zsednai Józsefné, Kovács Viktor, Czöndör István és
Wágner Szilárd.
Az Országos Iroda (Budapest, Üllői út 24.) épületét felújítják, emiatt ideiglenesen a szomszédos épületbe költöztek, de a telefonok,
e-mail címek változatlanok maradnak.
Az Országos Gyűjtemény vezetője jelezte, hogy a gyülekezeti anyakönyveket digitalizálás céljából elviszik egy időre
A Felpéci Egyházközségben fordult elő az a sajnálatos eset, hogy toronyfelújítás során nem egyeztetettek a geodétákkal, akiknek a
templomtorony fontos mérési (tengerszint) pontként szolgált. A felújítást követően ezt a pontot újra ki kellett alakítani. Ennek
négyszázezer forintos költségét a gyülekezetre terhelte rá a Földhivatal.
Hivatalátadások alkalmával számvevőszéki ellenőrzést kell tartani.
Az egymillió forintot meghaladó pályázati projektötleteket az Országos Egyház és az Esperesi Hivatal felé is le kell jelenteni
januárban
Az elmúlt időszakban (2007-2013) két nagyobb pályázati program volt elérhető hazánkban, az egyik az Új Széchenyi Terv, ebben
174 darab sikeres evangélikus projekt volt, amelyek mintegy 8,8 milliárd forint fejlesztési támogatást nyertek el. A másik nagy
kalap az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program volt, melyen jellemzően 5.000 fő alatti települések tudtak indulni, vidéki
örökség megőrzésre, illetve vidékfejlesztésre. Itt 106 projekt nyert 1,7 milliárd forintnyi támogatást. Templomaink közel az
egyharmada meg tudott újulni részben vagy egészben.
A magyarországi egyházak esetében egyedülálló az evangélikus pályázati finanszírozás módja: köztudott, hogy a pályázati
beruházások összegét a nyertes pályázónak kell előteremteni, majd csak a megvalósulást és ellenőrzést követően utalja át a
megnyert összeget a pályázati szerv. Ez a módszer sok gyülekezetben lehetetlenné tette volna a projektek megvalósulását. Az
Országos Egyház nem csak előfinanszírozza a teljes elnyert összeget, hanem önrészt igénylő pályázatok esetében az önrész 80%át
ajándékba adja a gyülekezeteknek. Ez a 80% a jövőben valószínűleg csökkenni fog a számos beruházás miatt.
Stanka Erika
Dicsőség – békesség
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2:14)
Amaz első karácsony angyali énekszóval kezdődött ott, a betlehemi csillagfényes éjszakán. Azóta karácsonyról
karácsonyra, nemzedékről nemzedékre, évszázadról évszázadra hangzik tovább az angyali ének, s így
visszhangzik most a mi lelkünkben és a mi ajkunkról is tovább. Ebben azután benne is van az Isten karácsonyi
üzenete.
Igaz, hogy békességet hirdetnek az angyalok a földön az embereknek, de van az éneküknek egy másik része,
amire sohasem szoktunk annyira fölfigyelni, mint a békére: az, hogy dicsőség a magasságban Istennek.
Egyik alapvető nagy emberi gyarlóságunkra veti rá a fényt ez az angyali üzenet. Magamon is, de másokkal való
komoly lelki beszélgetés közben is tapasztaltam már, hogy hajlandók volnánk az evangélium következményeit
elnyerni az evangélium nélkül. Vagy más szóval: mindazt, amit Jézus Krisztus az Ő követőinek ígér,
békességet, biztonságot, gondviselést, és az Ő sok gazdag áldását szeretnénk birtokolni, Jézus Krisztus nélkül.
Olyanforma dolog ez, mint amikor valaki érdekházasságot köt szeretet és szerelem nélkül. Az ilyen emberek
tele vannak keserű panasszal, hogy ők mennyit imádkoztak, mennyit adakoztak, mennyire iparkodtak jót
cselekedni, és íme az életük mégis benne van ebben vagy abban a nyomorúságban, amit az Isten nem akar
megoldani.
