2014.– Reformáció A tési evangélikus egyházközség lapja XII. évf. 2. szám
Október 31. – a reformáció ünnepe
A "TÉTELEK KAPUJA- ELŐTT
Papírlapra írta,
Fakapura szögezte,
450 éve már...
Ma Wittenbergben
érckapu fogad.
És Luther 95 tétele
ércbeöntve vár.
Csendben betüzgeted.
A fakapu
Tűz martaléka lett.
A tételíró kéz elporladt a
vártemplom alatt,
A kripta ölén.
Az ércbetűk sora
Keményen, hidegen
Szemedbe néz.
Ő
szi nap vet rá bágyadt
sugarat.
Késő zarándok olvasd,
örülj:
Így megmarad.
+
Valamikor
riadó volt, nem hideg
ércbetű.
Lázas tekintetű
Polgárok és diákok
olvasták és vitatták...
Másolták... szájról-szájra,
Kézről-kézre adták...
Nyomában
Kigyultak az arcok, a
szívek.
Nem érckapun,
Nem papiron,
Szívekben élt, dobogott,
lüktetett,
Mert erő volt és Evangéliom!
+
S amíg ragyog az ércbetűk
sora,
Egyért sóhajtok,
Késő kor késő vándora:
Ne merevüljön szánkon és
szívünkön
az üzenet
halott formákba, hideg
ércbetűkbe!
Legyen olyan élet-erőtele,
Mint 450 éve Luther Márton
Hatalmas 95 tétele!
Túrmezei Erzsébet
Imádkozzunk!
Istenünk, hálás szívvel köszönjük neked a reformációt. Köszönjük, hogy újra kezünkbe vehettük
a Szentírást, saját nemzeti nyelvünkön olvashatjuk azt most, többféle fordításban is.
Köszönjük, hogy a te igéd most is élő és ható, s elkészíted bennünk mindazt, ha mi akarjuk és
kérjük, amit te jónak látsz cselekedni bennünk, és aztán általunk. Köszönjük, Urunk, hogy
nemcsak általánosságban szeretnél velünk a reformáció kérdéséről beszélni, hanem egészen
személyessé akarod azt tenni a te igéd, szavad által. Így kérünk, Urunk, vezess minket azon az
úton, hogy megismerjük és felismerjük a te akaratodat, s aztán ezt a minőségi életet akarjuk
elkezdeni élni, vagy ha már van ilyen, akkor abban előbbre jutni. Így áldj meg minket, kérünk,
igehallgatásunkat, figyelésünket, hitbeli növekedésünket vagy elindulásunkat.
Köszönjük, Urunk, hogy a te igéd megáll. A történelmi viharok jönnek és mennek, uralkodók
jönnek és megbuknak és meghalnak, az emberek fogynak, vagy éppen a létszámuk nő, a te
szavad, a te igéd örökké megáll. Köszönjük azt is, Urunk, hogy adtad a középkori reformációt, s
akik engedték, hogy megreformáld az életüket a te igéd alapján, azok békességben,
boldogságban éltek és haltak meg. Kérünk, Urunk, hogy a mi szívünket is vedd most a kezedbe,
formáld azt belátásod és akaratod szerint. Köszönjük, Urunk, hogyha ezt teszed, csak jó jöhet ki
a mi életünkre nézve abból. Ámen
Varga Róbert, pasaréti református gyülekezet
Kecske a szobában
Nagy elvárásaink vannak az életünkkel, házastársunkkal, a gyerekeinkkel, a barátainkkal, a
munkahelyünkkel szemben. De bármilyen jól menne is sorunk, az sosem annyira jó, mint amit kívánnánk
és várnánk a magunk számára. Ezernyi dolog van, amiért szívből hálát kellene adnunk Istennek, a
szemünk azonban egyvégtében csak azt látja, amit látszólag visszatart tőlünk.
Isten azonban semmivel sem adós nekünk. Mi vagyunk az Ő adósai. Ha hálát adunk az Úrnak minden
áldásáért, marad akkor még időnk a nyavalygásra?
Egy férfi egy napon elment a rabbijához és így panaszkodott:
- Elviselhetetlen az élet. Kilencen lakunk egyetlen szobában. Mit tehetnék?
A rabbi habozás nélkül felelte:
- Vedd magadhoz a szobába a kecskédet!
A férfi elképedve bámult rá, mintha csak rosszul hallotta volna.
