2021. - augusztus

2021. –  augusztus         A Tési Evangélikus Egyházközség lapja             XIX.  évf. 3. szám  

Miért? 

Miért szervezzük meg évről évre, immár tizedik  alkalommal, a családi 
napunkat? 
Tagadhatatlan,  hogy  kedvelt  esemény,  kedves  színfolt  a  falu  és  a 

gyülekezet életében ez az augusztus végi délután.  
Jönnek a hívek az istentiszteletre, ami mindig más, mint a megszokott.  

Jönnek  a  tábort  megjárt  gyermekek  és  ifjak,  hogy  a  kedves 
környezetben újra találkozhassanak társaikkal. 
Jönnek  a  háziasszonyok,  hogy  süteményeikkel  örömöt  szerezzenek  a 

résztvevőknek. 
Jönnek a kisgyermekes családok, felekezettől függetlenül: vonzza őket 
a  sok  játék,  az  ugrálóvár,  a  kisvonat,  a  néhány  önfeledt,  vidám  óra 

lehetősége és reménysége. 
Kétségtelen: van miért betérni a templomba és a parókia udvarára ezen a napon (is). 
De tulajdonképpen miért van, mire jó ez az alkalom? 
Miért  dolgozunk  annyit  a  pályázatírással,  szervezéssel,  elszámolással,  sütéssel,  pakolással?  Miért  próbál  és  készül 
lelkesen a zenekar? Miért fáradoznak a segítők, a gyermekbibliakörök vezetői? 
Miért? Hiszen nem telik meg a templom! Sokan csak az istentisztelet után érkeznek meg. Már nem hívunk vendéget a 
szülőknek  szóló  előadásra,  mert  mindenki  a  gyermekével  szeretne  játszani,  vonatozni.  Hát  akkor  miért  szervez  az 
evangélikus gyülekezet játékdélutánt a falunak? 

- 

Mert szeretünk adni: szeretetet, örömöt, mosolyt, fáradozást, anyagiakat, testi és lelki táplálékot! 

- 

Mert jó látni a vidám arcokat: jó, ha megérezheti kicsi és nagy, hogy az evangélikus gyülekezet nem életidegen, 
hanem örvendező és szeretetteljes közösség, ahova jó betérni! 

- 

Mert ha a templomban, vagy a kisvonaton és a hangszórókból hallható énekek szövegéből csak egy valaki is 
meghallja az életet újító evangéliumot, akkor nem fáradtunk hiába! 

- 

Mert  olyan  Urunk  van:  a  megváltó  Jézus  Krisztus,  Aki  szereti  népét,  magához  hívja  a  gyermekeket  és  a 
fáradtakat, és boldognak akarja látni övéit. 

- 

Mert tovább akarjuk adni azt a szeretetet, amit Isten közelében mi is magtapasztaltunk: „Mi azért szeretünk, 
mert Ő előbb szeretett minket!” (1.Ján.4,19.) 

Miért szervezzük immár tíz esztendeje a családi napokat?  
A válasz tulajdonképpen egyetlen szó: Jézusért! 
Bízunk  benne,  hogy  ha  a hozzánk  betérőket  megkérdezzük:  „miért  jöttetek?”, ők  is  egyre  többen  azt  felelik  majd: 
Jézusért! 
Aki  pedig  miatta  és  érte  jön,  az  Vele  mehet  tovább.  Nem  pár  órányi,  hanem  örökkévaló  örömök  felé!  Szeretettel 
kívánjuk, hogy ez legyen valósággá a családi nap minden résztvevőjének életében!  

dr Zsednai Józsefné 

Keresztényként élni és életben maradni Afganisztánban 

Van  még  hely  a  világon,  ahol  egy  Biblia  birtoklása 

egyenlő  a  halálos  ítélettel,  és  ahol  teljes  illegalitásban 
mégis  több  ezren  Krisztus-követőnek  vallják  magukat. 
Persze csak  csendben, csak  otthon, csak maguk között, 
ha ugyanis nyíltan tennék, már nem lennének életben. 

