2018 - karácsony

2018. –  Karácsony             A Tési Evangélikus Egyházközség lapja                XVI.  évf. 5. szám 

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” 

 (Luk. 2, 10-11.) 

Nem  lehet  nem  észrevenni  a  karácsonyt!  Hiszen  már  mindenhol  szembejön  velünk:  az  utcákon, 

kirakatokban, ablakokban, reklámokban. És nem lehet kivenni belőle az angyalt, a jászlat, a pásztorokat és 
főleg  Jézust,  mert  nélkülük  elvész  az  ünnep.  Valamit  kezdenünk  kell  a  karácsonyi  híradással,  mert  nem 
tudunk kitérni előle. Személyesen szólít meg.  

Jézus, amikor nyomatékot akart adni szavainak, akkor gyakorta ezekkel a szavakkal kezdte a tanítást: 

„Bizony, bizony, mondom néktek!” A bénát, Jairus leányát és a naini ifjút is így szólítja meg: „neked mondom, 
kelj  fel!”  Az  angyal  is  hasonlóan  cselekszik  Betlehem  mezején:  kétszer  is  hangsúlyozza:  nektek  hirdetem, 
nektek született!  
Vannak, akik megpróbálják elhessegetni maguktól a karácsonyi gondolatokat: én már kinőttem a mesékből; 
a betlehemi történet csak a gyerekeknek szól; van elég bajom, nem tudok rá figyelni; egyedül maradtam – 
magányosoknak már nincs ünnepük..   
De az Úristen nem hagyja annyiban! Nem akarja, hogy kárba vesszen az a hatalmas szeretet, amellyel Jézust 
földre  küldte értünk.  Szólít,  szólongat:  Neked  mondom, neked  született!  Azért  öltött  emberi  testet,  hogy 
rajtunk, embereken segítsen. Ahogy Luther mondja: „Az angyalok nem szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. 
Mi azonban rászorulunk!”  
A pásztorok elhitték, hogy nekik szól! Elindultak. Megtalálták és boldog lett tőle az életük. Miért lenne velünk 
másképp? Most minket szólít nagy örömre, a mi Megváltónk születésének ünnepére. A recept ma is ugyanaz: 
meghalljuk, elindulunk, megtaláljuk és megváltozik az életünk. Akkor már nem a panasz, keserűség és indulat 
tölti be a lelkünket, hanem Isten dicsérete, hála és öröm! Mert igaz az evangélium: Isten mindent nekünk 
adott! Magányosnak és családosnak, ifjúnak és öregnek, pásztornak és bölcsnek! Békességet, bocsánatot, 
reménységet, szabadulást, vigasztalást, örök életet!  

„Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van,  
ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem!” 
Mert megszületett a Megváltó! Értem! Nekem!                                 Ámen!  

                                                                                                                                                                          dr. Zsednai Józsefné 

Áldott, békés karácsonyt 

kívánunk gyülekezetünk 

minden tagjának! 

KARÁCSONYI LEVÉL JÉZUSTÓL 

Üzenet Jézus Krisztustól, a szeretet ünnepén 

Kedves Szeretteim! Amint jól tudjátok, közeledik a szeretet ünnepe, melyen a 

születésemet  ünnepelitek.  Megtiszteltetés  számomra,  hogy  minden  évben 
ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol 
sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló TV-műsor, hirdetések, reklámok, 
és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. 
Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol 
rám. 

Amint tudjátok, a születésemre való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, 

hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy 
látszik,  hogy  alig  akad,  aki  tudja  az  okát  az  ünneplésnek.  Mindenhol  összejönnek  az  emberek,  családok, 
barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi 
jelentőségét az ünnepnek. 

Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt 

ízletes  ételekkel,  gyümölcsökkel,  édességekkel.  Tökéletesen  díszített  helyiségekben  sok-sok  gyönyörűen 
becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség 
díszvendége – mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, és amikor maga az ünneplés 
elkezdődött,  én  kívül  maradtam,  bezárták  előttem  az  ajtót.  Pedig  be  akartam  menni,  velük  lenni,  együtt 
ünnepelni. Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták 
előttem  az  ajtót.  Mivel  pedig  nem  hívtak  meg,  hát  úgy  döntöttem,  hogy  titokban  bemegyek,  minden  zaj 
nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. 

Mindenki  nagyon  jól  érezte  magát,  ittak,  ettek,  nevettek,  és  hatalmas  jókedvük  volt.  Az  emberek 

körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán 
nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon 
nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit. 