- De igen! Tedd meg, amit mondok neked! – erősködött a rabbi. – Aztán egy hét múlva gyere el hozzám
újra!
Hét nap múlva a férfi ismét megjelent. Még bánatosabbnak tűnt, mint korábban.
- Nem bírjuk tovább! A kecske büdös!
A rabbi ezt tanácsolta neki:
- Akkor menj haza, ismét engedd ki a kecskét, és a jövő héten látogass meg újra!
Egy hét múlva ragyogó arccal érkezett vissza a férfi.
- Nos, hogy vagy most? – kérdezte a rabbi.
- Az élet csodás! Most, hogy már nincs ott a kecske, és csak mi kilencen vagyunk a szobában, minden
percét élvezzük.
Ahhoz, hogy hálás szívhez jussunk, változtatnunk kell a szemléletünkön, a beállítottságunkon. Mindig a
saját döntésünkön múlik, hogy panaszkodunk vagy dicsérünk.
Ha Dávid szavaival figyelmeztetem magam: „Áldjad, lelkem az Urat, és ne feledd el, menni jót tett
veled!” (Zsoltár 103:2) , akkor múlnia kell a sötétségnek és helyt kell adnia az örömnek. Bekapcsolódsz te
is a dicséretbe?
(Yvonne Schwengeler – Ethos 2014/3)
Bemutatkozás
Dr. Zsednai Józsefné evangélikus lelkész
Debrecenben születtem 1964-ben, jubilate vasárnapján, evangélikus és
református szülők gyermekeként.
Nyolc éves koromban veszítettem el 10 éves bátyámat. Szüleim ekkor már
második fiúgyermeküket temették. Mélyen megragadt bennem
Édesanyámnak a fájó gyászban kimondott jóbi hitvallása: „az Úr adta, az
Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!”. Később, teológusként idáig
vezettem vissza hivatásom, elhívásom gyökereit.
Anyai nagybátyjám református lelkész. Az ő evangélizációs igehirdetései és az általa -akkor még titokban-
szervezett gyermektáborok nagyban befolyásolták gyermeki hitem alakulását.
Édesapám fiatal felnőttként a Fébével és a Bethániával tartott kapcsolatot. Családi otthonukban
rendszeresen gyűltek össze szüleim hitben járó barátai az Ige melletti elcsendesedésre, közös imádságra.
Az Úristen vezetését érettségi után tapasztaltam meg. Általa kerültem a nyíregyházi Élim
Evangélikus Egészségügyi Gyermekotthonba gondozónőnek, egy év múlva pedig az Evangélikus
Teológiai Akadémiára. Tanulmányaim végeztével Nagy Gyula püspök ordinált Kelenföldön, 1988. július
2-án. Segédlelkészi kiküldetésem Várpalotára szólt.
1989-ben itt kötöttem házasságot dr. Zsednai József székesfehérvári presbiterrel.
Sikeres lelkészvizsgám után ugyanebben az évben az ösküiek választottak meg lelkészüknek. Amikor pár
órával később a várpalotaiak is meghozták ezt a döntést, már elköteleztem magam az ösküi gyülekezet
pásztorolására.
1992-ben már két kisgyermekkel költöztünk Tolna megyébe, a györkönyi gyülekezet választása nyomán.
Itteni szolgálatom idején a Debreceni Református Egyetemen pasztorálpszichológiai lelkigondozó
szakképesítést szereztem. Három éven keresztül családterápiai tanulmányokat folytattam, elvégezve és
lezárva az elméleti részt, nagyrészt teljesítve a gyakorlati követelményeket is. Záróvizsgát nem tettem. A
MEE honlapján a „Kihez fordulhatok?” rovat egyik lelkészeként levelező lelkigondozást folytatok.
Házasságunkat Isten négy gyermekkel áldotta meg:
Dóra idén kapott diplomát Drezdában, germanisztika-történelem szakon. Jelenleg mentor melletti tanítási
gyakorlatát végzi a németországi Nordhausenben. János utolsó éves gépészmérnök hallgató Pécsett, ez év
nyarán nősült. Csaba szeptembertől a Pécsi Tudományegyetem építész szakán tanul.
György ebben a tanévben érettségizik a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban.
A 2013/14. tanévtől férjem is Székesfehérváron dolgozik.
A várpalotai gyülekezet meghívása kapcsán egyértelműen megbizonyosodtam arról, hogy szolgálatom Ura nyitotta ki számomra
ezt az ajtót. Az Ő útmutatása alapján, az Ő áldását kérve és várva vállaltam a várpalotai és a tési gyülekezet pásztorolását.