A  politikai  és  társadalmi  környezet  ismert.  Az 

Amerikai Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-ei 
terrortámadás  után  az  USA  és  szövetségesei 
megdöntötték  a  tálibok  uralmát  a  káoszba  süllyedt 
Afganisztánban.  Húsz  év  eltelte  és  több  ezer  milliárd 
dollár  elköltése  után  a  nyugati  szövetségesek 
küldöttségei  és  utolsó  katonái  feladva  pozícióikat  épp 
most  hagyt/ják  el  a  közép-ázsiai  országot.  Így  a 
kormányzás  nagy  eséllyel  ismét  a  szélsőséges 
iszlamizmus  egyik  ágát,  a  vahabita  irányzatot  követő 
tálibok kezébe kerülhet. 

 
A 38 milliós Afganisztán lakosságának több mint a fele 

20  év  alatti,  és  elképesztő  nyomorban  él.  A  gazdaság 
80%-a(!) 

a 

feketegazdaságból 

és 

az 

illegális 

herointermelésből  származik.  Ez  az  a  hely,  ahol  a 
korrupció  nélküli  világot  értelmezni  sem  tudják.   Ilyen 
körülmények között él, mint csepp a tengerben, az afgán 
keresztények maroknyi gyülekezete. 

Mit jelent ma keresztényként élni Afganisztánban? 
Egyetlen  szóval  válaszolva:  életveszélyt.  …  Az 

országnak  ma  egyetlen  hivatalos  keresztény  temploma 
van, amely az olasz nagykövetségen található. 1919-ben 
Olaszország  volt  az  első,  amely  elismerte  Afganisztán 
függetlenségét,  cserébe  az  afgán  kormány  engedélyt 
adott Kabulban egy katolikus kápolna építésére.  

Az  amerikai  megszállás  alatti  afgán  alkotmány 

lehetőséget 

biztosított 

ugyan 

a 

szabad 

vallásgyakorlásra,  egy  másik  pontjában  azonban  azt  is 
kimondta,  hogy  semminek,  ami  a  Korán  tanításával 
ellentétes,  nincs  helye  az  országban.  Az  afgán 
médiatörvény  pedig  konkrétan  tiltja  az  iszlámon  kívül 
bármilyen más irányzat megjelenítését. 

A  kereszténység  üldözése  ugyanakkor  sokkal  inkább 

az imámok és a muszlim hitszónokok tanítása, az állami 
hivatalnokok  működése,  a  hétköznapi  többségi 
társadalom  megítélése,  a  szomszédok,  a  barátok  és  a 
közvetlen  családi  reakciók  nyomán  válik  konkrét 
valóssággá.  Afganisztánban  Krisztus  követőjének  lenni 
egyet  jelent  az  utált  Nyugatnak  való  behódolással  és  a 
kollaborációval. A család számára hatalmas szégyen egy 

megtért és kikeresztelkedett családtag, amit legtöbbször 
családon  beüli  „becsületgyilkosság”  követ.  A  Biblia 
birtoklása  és  a  hittérítés  egyenlő  az  államilag  garantált 
halálos ítélettel. A keresztény hitátadást a legalapvetőbb 
csírájában próbálják elfojtani. 

2007 

júliusában 

huszonhárom 

dél-koreai 

misszionáriust  fogtak  el  az  országban,  akik  közül 
többeket  megkínoztak  és  kivégeztek.  Ugyanígy  az 
életével fizetett 2010-ben egy nemzetközi orvoscsoport 
tíz tagja is, akiket keresztény misszióval és kémkedéssel 
vádoltak meg. Éppen ezért csak hozzávetőleges becslés 
áll rendelkezésre az afgán keresztények számát illetően, 
amelyet háromezer és nyolcezer fő közöttire tesznek. 

Keresztény hétköznapok 
A  német Spiegel magazin  néhány  évvel  az  amerikai 

megszállást  követően  interjút  készített egy  Haschim 
Kabar  álnéven  közölt  afgán  kereszténnyel.  A 
beszámolóból a kétezer évvel ezelőtti őskereszténységre 
és a római, államszintű üldöztetésre hasonlító állapotok 
bontakoznak 

ki 

ma, 

a 

21. 

században. Teljes, 

maradéktalan  illegalitás,  sms-ben  „teára  hívó”  házi 
istentiszteletek, fejből megtanult Szentírás, a lebukástól 
tartó állandó félelem. A néhány fős imacsoportok tagjai 
a legszorosabb bizalmi kötődésben élnek és imádkoznak 
együtt. A riportalany többszöri rendőrségi házkutatásról 
számolt  be,  amikor  rejtett  Bibliákat  kerestek,  de  nem 
találtak  nála  a  hatóságok.  Ő  maga  a  lebukás  veszélye 
miatt  a  Szentírás  jelentős  részét  fejből  tudja,  „mini-
istentiszteleteiken”  a  zsoltárokat  fejből  mondják 
közösen.  A  kereszt  mint  jelkép  megjelenítése 
elképzelhetetlen,  egy-egy  rejtett  halábrázolásból  lehet 
tudni,  kinek  lehet  köze  a  kereszténységhez.  Haschim 
Kabar mégsem hagyja el hitét. 

