2016. - húsvét

        2016. – Húsvét        A Tési Evangélikus Egyházközség lapja    XIV.  évf.1. szám

                                            Élet a halál után 

                                                               Krisztus mondja:  „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és  
                                                              nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”                                                                                                                               

(Jel.1,18.) 

Halott voltam, de íme, élek – mondják a klinikai halál állapotából visszajött emberek. Könyvek szólnak arról, 

hogy milyen élményekben volt részük az élet túlpartja felé indulva. Csoda, hogy újra itt élnek, és csoda, amit átéltek. 
Sokan  közülük  biztos  hittel,  személyesen  megtapasztalt  valóságként  beszélnek  a  mennyországról.  Tudják,  hogy 
egyszer  majd  végleg  át  kell  menniük  a  halál  kapuján,  de  nem  félnek  tőle.  Küldetésként  élik  meg  visszakapott  földi 
életüket és várják a végső hazatérést. 

Keresztyén  emberek  tömegei  a  klinikai  halál  állapotának  átélése  nélkül  is  vallják  ezt  szerte  a  világban. 

Közöttünk is! Halott voltam – mondják, mondjuk. Halott voltam, mert nem mutattam az ÉLET jeleit: kihűlt bennem a 
szeretet, nem dobbant együtt a szívem másokéval, nem indult a lábam Isten útján, nem mozdult a kezem simogatásra és 
segítségnyújtásra,  nem  nyílt  a  szám  hálaadásra,  nem  látta  a  szemem  a  veszélyt  és  a  célt,  fülem  nem  hallotta  Isten 
hívogató szavát, megkeserítettem sokak mosolyát és reménységét. Úgy voltam halott, hogy észre sem vettem. De már 
élek! Mert a feltámadott Krisztus kihozott a halál állapotából és megmutatta azt az ÉLET et, amit Ő szánt nekem itt a 
földön és majd örökké. Csoda, hogy élek és csoda, amit Vele átélek! Biztos hittel vallom a mennyország létezését. Nem 
félek a haláltól. Küldetésként élem meg földi életemet és várom a végső hazatérést. „Azt az életet, amit most testben 
élek, az Isten Fiában való hitben élem, Aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal.2,20.) 
Ez a hit a feltámadott Jézus húsvéti ajándéka számunkra! Nála vannak a halál és a pokol kulcsai! Ha pokollá vált az 
életünk,  ha  halálosan  elfáradtunk,  ha  azt  érezzük,  hogy  nem  élet  így  az  élet,  akkor  is  Benne  lehet  a  reménységünk! 
Egyedül  Ő  az,  Aki  ki  tud  szabadítani  minket  a  földi  pokolból,  a  halálos  rohanásból,  a  bűnök  -  sőt,  a  sír  -  sötét 
mélységéből is, és örökre be tudja zárni mögöttünk a halál és a pokol kapuját! Egyben pedig nyit egy másik ajtót, mely 
az életre visz. Örök ÉLETre! Hiszed-e ezt?     

dr. Zsednai Józsefné, lelkész  

Lukátsi Vilma : HÁRMAN VAGYUNK! 

Emmausba több út is vezet: 

Tört reményekkel kikövezett, 

Ketten járjuk, vagy néha többen, 

És újra, újra belénk döbben, 

Hogy meghalt! És eltemették! 

A sírkövet lepecsételték! 

…hogy feltámadt? …és újra élne? … 

Ki hallgat ma ilyen beszédre? 

Beszélünk szomorúan, halkan, 

a szívünk veszik a szavakban, 

de mégis: 

Irgalmas Isten! Hinni akarunk! 

- és észrevétlen – 

már hárman vagyunk! 

Áldott húsvétot kívánunk gyülekezetünk 

minden tagjának! 

Kételytől a bizonyosságig 

 
János evangéliuma 20: 24-29 

Ebben a történetben arról van szó, hogy egy ember, aki semmiképpen nem bírta elhinni a nagy húsvéti hírt, végül 

mégis teljes bizonyosságra jut.  