Bízom benne, hogy Isten kegyelméből és nem szűnő imádságaink nyomán meg fogjuk tapasztalni a Szentlélek munkálkodását
életünkben, gyülekezetükben és környezetünkben is! Úgy legyen!
A rendkívül csapadékos időjárás miatt ebben az idényben hétszer nyírtuk le a temető füvét
traktorral (Winter Béla és Stanka Erika), négyszer pedig fűkaszával. Fűkaszával májusban: Barta
János, Dávid Imre, Stanka Erika, Kubik Zoltán, Rotter László és Zugor István, júliusban ifj.Bódai
Sándor és Kasza Imre, augusztusban ifj. Bódai László, Varga Lajos, Jakab Barnabás,
szeptemberben Borbás Csaba, Borbás Zsolt és Varga László dolgoztak. A templom- és
parókiaudvart mintegy tíz alkalommal fűnyíróztuk. Köszönjük munkájukat!
Tavasszal szivattyút és locsolótömlőt vásároltunk, hogy az elmúlt évben megépített víztározóban
összegyűlt vizet locsolásra használhassuk. Fentiek tükrében ezek az eszközök egyelőre használaton
kívül várják az aszályosabb időszakot.
Július 15-20 között hittantábort tartottunk a parókián. Hat felnőtt és 15 gyermek élvezhette együtt a
programokat egész héten át. A napot áhítat keretezte, melyek közül az esti áhítat a falu felnőtt
lakossága számára is nyitott volt. Az esti evangélizáció alapigéje a „Tékozló fiú” története volt. A
gyerekekkel délelőttönként Eszter könyvével ismerkedtünk a Bibliából. Délutánonként kirándulás,
barlangászat, táncház és vetélkedő váltották egymást. Három este a hivatalos takarodó után is volt
még program: bátorságpróba a sötét erdőben, esti számháború és a búcsúesten tábortűz. Hálásan
köszönjük a gyülekezeti tagoktól érkező támogatásokat, süteményeket! Felnőttek és gyerekek
egyaránt élveztük a hét áldásait, Isten legyen az, aki a gyümölcsözővé teszi mindannyiunk
szívében a hallottakat!
Harmadik alkalommal tartottuk meg a Családi napot, amelyen úgy látjuk, évről-évre többen
vagyunk. Nagyon örültünk, hogy idén már három korcsoportban tarthattunk bibliakört a
gyermekeknek. A felnőttek számára „Ki az úr a házban” címmel tartott előadást Veress Sándorné
Judit gyermekpszichológus. A vidámságról a légvárak, Preszter Zoltán lovaskocsikázása, Lippert
Ferencné kézművesfoglalkozása és Fodor-Bödös István svéd-sakk játéka gondoskodtak. Rendkívül
nagy tetszést aratott a Palánta Bábmisszió „Szeretetre vágyó süni” c. előadása. Köszönet az
asszonytestvéreknek a sok finom süteményért, a segítő kezekért, Szabó Lászlónak a főző
berendezésekért.
Egyházkerületünk vezetősége nem járult hozzá Nagy Gábor lelkész helyettes szolgálatának
meghosszabbításához. Köszönettel tartozunk neki a mögöttünk álló fél évért, a sok tartalmas
igehirdetésért, az eleven bibliaórákért, a táborért, a családi napért. Isten áldja további szolgálatát!
Szeptember 7-től Dr. Zsednai Józsefné – Várpalotára megválasztott lelkésznő – végzi a tési
helyettesítés szolgálatát. Közvetlen, barátságos természete, kedvessége megkönnyítette számunkra
a lelkészváltás folyamatát. Örömmel hallgatjuk igehirdetését, hálásak vagyunk azért, hogy hétről-
hétre átéljük Isten életet formáló szeretetét szavain keresztül.
Gyermek-istentiszteleteink szeptember első vasárnapjával megkezdődtek, változatlanul délelőtt 11
órai kezdettel. Négy új fővel gyarapodtunk. Két gyermek Várpalotáról jár fel, két kislány pedig
óvodásból lett iskoláskorú.
Októberben elkezdődött a konfirmációi oktatás is. Minden kedden délután 5 órakor gyűlnek össze
a gyerekek, a bibliaóra után. Három lány és egy fiú vesz részt az oktatásban, közülük egy lány a
várpalotai Nepomuki Szt. János Iskolában, hittanóra keretében készül fel a tavaszi konfirmációra.
