2018 - reformáció

2018 refromáció.pdf — PDF document, 574Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

2018. – Reformáció A Tési Evangélikus Egyházközség lapja XVI. évf. 4. szám

Igaz-e a Biblia?

Valóban Isten könyve, vagy ahogyan olvastam valahol: Isten szerelmes levele az emberhez? Amennyiben a

Szentírás a Szent ajándéka, üzenete számunkra, akkor úgy is kell élni, hinni, ahogyan azt benne olvassuk.

A „modern” vallásos ember menekül a megtérés elől, ezért ma is visszhangozza és hangoztatja az ősi kígyó

agymosó, ravasz kérdését: „Csakugyan azt mondta az Isten?” (1 Móz 3,1) Csakugyan jó az Isten, és igazat

mond?

Balczó András szerint „a liberalizmus az istentagadás fedőneve”. Érdemes ezen elgondolkodni a ma

egyházában is, melyben egyre gyakrabban kérdőjelezik meg a Biblia üzenetét: Valóban gyűlöli Isten a bűnt,

de a bűnöst halálosan szereti? Valóban csak Jézus az út, igazság és az élet? Valóban bűnbocsánatra,

kegyelemre szorulunk? Valóban Jézus Isten Fia és Megváltó? Valóban szükséges megtérni és újjászületni?

Valóban lesz ítélet és örök halál, ill. üdvösség? A megtérni nem akaró vallásos ember gyakran elbújik az élő

Isten elől a templomba, teológiába, a Lélek nélküli bibliakritikába, amely gyakran az Isten igéjének a kritikáját

jelenti.

Nem az egészséges, okos bibliakutatásról van szó, hiszen az kötelessége az írástudóknak. Lehet, sőt

szükséges kutatni az írásokat „levett saruval”, de tudnunk kell, hogy Isten üzenete megértésének feltétele

nem az ismeret mennyisége és a tudományos fokozat, hanem a Szentlélek munkája és vezetése életünkben.

Vannak, akik inkább leveszik sarujukat a bibliakritika előtt, mint az Isten igéje előtt. Hiszem, hogy kaphatjuk

azt a Lelket, akinek inspirálására írt Jeremiás, Máté vagy Pál. Ennél jobb bibliaolvasási módszert még nem

fedeztek fel, hiszen a Lélek Jézust dicsőíti meg (1Kor 12,3), tehát tudom, hogy az Írások róla szólnak (Jn 5,39)

(az Ószövetség is!), és csak rajta tájékozódva, hozzá viszonyítva olvasom és értelmezem a bibliai szövegeket.

Ezért mondja örömmel az Úr: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a

bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek.” (Lk 10,21).

Reformáció – 501.

„Közel van hozzád az ige…”

…Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor

üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás

így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Nincs különbség zsidók és görögök között, mert

mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert „aki segítségül

hívja az Úr nevét, üdvözül”.

(Róma 10, 8-13.)

„Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!” – mondta Luther Márton Wormsban,

1521-ben, amikor nem volt hajlandó visszavonni a tiszta evangéliumra épülő tételeit és írásait. A birodalmi

gyűlés előtt sem mondhatott mást, mint ami a szívében volt. A lélek harcai közepette végre megtalálta a

kegyelmes Istent, akinek igazságától sem fenyegetés, sem megvesztegetés nem tudta eltéríteni. Az

életveszélyt is vállalva vallotta azt szívvel és szájjal. Bíráinak mindegy lett volna, hogy mit hisz a szívében,

csak mondja ki a nagy nyilvánosság előtt, hogy „revoco” (visszavonom). De ő nem tehetett a lelkiismerete

ellen: Akivel csordultig van a szív, Azt szólja a száj! Inkább elviselte a külső támadásokat, minthogy feladja

belső békességét. Tudta és egész élete folyamán megtapasztalta az ige igazságát: Isten „bőkezű

mindenkihez, aki segítségül hívja; aki hisz Őbenne, nem szégyenül meg”.

Miért lenne ez másként a mi életünkben? Hiszen az ígéret ránk is igaz: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust,

és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” A kérdés csak az, hogy mi van

a szívünkben és a szánkon! Ige? Hit? Netán panasz és keserv? A külső körülményeink javulásától várjuk-e

még a lelkünk békéjét, vagy fordítva? Megtaláltuk-e már Krisztus evangéliumában azt a belső békességet és

erőt, ami segít elhordozni a testi-lelki fájdalmakat is? Luther megtalálta – és még gyermekeinek koporsója

mellett sem engedte el. Hány ember érzi élete végén visszatekintve, hogy valamit elmulasztott vagy

elrontott. Luther a halálos ágyán is vallotta: jól döntöttem! Ahogy akkor, úgy ma is igaz: Aki hisz Jézusban,az

az utolsó óráján sem szégyenül meg!

Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten

feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz! dr. Zsednai Józsefné

Szívvel, szájjal áldunk téged, Isten Fia, nagy Király;

A mennyben királyi széked Örökkön-örökké áll.

Légy velünk is, népeddel, Szent országod jöjjön el!

Add, hogy minden nép megtérjen, Téged féljen és dicsérjen!

Jézus, a múló időben Ugyanaz vagy szüntelen.

Híveidet áldd meg bőven, Szálljon ránk üdv, kegyelem!

Egyházadnak szent ügyét Hatalmas karoddal védd!

Add, minden szív, minden lélek Téged valljon Istenének!

(Ev.Ék. 469.3-4.)

Túrmezei Erzsébet: Evangélikus vagyok!

Itt állok az oltár előtt, hogy megvalljam szent hitem.

Mert ez a hit a kőszikla, életem ráépítem,

s akkor meg nem ingathatnak zúgó, tépő viharok.