Miért kételkedett még Tamás, egyedül csak ő, amikor a többi tíz tanítvány már régen meggyőződött a feltámadás 

boldog valóságáról. Azért, mert Tamás nem  volt velük, amikor eljött Jézus. Mindegy, hogy  miért, a lényeg az, hogy 
nem volt ott a tanítványok közösségében, és ezért nem részesült a boldog megtapasztalásban.  

Nagyon komoly figyelmeztetés van ebben. Mégpedig az, hogy aki elveszti a kapcsolatát a hívők közösségével, 

ezzel együtt az Úr Jézussal való kapcsolatát is elveszíti. Nem lehet egyedül, a többi hívő közösségétől távol keresztyén 
életet élni.  

Senki  ne  csodálkozzék  azon,  hogy  botladozó,  kételkedő,  bizonytalan  és  kevés  a  hite,  ha  lelkileg  egyedül  van. 

Nem is fog megerősödni, bizonyosságra jutni, amíg nem lesznek imádkozó társai lelki testvérei.  

Ha találkozni akarsz az élő Jézussal, ne azt várd, hogy Ő jöjjön el hozzád valami rendkívüli csodában, hanem te 

menj  el  oda,  ahol  az  Ő  jelenléte  valóságát  megígérte:  hívő  tanítványok  közösségébe!  Egymás  hite  által  épülünk  és 
erősödünk. Aki egyedül viaskodik, azzal a Sátán is sokkal könnyebben elbánik.  

Tamás hallott a feltámadott Jézusról, de nem tudott mit kezdeni vele. Te is hallottál már nagyon sokszor Róla. 

Talán mondod is néha: Miért beszélnek ma folyton csak Jézusról és olyan keveset Istenről. Hát tudod-e te hova tenni a 
te  hitedben  Jézust,  a  megfeszített  és  feltámadott  Krisztust?  Ha  te  az  Istennel  való  viszonyodat  el  tudod  képzelni 
megváltó Krisztus, örök élet és bűnbocsánat nélkül is, akkor éppen az alapja, a lényege hiányzik az egész hitednek. És 
mindaz, amit hitnek gondoltál, mindaz, amiben hittél, akkor fog összeomlani, amikor majd „fújnak a szelek, eljön az 
árvíz,  ömlik  az  eső”,  tehát  amikor  a  legnagyobb  szükség  lenne  rá.  Ha  Krisztust  illetően  nem  jutsz  bizonyosságra, 
minden bizonytalan marad.  

Mi győzte meg azután mégis Tamást? Nyolc nap múlva, amikor újra együtt voltak a tanítványok, és most már 

Tamás is ott volt közöttük, megjelent előtte Jézus, és megmutatta neki a sebeit. E drága sebek láttára tör elő belőle a 
hitvallás: „Én Uram és én Istenem!”  

Ma is csak úgy lehet megbizonyosodni az élő Krisztus valóságáról, hogy a Szent Lélek megmutatja egy léleknek 

az  Úr Jézus sebeit,  és  azt mondja neki: nézd,  ezek  által  a sebek  által  gyógyulhatsz  meg.  Épp  ezek  a  sebek  mutatják, 
hogy milyen rettenetes dolog a bűn. A Szentírás szerint a bűn a halál fullánkja.  

A bűnnel megfertőződött ember tehát a halál jegyese. És ennek a halálos méregnek csak egyetlen ellenszere van: 

egyedül Jézus Krisztus halála! E nélkül te halsz bele örökre. Neki nem volt bűne. Isten a te bűnöd mérgét öntötte rá, és 
ebbe halt bele. Még Ő is belehalt!  

Ennek a halálnak a nyomait hordja még feltámadása után is! Nézd az Ő kezeit, az oldalát: ezek által a sebek által 

gyógyulhatsz meg te is meg én is.  

Joó Sándor  

GYÜLKEZETI HITTAN TÁBOR 

2016. JÚNIUS 26. – JÚLIUS 1. 

Hálás a szívünk, hogy lehetőségünk van nyaranta Isten igéjét hirdetni az általános iskolás 

korosztály körében. A gyerekek között végzett lelki munka mellett egy ilyen héten vannak 

fizikai teendők is. Szükség van olyan emberekre, akik a reggeli utáni mosogatásban, 

felmosásban, vizesblokkok fertőtlenítésében szívesen vállalnak munkát. Ez napi egy - másfél 

órás elfoglaltságot jelent csupán, viszont a táborprogram gördülékenységében nagyon sokat 

számít.  