Beszámolóját  azzal  zárta  akkor,  hogy  minden 

segítségnek  és  minden  értük  mondott  imának  nagyon 
örülnek,  és  nagyon  hálásak  érte.  Szívük  legmélyéből 
vágynak egy szabadabb világ után… 

Erre  következett  most  a  tálib  hatalomátvétel. Csak 

remélni tudjuk, hogy Haschim Kabar és „gyülekezetének” 
tagjai még életben vannak! Csak a teremtő Isten tudja. 
Mi pedig imádkozunk értük. Ahhoz az Istenhez, akihez ők 
is, úgy, ahogyan ők is, hogy oltalmazza, erősítse, áldja és 
őrizze  meg  őket  és  minket  mindannyiunkat  szent 
kegyelmében. „Mert  nem  a  félelem  lelkét  adta  nekünk 
Isten,  hanem  az  erő,  a  szeretet  és  a  józanság 
lelkét.” (2Tim 1,7) Ámen.  

Homoki Pál 

JÓGÁZZON EGY KERESZTÉNY? 

Egyeseknek ez nem is kérdés, mivel azt 

vélik,  hogy  a  jóga  egy  könnyed  módja 

annak,  hogy  fitten  tartsuk  magunkat,  és 

nincs semmilyen szellemi háttere. Teljesen 

boldogan  adják  bérbe  a  gyülekezeti 

termüket jóga csoportoknak. Mások szerint 

viszont  a  jóga  a  hinduizmusból  ered.  Azt 

állítják,  hogy  a  jóga 

egy  kapu  a  démoni 

erők felé. 

Az  embereket  egyre  jobban  kezdi  érdekelni  a  lelki  világ,  a  spiritualitás.  Nem  feltétlenül  elkötelezettek 

valamiféle vallásos szervezetnek, de kutatnak olyan dolgok iránt, mint a jóga, a T'ai Chi vagy a meditációk. A 

távolkeleti vallások és szertartások iránt az érdeklődés megnőtt az utóbbi években. 

Nézzük  csak,  hogy  mi  a  jóga!  A  szó  azt  jelenti,  hogy  "egység",  a  jóga  célja  egyesíteni  valaki  időleges 

(átmeneti) önmagát, a "JIVA"-t a végtelen "BRAHMAN"-nal, a hindu isten koncepcióval. Ez az isten nem egy 

személyes Isten, hanem egy személytelen spirituális anyag, ami egy a természettel és a kozmosszal.  

Keresztények számára fontos feltenni a kérdést, hogy egy olyan gyakorlat, mely nem az egyedüli igaz Isten 

dicsőítésére  szól,  nem  őt  keresve  próbálunk  kiegyensúlyozottabbak,  teljesebbek  lenni,  hanem  valami 

spirituális, valami benső és rejtélyes erő által, az igencsak kétséget von maga után, hogy mennyire helyes. 

Mondhatják sokan: Ugyan mi a gond abban, ha becsukom a szemem, és nyugalmi állapotba kerülök? Mi 

a  gond  azzal,  ha  próbálom  kiüríteni  a  fejemből  a  rosszat,  és  csak  a jóra összpontosítani.  Hogy  szeretném 

megtalálni magamban az egyensúlyt? Csupán az, hogy a jóga által, a meditáció által az ember nem Istenben 

keresi a teljességet, a lelki békéjét. 