A betlehemi angyalok megtanítanak bennünket a sorrendre: előbb dicsőséget adni Istennek – azután remélheted
a békességet. Az Ő áldására, segítségére az számíthat, aki dicsőséget adott neki.
Mit jelent hát dicsőséget adni? Dicsőséget adni Istennek azt jelenti: hiszem, tudom, hogy nem azért nyílt meg
az ég, nem azért lett az ige testté, nem azért alázkodott meg az Isten Fia a mennyből az istállószalmára, hogy
legyen alkalmam hajas-babát és ólomkatonát venni a gyermekemnek – hanem sokkal halálosabb, komolyabb
valóságról van itt szó: az én bűnös életem megváltásáról.
Akkor dicsőíted az Istent, ha meghódolsz Krisztus előtt, és ezt cselekedeteiddel és az életeddel is tudtára adod a
világnak. Az igazi békének az Istennel megbékélt emberek lelkéből kell szétáradnia a világon.
Joó Sándor
Szüntelen hála
„mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (I Thessz 5:18)
Miért írja a Szentírás többször, hogy tartsuk számon Isten jótetteit, köszönjük meg újra és újra ajándékait,
bővölködjünk a hálaadásban?
S mi haszna annak, ha egymás iránt sem fukarkodunk a hálával? Nekünk is, másoknak is nagyon hasznos
ez, és Isten dicsőségét is szolgálja. Hogyan?
A hála biztatás újabb jótettekre. A hálás ember ismeri fel, milyen gazdag. Aki elégedetlen, követelőző,
mindig azt látja, amije nincs. A hálás azt, amije van, és egy hálaadó imádság olyan leltár, amely elégedetté teszi
az embert. A hálaadás a saját hitünket is megerősíti.
Az Isten iránti hála kifejezése bizonyságtétel is Istenről. Arról vall ezzel a hívő, hogy isten gazdag,
hatalmas, szerető Atya, aki megbízható, nyugodtan rábízhatják magukat az Ő gyermekei, akik tudják, hogy tőle
kaptak mindent, és ezután is Tőle kérnek és várnak mindent.
Ezért véd meg a hála az aggodalmaskodástól. A hívő ember olykor már előre megköszöni, hogy Isten a
jövőben is cselekedni és ajándékozni fog. Szorongás helyett szent kíváncsisággal várja, hogy ebből az újabb
bajból hogyan ad majd szabadulást. S mivel a hála és a mögötte álló hit magával istennel kapcsol össze, ezért az
ilyen ember a nyomorúság idején is tudja magasztalni Istent. Belé vetett bizalma nem rendül meg, ha próbák
közt vezet az útja. Nem a bajokért hálás, hanem azért, hogy minden helyzetben Istennel közösségben maradhat.
Így a nehéz időkben is tudja őt dicsőíteni, mint Jób. A szüntelen hála egyik édes gyümölcse ez a dicsőítés.
Cseri Kálmán
Míg nappal van
„Nékem cselekednem kell annak dolgait, Aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki
sem munkálkodhat.” (Jn 9:4)
Jézus
mindig
a
leghatá-
rozottabb,
a
legkonkrétabb
hivatástudattal
járt
ezen
a
földön. Mintha egy láthatatlan
menetrend szerint haladna, és
végezné dolgait e világban.
Néki volt a legtöbb tennivalója és mégsem sietett
sohasem. Mialatt munkálkodott, soha sem látszott,
hogy lázas, sürgő-forgó sietségben volna. Pontosan
tudta,
mettől
meddig
tart
az
idő,
amíg
munkálkodhat e földön. Tudta, mit kell ezalatt
elvégeznie, mint Isten küldöttének, és a mikor
elérkezett a végső pillanata a kiszabott időnek,
nyugodtan mondhatta: Elvégeztetett!
A mi feladatunk is az, hogy cselekednünk kell
Annak dolgait, Aki elküldött minket, amíg nappal
van, mert eljön az éjszaka, és akkor senki sem
munkálkodhat már.