Reformáció ünnepi úrvacsorai istentisztelet lesz október 31-én, pénteken délután két órakor
a templomban.
Istentiszteleteinket november 2-tól már a gyülekezeti teremben tartjuk.
Bibliaóra keddenként délután 4 órakor. Mindenkit sok szeretettel várunk ezekre az alkalmakra!
Mi újság van
(egy)házunk táján?
Halloween - keresztény szemmel
Sokan kérdezhetik, mit
jelentenek
az
ijesztő
ábrázatúra
formált
és
megvilágított tökök, a
koponyák, szellemek és
boszorkányok, amelyek a
halloween
divattal
kapcsolatban
lépten-
nyomon elénk kerülnek?
Amerikából került át Európába, de az eredete
egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-
Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek.
Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a
természetimádó
papok
halottkultuszt
gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál
istenének’ szentelték.
Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október
31-én) az istenség megengedte, hogy az
elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A
boszorkányoktól
és
a
démonoktól
való
félelmükben
nagy
tüzeket
gyújtottak,
és
áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát
megnyerjék. A varázslók a megfélemlített
embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak
nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre
kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és
kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették
a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A
gyermekáldozatot
óriási
szalma-
vagy
rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el.
Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy
állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a
szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek
az elhunyt lelkek kiengesztelésére.
Szokásaikat azután is megtartották, hogy a
rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt
hoztak
magukkal
Angliából.
Az
elpusztíthatatlannak
tűnő
pogány
szokás
átformálása, „keresztyénesítése" érdekében a
római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-
ben november elsejét mindenszentek ünnepének
nevezte ki, majd november másodikát a halottak
napjává nyilvánította.
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római
katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van,
mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a
választóvonal a pogány hagyományok és az
egyházi
gyakorlatok
között.
Amerikában a Halloweent ír bevándorlók
honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat
faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával
világították ki, ezzel kívánták elriasztani a
gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a
Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus
figurái
közé
tartoznak
a
szellemek,
boszorkányok, fekete macskák…
Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság
elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók
épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak,
és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor
imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az
elhunytak
szellemeihez,
tulajdonképpen
szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk,
hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy
ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-
ban, amelyek erre az „ünnepre" gyermekeket
rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében
megölik.
Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát,
hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete,
hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a
tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.
Keresztyén családok nem engedhetik, hogy
gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken,
felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát
támogatnák. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt
szenved
lelkében,
meggyengül
kapcsolata
Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon
bennünket minden ártalmas lelki hatástól.
A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell
lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a
szokásai és jelképei a pogányságban és az
okkultizmusban gyökereznek. A Halloween
lényegében
a
boszorkányságnak
és
az
okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb
ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében
való
részvétel
közvetlenül
is
okkult
tevékenységekhez
vezethet,
avagy
ezekre
nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a
Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése
támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az
animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a
druida tanokat.
A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen
praktikák ’az utolsó időkben’ mérhetetlen módon
elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami
elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban
halálosan komoly! Az embert játékos módon
csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a
démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre
inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a
legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány
vagy okkult praktikákba: Ha bemégy arra a
földre…, ne tanuld el azokat az utálatos
dolgokat… (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál
apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért
megtérésük után egyértelműen szakítottak a
bálványimádással (1Thessz 1,9-10).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak,
hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14).
Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet
nehézségei közepette. Az efézusiak ezért
semmisítették meg az összes varázskönyvüket,
miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a
felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmes-
kedve
hirdetnünk
kell
az
evangéliumot
, az örömhírt.
Szükséges
tehát,
hogy
figyelmeztes-
sük embertársainkat - adott esetben még hívő
testvéreinket is - az ördög által felállított
csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a
játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt
hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr
adjon
ehhez
bölcsességet
és
erőt
mindannyiunknak!
Október 31-én ünnepeljük a reformációt! Isten
megtérésre hív bennünket, és a démoni
kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus
Krisztus által. Forduljunk hozzá, az élet
Istenéhez!
Ingo Marx írása alapján Bérczes István, ref. lelkész valamint Szivos László (evangélikus testvér) írása
alapján…
Elfelejtett jelszó?
2014-okt.pdf
—
PDF document,
923Kb
A 2018-2024-es ciklusra megválasztott tisztségviselők és presbiterek