Te  hogyan  éreznéd  magad,  ha  a  születésnapodon  mindenki  kapna  ajándékot,  csak  éppen  te  nem? 

Megértettem,  hogy  nemkívánatos  személy  vagyok  saját  születésnapom  emlékünnepén,  és  csöndesen 
elhagytam a helyiséget. És – tudjátok – ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, 
ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha 
ezen  a  karácsonyon  beengednének  engem  az  életükbe! Nagyon  szeretném,  ha  felismernék a  tényt, hogy 
több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, 
hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe. 

Valamit  szeretnék  megosztani  veletek,  különösen  arra  való  tekintettel,  hogy  jónéhányan  tudjátok  az 

ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha 
senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat  – Te is kaptál 
már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el. Kérlek, feltétlenül jelezz 
vissza,  részt  akarsz-e  venni  az  örömünnepemen,  foglalhatok-e  egy  helyet  a  számodra?  Beírhatom-e  a 
nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek 
nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok. 

Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos 

ünnepségemnek. A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek: Jézus Krisztus. 

(nicelife.hu)

A pásztorok útja 

„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és 
láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” (Lk 2:20) 

Jézus születésének hírét legelőször a pásztorok hallották meg, mégpedig egy angyaltól. Miért éppen ők? 

Mert  Isten  a  megvetett,  lenézett  embereket  gyakran  különös  szeretettel  részesíti  előnyben.  Mert  ők  az 
általános felfordulás közepette is csendben voltak, és akkor is ébren őrködtek, amikor a világ aludt. Ma nagy 
altatás folyik, boldog, aki éberen figyel Isten kijelentésére. Sok mindent idejében meg fog hallani és érteni.  

A karácsonyi prédikáció így szól: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ennek 

minden szava különös, és így együtt is nagyon sokat jelent. Nem hiába lett ez nagy öröme az egész népnek. 
Nekünk az-e? Már a gyermek Jézus Szabadító, Úr, Messiás. Ő nekünk született, s meg lehet találni őt egy 
konkrét helyen.  

A pásztorok hitték is, meg nem is. Mi is így vagyunk olykor Isten igéjével. Ők azonban nem érték be ezzel, 

felkerekedtek,  és  meg  akartak  győződni  a  valóságról.  Meg  is  találták  a  gyermeket,  pontosan  ott  és  úgy, 
ahogyan  Isten  küldötte  mondta.  Ez  a  becsületes  magatartás:  teljes  bizonyosságra  vágyom,  elmegyek  hát 
egészen Jézusig. Ott a tények meggyőzik a kételkedőt is.  

És visszafelé már ezzel a meggyőződéssel lesznek ők is „angyalok”, Isten követei, akik dicsőítik az Urat 

nagy tetteiért, és maguk is hirdetik a karácsonyi örömhírt. Teljes bizonyossággal tanúskodnak arról, hogy mi 
az igazság.  

Mi  tehát  a  pásztorok  útja?  Az  éjszaka  csendjében  igét  hallottak.  Nem  egészen  értették,  de  aszerint 

cselekedtek, elmentek és megnézték, igaz-e. Minden tekintetben igaznak bizonyult. Így ők is hirdették azt 
másoknak.  

Ma  is  az  ige  hallgatása  vezet  el  Jézushoz. De  a templomtól  el  kell jutni Őhozzá,  személyesen  meg  kell 

ismernünk Őt a hit által. Ez változtatja meg minden ember életét, betölti örömmel, és hiteles tanúvá teszi.  

Cseri Kálmán  

A világ legokosabb tinédzsere 

Egy szép napon négy ember utazott egy kicsi, négyszemélyes repülőben: a pilóta, egy lelkész, és két tinédzser, akik 
közül az egyik éppen azelőtt nyert díjat, mint „A világ legokosabb tinédzsere”.  
Repülés közben egyszer csak hátrafordult a pilóta és így szólt: van egy rossz hírem, és egy még rosszabb! A rossz hír 
az, hogy elfogyott az üzemanyagunk. A gép le fog zuhanni, és ripityára törik. A még rosszabb hír az, hogy csak három 
ejtőernyőnk van.  
Ez természetesen azt jelentette, hogy valakinek le kellett zuhannia a géppel együtt. A pilóta folytatta: 

- Nekem feleségem és három gyermekem van otthon. Nagy felelősség van rajtam. 
Sajnálom, de az egyik ejtőernyővel nekem kell leszállnom. – azzal megragadta az egyik 
ejtőernyőt és kiugrott.  
A világ legokosabb tinédzsere szólalt meg következőnek: 
- Én vagyok a világ legokosabb tinédzsere. Talán én leszek az, aki feltalálja az AIDS vagy 
a rák ellenszerét, vagy megoldja a világ gazdasági problémáit. Mindenki számít rám! - 
a világ legokosabb tinédzsere megragadta a második ejtőernyőt, és kiugrott. 
 