Arra kérjük a testvéreket, hogy aki ilyenformán örömmel adja oda idejét és erejét Istenünk 

szolgálatára, jelezze ezt. 

Köszönjük! 

Nem mindent 

 
Egy bennszülött felkereste a misszionáriust, és elmondta, hogy az utóbbi időben nagyon nyugtalan. A misszionárius 
gondolta, hogy ennél az embernél valami nincs rendben. Ezért megkérdezte:  

-

Nem tettél olyasmit, ami terheli a lelkiismeretedet?  

Kis tétovázás után jött a felelet:

-

Loptam.  

-

És mit loptál? – kérdezte a misszionárius.  

-

Egy kötelet. – válaszolta a bennszülött.  

-

Nos - mondta a misszionárius - , akkor menj, vidd vissza a kötelet, és valld meg becsülettel, hogy elloptad.  

-

A bennszülött megígérte, hogy így tesz, és elbúcsúzott. Néhány nap múlva újra eljött, de a szívén még mindig 
ott volt a teher.  

-

Massza! Megtettem, amit mondtál, mégis nyugtalan vagyok.  

A misszionárius kicsit gondolkozott, aztán azt kérdezte: 

- Talán nem mondtál le mindent?  
- Nem, Massza! … a kötélhez még valami hozzá volt kötve. 
- Mi volt hozzákötve?  
- Egy tehén, Massza.  

Sok  ember  így  viselkedik  Istennel  szemben,  ahogy  ez  a  bennszülött  a  misszionáriusával.  Valami  terheli  a 
lelkiismeretüket,  boldogtalanok,  és  ezért  Istenhez  jönnek.  Eddig  helyes.  De  az  már  nem,  hogy  Istennek  csak  a  fél 
igazságot mondják el. Utána aztán panaszkodnak, hogy nem találtak lelkiismeretük számára nyugalmat.  
Dávid király lelkiismeretét is gyötörte egyszer valami. Sokáig hallgatott róla. Aztán Isten előtt mindent megvallott és 
utána bocsánatot kapott. Erről ő maga így ír: „Amíg hallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt… 
vétkemet  bevallottam  néked,  bűnömet  el  nem  fedeztem.  Azt  mondtam:  bevallom  hamisságomat  az  Úrnak  –  és  te 
elvetted rólam bűneimnek terhét… boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.” (Zsolt 32)  
Isten gazdag a megbocsátásban. Mondj el neki mindent!  

Hiszel-e a feltámadásban? 

A németországi Hannover temetőjében van egy sír, amelyen hatalmas gránitkövek és márványdarabok 

fekszenek,  betonnal  és  acélpántokkal  összefogva.  Egy  olyan  asszony  sírja  ez,  aki  nem  hitte  el,  hogy  Jézus 
feltámadt  a  halálból,  sem  azt,  hogy  a  halál  után  lesz  feltámadás.  Végrendeletében  úgy  rendelkezett,  hogy 
sírját  olyan  biztonságosan  zárják  le,  hogy  ha  mégis  igaz  lenne  a  halottak  feltámadása,  az  ő  sírját  akkor  se 
lehessen felnyitni. A sírra ezeket a szavakat vésette: „Ezt a sírt sohasem szabad felnyitni!” Azonban egy kis 
magocska  a  gránitkövek  alá  került,  és  ott  növekedni  kezdett.  A  kikelt  növény  kereste  a  világosságot.  És  a 
növekedő  palánta  az  évek  alatt  szétfeszítette  a  szétfeszíthetetlennek  hitt  acélpántokat  és  lebetonozott 
köveket.  

Jézus  ellenségei  is  szerették  volna  mindörökre  sírba  zárni  Jézust,  de  Isten 

ereje  feltámasztotta  őt  a  halálból!  Pedig  ők  még  jobban  féltek  attól,  hogy  Jézus 
tényleg visszatér a halálból.    