A jóga filozófiája és gyakorlata azon a hiedelmen alapszik, hogy az ember és Isten egyek. Arra tanít, hogy 

saját  magunkra  figyeljünk,  és  ne  az  egyetlen,  igaz  Istenre.  Arra  bátorítja  a  résztvevőt,  hogy  az  élet 

problémáira  és  kérdéseire  a  választ  saját  tudatunkban  és  lelkünkben  keressük,  ne  pedig  Isten  igéjében 

találjunk megoldást a Szentlélek által, ahogy ez a kereszténységben van. Az tehát, hogy vannak a jógának 

könnyedebb fajtái, ne befolyásolja elgondolásunkat. Mert ha te magad elcsendesedsz, hogy meghalld Isten 

hangját, az merőben más mint a jóga, mégha egyes keresztények szeretnek is valami kapcsot rakni a kettő 

közé. Más a jóga és a meditáció, és más halkan az Úrra figyelni. 

"Legyetek  józanok,  vigyázzatok,  mert  ellenségetek,  az  ördög  mint  ordító  oroszlán  jár  szerte, 

keresve, kit nyeljen el." (1Péter 5:8) 

nicelife.hu 

Az ötujjas imádság 

Andrew Jackson lelkész egy észak-kanadai településre érkezett, ahova azért hívták, hogy igét hirdessen. A család, 

ahol megszállt arra kérte őt, hogy vacsorázzon velük. Azt javasolta a házigazda, hogy néhány vendégét hívják meg 
reggeli után imaközösségre. 

- 

Örülök, hogy vezethetem az imaközösséget, csak szeretném, ha a személyzet is jelen lenne. Ugyanis amikor 
felmentem a szobámba, egy asszonyt láttam, aki igen szomorú arccal mosta az ablakomat.  

- 

Ó, igen tudom. Ez az asszony indián származású, és nagy tragédiák érték. Nem hiszem, hogy együtt ülhetne a 
vendégekkel, hiszen még azzal sem törődik, hogy tisztán, rendesen öltözzék.  

- 

Engedje meg, hogy az ajtónál leülhessen, ha akar. Szeretném, ha ő is velünk lenne.  

Másnap reggel az igehirdetés után, amikor már mindenki elment, ez az asszony hátramaradt. Így szólt a lelkészhez: 

- 

Uram! – suttogta -, ezt így még sohasem hallottam. Meg tudna tanítani engem is egy 

kis imádságra? Tudja, teljesen tanulatlan ember vagyok, de nagyon szeretnék imádkozni.  

- 

Jó – felelte Andrew szelíden – megtanítom magát egy imára. Ezt imádkozza minden 

nap egy hétig, amíg visszajövök, és akkor majd újra megbeszéljük.  

- 

Nagyon rövid imádság legyen, uram! Mondtam, hogy tanulatlan ember vagyok és 

mindent lefelejtek, kérem, nagyon rövid legyen!  
- 

Nagyon rövid lesz: mindössze 5 szó, minden ujjára egy. „Uram, mutasd meg, 

ki vagyok!”  

A lelkész tovább utazott az erdős vidékre, és ahogy mondta, egy hét múlva visszatért. 

Üdvözölte a házigazdát, érdeklődött az ablaktisztító asszony után. A házigazda sóhajtott: 

- 

Most még nehezebb vele, mint azelőtt volt. Ahányszor csak látom, mindig sír. 

Kénytelen leszek elküldeni, mert már mérgesek rá.  

A lelkész elindult, és nagy munkában találta az asszonyt.  

- 

Nos, visszajöttem. Emlékszik az imádságra? Minden nap elmondta?  

Könnyek gyűltek az asszony szemében, és összekulcsolta a kezét.  

- 

Minden nap elmondtam, és minden nap rosszabbul éreztem magam: minden nap egyre több bűnöm jutott 
eszembe, és minden nap nehezebb lett a szívem. Mondja, mit tegyek!  

- 

Megmondom, mit tegyen. Egyelőre ne mondja többet ezt az imádságot! Most megtanítom egy másik 
imádságra.  

- 

De csak rövid legyen, uram! Ne felejtse, hosszú imádságot nem tudok megjegyezni.  

- 

Ez is nagyon rövid imádság lesz: öt szó csupán, mint az előző. Minden ujjára egy szó… mondja utánam… 
„Uram, mutasd meg, ki vagy!”  

- 

És hány napig mondjam ezt az imádságot, uram?  

- 

Elmondhatja minden nap élete végéig.  