Minden ember, aki hisz Istenben a Jézus Krisztus
által, a jézusi szellemiség képviselője. Istennek
küldötte a maga helyén. Istennek olyan munkatársa,
akivel együtt végzi tovább Isten az embereket és a
világot gyógyító, segítő, áldó munkáját.
Egyikünk sem tudja, hol tart a nappala,
emelkedőben, delelőn vagy lenyugvóban, mennyi
ideje van még a sötétség beálltáig. Ez a mai este is
arra figyelmeztet, hogy egy egész esztendővel
rövidült meg az a nappal, és jött közelebb az az
este. Ilyenkor, az év utolsó estéjén szinte kézzel
fogható az idő múlása.
Az életünkből most megint temetünk egy egész
esztendőt. És ez még nem volna baj, ha nem
temetnénk vele együtt egy soha vissza nem térő
alkalmat is. Olyan alkalmat, amit Isten arra adott, hogy
cselekedjük az Ő dolgait, míg nappal van. Mennyit
végeztünk el vajon abból, amit a nappalunk mostani
szakaszáig bízott ránk Isten. Mire volt jó az ez évi
munkánk? Csak öregített, csak kifárasztott, csak
kenyérhez juttatott vagy volt valami olyan értéke is,
amit a mennyben tartanak nyilván? Csak olyan dolgokat
végeztél-e el, amiket bárki más is elvégezhetett volna a
helyedben, talán ég jobban is mint te, vagy pedig olyat
is, aminek a cselekvésére speciálisan téged küldött
Isten? Gazdagodott ez a világ általad örömben,
szépségben, jóságban, szeretetben? Ráértél-e törődni a
gyermeked lelkével, a hitvestársad szívével? Nem csupa
olyan dologért törted magad, amit mind itt kell majd
hagynod, ha eljön az éjszaka? Olyasmiért munkálkodtál,
aminek az értéke csak a sírig tart?
Isten mindenkinek a nappalát olyan hosszúra mérte ki,
hogy éppen elegendő legyen azoknak a dolgoknak a
megcselekvésére,
amikre
küldötte.
Senki
sem
mentegetheti magát az el nem végzett életmunkája miatt
azzal, hogy rövid idő adatott rá. Az a nappal mindig
éppen elég hosszú, csak legyen bennünk elég hűség a
ránk bízott feladatokkal szemben!
Egy egész esztendő telt el, de a nappal még mindig tart.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk.
Nem a mi érdemünk, hogy még nincsen végünk, hanem
az övé. Ez az érdem bűnbocsánatot jelent a múltra és
még nagyobb elkötelezést a jövőre. A bűnbocsánat azt
jelenti, hogy ezentúl igazán másként legyen! A
bűnbocsánat az is jelenti, hogy még mindig nem késő,
de most azután igyekezz, hogy el ne késs!
Joó Sándor
- December elején a Kormányhivatal munkatársai ellenőrizték a temetőt, illetve a temetői szabályrendeletünket.
A helyszínen Molnárné Szirbek Valéria, temetőgondnok tájékoztatta a hivatal munkatársait. A temetői
szabályrendeletünket pótlólag, kivonat formájában le kell juttatnunk a várpalotai kirendeltséghez.
- ÜNNEPI ALKALMAINK:
-
December 24., Szenteste 18.00 órakor istentisztelet a templomban (Kérjük, öltözzenek melegen!!!)
-
December 25., Karácsony első napján délután 2 órakor úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti
teremben
-
December 26., Karácsony második napján délután 2 órakor istentisztelet a gyülekezeti teremben
-
December 29. vasárnapi istentisztelet 2 órakor
-
December 31., óév este 18.00 istentisztelet a gyülekezeti teremben
-
December 31., óév este 19.00 órától kifulladásig ifjúsági Szilveszter a parókián
-
Január 1. újév napján délután 2 órakor úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben
Mi újság van
(egy)házunk táján?