 
Akkor megszólalt a lelkész:  

- 

Fiam, vedd el az utolsó ejtőernyőt! Én megbékéltem Istennel, és kész vagyok lezuhanni a géppel. Fogd hát az 
utolsó ejtőernyőt és ugorj!  

- 

Nyugalom, tiszteletes úr! – mondta a másik tini. A világ legokosabb tinédzsere a hátizsákommal ugrott ki.  

Sok  gyerek  elég  okosnak  tartja  magát,  a  valóságban  viszont  nagyon  hasonlítanak  a  világ  legokosabb  tinédzserére. 
Ejtőernyő  nélkül  ugranak  ki  a  világba.  Úgy  gondolják,  hogy  ők  mindent  tudnak,  és  mindennel  rendelkeznek,  ami 
szükséges ahhoz, hogy boldog és kiteljesedett életet éljenek. Valójában azonban csak egy hátizsákjuk van. Az egyetlen 
ejtőernyő, ami végül is megment, a Krisztus evangéliuma. Minden más út hamis, és a halálba visz. Jézus azt mondta: 
„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14:6)  
Sok  okos  gyerek  nem  tanulta  meg,  hogyan  kell  helyes  döntéseket  hoznia.  Ösztönösen  cselekszenek,  gondolkodás 
nélkül. Az eredmény néha ugyanaz, mint a világ legokosabb tinédzserénél.  

(Wayne Rice)

  Az ősz folyamán Mail József kivágott néhány elpusztult buxusbokrot a temetőben, melyet az utóbbi években 

pusztító  selyemfényű  puszpángmoly  tett  tönkre.  Segítői  Bódai  Lászlóné,  Kasza  Imréné  és  Pogács  Istvánné 
voltak. Köszönjük munkájukat! 

  Október 28  –  30.  között  ifjúsági  „hételejét”  szerveztünk  a  középiskolás  fiatalok  számára.  A  nyári  táborban 

összeszokott kis közösség családias hangulatban töltötte el a tési parókián azt a pár napot. Az igei alkalmak 
mellett fontos, őket érintő témákról hallottak, beszélgettek, és jutott idő a kötetlen játékra, együttlétre is. A 
részvevők folytatást követelnek.   

  A  Tési  Napsugár  Óvodában  októberben  indult  hittanórákon  a  kezdeti  9-ről  12-re  emelkedett  az 

evangélikus hittanra járók száma.  

  Egyházmegyei  közgyűlésen  vett  részt  gyülekezetünk  küldöttsége  november  24-én  Pápán.  Polgárdi  Sándor 

esperes  úr  beszámolt  a  mögöttünk  álló  félév  eseményeiről,  ismertette  a  lelkészi  életpálya-modell  (LÉM) 
tartalmát,  majd  a  gyülekezet-építés  lehetőségeiről  hallgattunk  meg  egy  előadást  Kocsis  Istvántól,  a 
Magyarországi Evangélikus Egyház pályázati osztályvezetőjétől.  

  Ugyanezen  a  napon  kaptuk  a  hírt,  hogy  lelkésznőnk  édesapja,  Herdliczka  Gusztáv  életének  92.  évében 

hazaköltözött  a  mennyei  hazába.  Temetése  december  11-én  volt  Debrecenben,  ahol  a  várpalotai  és  tési 
gyülekezetekből néhányan személyesen is osztozni tudtunk a család gyászában.  

  Adventi alkalmakon voltunk Várpalotán decemberben: Völgyessy Szomor Fanni mesés, énekes estjén és egy 

esti evangélizáción, ahol Gabnai Sándor, balatonfüredi evangélikus lelkész szolgált.  

  ÜNNEPI ALKALMAK 

o  December 

24., 

Szenteste 

18.00 

órakor 

istentisztelet 

a 

templomban  

(Kérjük, öltözzenek melegen!!!)  

o  December 25., Karácsony első napján délután 2 órakor úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti 

teremben  

o  December  26.,  Karácsony  második  napján  délután  2  órakor  istentisztelet  a  gyülekezeti 

teremben 

o  December 31., óév este 18.00 istentisztelet a gyülekezeti teremben  

o 

Január 1. , újév napján délután 2 órakor úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben

Mi újság van 
(egy)házunk táján?