Néhány év múlva Andrew Jackson ismét azon a vidéken járt, hogy igét hirdessen a település mellett épült új 
templomban. Különösen a fiatalok vidám arca ragadta meg és az éneklésük. Amikor ezt szóvá tette, az új lelkész így 
válaszolt: 

- 

Igen, én is nagyon hálás vagyok Istennek a fiataljainkért. A legtöbbjüket egy házaspár hozta, akik itt laknak a 
környéken. Az asszony, mintha a második édesanyjuk lenne.  

- 

Szeretném megismerni őt.  

Egy jól öltözött asszony lépett elő mosolyogva, megragadta Andrew kezét: 

- 

Emlékszik rám, uram? 

Amikor látta a bizonytalanságot a lelkész arcán, elnevette magát: 

- 

Gondoltam, hogy nem fog megismerni. De nyilván emlékszik az imádságra. Tudja, minden ujjamra egy szó 
jut. Az imádságot azóta minden nap elmondtam, mióta ön elutazott, és az Úr megmutatta magát nekem. 
Megtanultam egyre jobban szeretni. Uram, én azt az imádságot minden nap el fogom mondani, amíg meg 
nem látom Őt színről színre.  

Patricia M. St. John 

Nyári tábor 

Hűha! 77 jelentkező? Van elég evőeszköz? Tányér, pohár? Hova ülnek? Kell még asztal és pad! Elég a szálláshely? 

Nagy létszámmal futnak majd a beszélgetőcsoportok! Elférnek a nagyok a tetőtérben? Minden kérdés válaszra várt, 
de nem volt mit tenni, belevágtunk! A fenti gyermeklétszámmal, 6 állandó és 5 alkalmi segítővel július 4-én, vasárnap 
délután  elkezdődött,  amit    az  újak  kíváncsian,  a  visszajárók  pedig  51  hete  vártak.  Álltak  a  sátrak,  játékosra  várt  a 
röplabdaháló, a ping-pong és cso-csó asztal, a társasok és a sok egyéb sporteszköz.  

A hét főszereplője Péter volt, a „bevállalós” tanítvány. Aki igent mondott Jézusnak, így részese lett egy csodálatos 

halfogásnak, kipróbálhatta a vízen járást, látta meggyógyulni anyósát, átélte a bűnbocsánat kegyelmét, majd Szent 
Lélekkel  telve  elindult  építeni  Isten  országát.  Mi,  táborszervezők  is  igent  mondtunk  egykor  Jézusnak,  és  azért 
imádkozunk, hogy a gyerekek, fiatalok életében szintén eljöjjön ez a pillanat.  

Jó volt minden napot Isten igéjével kezdeni a reggeli áhítaton. Élvezettel hallgattuk Péter történetét napról-napra 

flanelképes  illusztrációval.  Hálásak  voltunk  a  korcsoportos  beszélgetéseken  megtapasztalt  őszinteségért,  gyermeki 
bizonyságokért, kérdésekért, közösségért.  

Hétfő délután  –  ahogyan az Úr Jézus is kereste Pétert  – mi is kerestünk GPS-szel különféle kincseket kint a tési 

erdőben. Kedden számháború csatát vívtunk. Szerdán túra segway-jen robogva tapasztaltuk meg a hullám-hegyeket, 
-völgyeket a lábunk alatt. Csütörtökön – ha a vízen járás nem is sikerült – de egy fergeteges vízi csatában áztattuk el 
egymást.  

Volt, aki már szerdától azt mondogatta: „Nem akarok hazamenni!” Bizony, jó nekünk itt lenni. Jó, hogy van felnőtt, 

akivel legmélyebb titkaikat is megoszthatják, és lelki útmutatást kérhetnek tőle. Jó, hogy vannak barátok, akik a tábor 
elsõ napjától ott folytatták, ahol tavaly abbahagyták. Jó, hogy újabb fiatalokkal gazdagodik a tábori zenekar. És jó, hogy 
ebben az 5 napban a táborlakók hallják az evangéliumot, Isten szavát, és ebben a tükörben nézhetik meg életüket. A 
naponta kihelyezett elgondolkodtató táblák is segítettek személyessé tenni Péter történetét: Péter követi Jézust. És 
te? Péter vallást tesz Jézusról. És te? Péter megtagadta Jézust. És te? Péter szolgál a Szent Lélek ereje által. És te? 