De  vajon  nekünk,  mit  és  mennyit  ér  húsvét  örömhíre:  Jézus  él,  Jézus 

feltámadt?  Hiszen,  ha  kimegyünk  a  temetőbe,  vagy  megállunk  egy-egy  ravatal 
mellett,  akkor  semmit  sem  látunk,  semmit  sem  érzékelünk  abból  a  változásból, 
amit állítólag Jézus feltámadása hozott! Hívők és nem hívők mind meghalnak, és 
testüket  koporsóba  vagy  urnába  zárják,  majd  eltemetik  mindüket,  és  kész. 
Csakhogy húsvét titka titok, csak hittel felfogható misztérium, bizonyosság, hogy 
ha most még nincsen is látható különbség hívő és nem hívő között, de ahogyan Pál 
apostol írja, a hívők egy dolgot már bizonyosan tudnak! Tudnak, és nem sejtenek! 
Azt,  hogy  „…  aki  feltámasztotta  az  Úr  Jézust,  az  Jézussal  együtt  minket  is 

feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.” {2Korinthus 4,14}  

Az, aki Krisztusra bízta az életét, annak meggyőződése, hogy többé már nem a halálé az utolsó szó az 

élete felett, többé már nem a halál ereje győzi le az életet, mert a Krisztusban nyert új élet legyőzi azt. 
Ahogyan Jézus mondta: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és 
hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" {János 11,25- 26}. Valóban, te is hiszed ezt?                                                                                              

Szabó János Róbert 

o

a  decemberben  pályázaton  megnyert  összeget  (250 000  Ft)  gyülekezetünk  Magvetés  Alapítványa 
fénymásoló  vásárlására  fordította.  Ezt  az  újságot  is  már  az  új  géppel  sokszorosítottuk.  Különféle 
tájékoztatók, plakátok, énekek, hivatalos dokumentumok másolására jól tudjuk majd hasznosítani ezt 
az eszközt. 

o

februárban a piliscsabai senior (19-30 évesek) hétvégén egy fiatal vett részt gyülekezetünkből 

o

márciusban háromszor vettünk részt a várpalotai gyülekezet böjti alkalmain  

o

március  18-án  a  presbitérium  elfogadta  a  2015.  év  zárszámadását  és  2016.  év  költségvetését. 
Határozat  született  e  mellett  gyülekezetünk  NAV-nál  bejelentett  tevékenységi  köreinek  bővítéséről 
(szállás,  személyszállítás,  konferenciaszervezés),  a  kisbusz  bérbeadásának  feltételeiről,  a 
templomtorony felújításáról és más fejlesztésekről. A zárszámadási és költségvetési beszámoló egyik 
áprilisi istentiszteletet követő közgyűlésen hallgatható meg Barta Andrea pénztárostól, akinek ezúton 
is hálásan köszönjük nagy felelősséggel végzett munkáját. 

o

március 21-én lelkes asszonytestvérek kitakarították a templomot, köszönjük munkájukat  

o

ÜNNEPI ALKALMAINK:  
- nagycsütörtök – úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben délután 2 órakor 

- nagypéntek - úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben délután 2 órakor   
- húsvét vasárnap – úrvacsorai istentisztelet a templomban délután 2 órakor  

- húsvét hétfő - istentisztelet a templomban délután 2 órakor 

Mi újság van 
(egy)házunk táján? 

PARÓKIATAKARÍTÁS 

A parókia évente bonyolított vendégforgalma hozzájárul gyülekezetünk bevételeihez. Fontos, 

hogy vendégeink tiszta, gondozott környezetben tölthessék a pihenésre szánt időt. Két 

csoport között az ágyneműk huzatolása, mosása, vasalása, a helyiségek felmosása, 

fertőtlenítése egész évben mindig megtörténik. Ezen kívül tavasztól őszig az udvar ápolása is 

rendszeres munkát igényel.  

Legalább egyszer egy évben muszáj közös erővel nagytakarítást végezni a parókián: 

ablaktisztítás, bútorok, ajtók lemosása, vizesblokkokban penészirtás, konyha takarítása  

Erre a munkára elsősorban a 60 év alatti lányokat, asszonyokat várjuk. 

Időpont:   

ÁPRILIS 23., SZOMBAT 9 ÓRA