Hallottuk,  hogy  van  olyan  gyermek,  aki  hazaérve  szinte  egyszuszra  elmesélte  a  családnak  a  héten  tanult  bibliai 

történeteket. Többen vitték haza a hétvégi ajándékozásról a Fehérkéről szóló mesekönyvet, hogy újra hallgathassák 
az elveszett kisbárány történetét, amit esti meseként hallgattak a táborban ki-ki a maga fekvőhelyén szobában vagy 
sátorban.  

Hálásak  vagyunk  Istennek  az  idei  magvetés  lehetőségéért.  Köszönjük  segítőinknek,  hogy  lehetővé  tették  a 

táborvezetőknek  a  gyermekek  közötti  szolgálatot,  mert  mosogatásban,  fertőtlenítésben,  süteménysütésben, 
ebédszállításban  kivették  részüket  az  egyéb  feladatokból.  Köszönjük  a  Nemzeti  Együttműködési  Alap  és  a 
Magyarországi Evangélikus  Egyház  anyagi támogatását.  Kérjük  Istenünket,  hogy öntözze  az  elvetett magot  minden 
táborozó életében, hogy szárba szökkenjen és gyümölcsöt teremjen sokak örömére.  

Ifi tábor 

Amit elkezdtünk a tési táborban a 6-18 évesek között, azt folytattuk a 14-18 évesekkel az agárdi Pákász tanyán két 

hét  múlva.  Azaz:  Péter  2.0.  Az  ifjúsági  hétre  az  Apostolok  Cselekedeteiről  írott  könyvből  vittünk  Péterről  szóló 
történeteket. Itt a létszám már harmadannyi, kicsi koruktól összerázódott tábori közösség tagjai a várpalotai, tési és 
bakonytamási  gyülekezetekből.  Az  ifisek  többsége  már  magabiztosan  forgatja  a  bibliát,  a  sok  bibliai  focinak 
köszönhetően pillanatok alatt keresik ki az igehelyeket. De abban is ilyen magabiztosak, hogy életüket Isten szavához 
igazítsák? Vagy az már nem olyan egyszerű, mint igehelyeket kikeresni? Amikor a saját véleményük, elképzelésük és 
az  Ige  esetleg  ellenkező  irányt  mutat,  akkor  melyik  kerül  ki  győztesen?  Ifjaink  sem  spórolhatják  meg  a  személyes 
harcokat.  Most  éppen  abban  a  korban  vannak,  amikor  életükben  sok  területen  választaniuk  kell:  párt,  szakmát, 
világnézetet.  Nehéz  dolguk  van,  hiszen  a  világból  kapott  sok-sok  információ  általában  éppen  a  menny  felé  vezető 
keskeny  úttal  szembe  mutat.  Személyes  hitre  jutás  nélkül  elsodorja  őket.  De  itt  vannak  a  táborok.  Ennek  a 
korosztálynak kettő nyaranta. Amikor megállhatnak, és meghallhatják Isten életükre szóló tervét. Lehetőséget kapnak 
elgondolkodni, választ adni Isten hívó szavára. Minden nap imádságban hordozzuk őket, hogy tudjanak Isten mellett 
dönteni és rátalálhassanak arra az életre, melyet a Teremtő velük eltervezett.  

Stanka Erika 

              Mi újság van   
             (egy)házunk táján? 

  amint a mellékelt plakáton is olvasható, augusztus 29-én vasárnap 

délután tartjuk 10. családi délutánunkat a szokásos programokkal. 
A rendezvény most sem csak gyülekezetünk tagjainak szól, tehát 
hívogassuk  bátran  szomszédainkat,  rokonainkat,  barátainkat 
helyből  és  más  településekről  is!  Hálásan  fogadjuk  a  délutáni 
vendéglátáshoz  készített  süteményeket,  melyeket  29-én  délelőtt 
gyűjtünk össze azoktól, akik ezt jelzik felénk. Köszönünk előre is 
minden segítséget, melyet a nap lebonyolításában kapunk.  

  A gyermekistentiszteletek szeptember 12-től újra indulnak annyi 

változtatással,  hogy  a  konfirmált,  illetve  13  év  feletti  fiatalok 
számára azonos időben, de külön csoportban zajlik a foglalkozás. 
Várunk minden általános- és középiskolás korú gyermeket, fiatalt 
ezekre az alkalmakra vasárnap délelőttönként 11 órakor.  

