2022. – Pünkösd A Tési Evangélikus Egyházközség lapja XX. évf. 2. szám
A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe
juttat mindent, amit én mondtam nektek. (Jn.14,26.)
„Ezt gyorsan leírom, mielőtt elfelejtem” – gondoltam valamiről nemrég. De mire fogtam a
papírt és a ceruzát, már el is felejtettem, mit akartam leírni. Ahogy szalad az idő, egyre
többször fordul elő velünk hasonló eset. Jó lenne valami csodaszer feledékenység ellen!
Máskor meg éppen az a baj, hogy napokig, vagy akár évekig rágódunk olyasmin, amit
legjobb lenne elfelejteni. Mindent nem tud elraktározni az agyunk, de nem mindegy, hogy
milyen emlékeket és ismereteket őrzünk meg. Ezek ugyanis hatással vannak a
mindennapjainkra. „Csak a szépre emlékezem” – szól a dalszöveg. Jól hangzik, de ha így teszünk, akkor a gondok és
próbák tanulságait is kitöröljük az emlékezetünkből.
A bölcsesség Lelkére van szükségünk! Róla azt mondja Jézus, hogy megtanít minket mindenre és eszünkbe juttatja
az Ő szavait. A vizsgázó diákok bizonyítványa is attól függ, hogy megtanulták-e a tananyagot, és eszükbe jut-e a
számonkérésnél. Keresztyén emberekként minden nap vizsgázunk, szavainkkal és tetteinkkel egyaránt. Látszik rajtunk,
hogy Jézus tanítványai vagyunk-e, és éljük-e, amit tanultunk Tőle. Élethosszig tartó tanulás ez, melyben építhetünk a
gyerekkortól kezdve megszerzett bibliai tudásra és hitélményekre, miközben nap mint nap újat tanulunk és
tapasztalunk Isten szeretetéről és ajándékairól. A Szentlélek eszünkbe juttatja Jézus példáját és szavait, és követésére
indít minket. Emlékezetünkbe idézhet például olyan igéket, melyekre éppen akkor szükségünk van, hogy erőt
merítsünk belőle, intsen, bátorítson, utat mutasson, vagy visszafordítson hozzá. Vannak ilyen, lelkünkbe írt igéink?
Talán keresztelési, konfirmációi, esketési áldó igék, vagy kedves szeretteink temetésén elhangzott bibliai mondatok.
Csak az juthat eszünkbe, amit egyszer már megtanultunk! A Szentlélek számtalan módon –pl. igékkel,
éltkörülményeink változásával, testvéri szóval, lelkiismeretünk hangjával- tanít és emlékeztet minket Jézus szavaira és
példájára; mindarra, amit nem szabad felednünk, mert életünk minősége és üdvösségünk múlik rajta. Hát ne múljon!
Legyen inkább rendszeres imádságunk a 143. Zsoltár 10. verse: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!
A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!”
Hitet ébresztő és erősítő, áldott ünnepet kívánok minden kedves Olvasónak!
dr Zsednai Józsefné
Miért jó, hogy van templomunk?
Régen történt:
Egy idős földesúr elgondolkodott, milyen örökséget hagyjon a kis hegyi falu lakóinak. Eldöntötte, hogy templomot
épít számukra, ahol Isten közelségét megtapasztalhatják, és közös lelki otthonuk lesz. Amikor elkészült, az emberek
egybegyűltek, örültek és csodálkoztak a templom szépségén. A sok dicsérő szó után azonban egy jó megfigyelő
megkérdezte:
- De hol vannak a lámpák? Mivel fogjuk megvilágítani a templomot?
A földesúr rámutatott a falon lévő lámpatartókra, majd minden családnak adott egy lámpást, hogy vigyék
magukkal az istentiszteletre, és tegyék a tartóra.
- Amikor nem lesztek itt, akkor az a rész sötét marad. De valahányszor itt vagytok, a hely, ahol ültök, világos
lesz. Ti hozzátok magatokkal a világosságot.
Neked is helyed van a templomban! Hiányzol, ha nem vagy itt!
Babona
Az értelemző szótár szerint a babona „hiedelem, tévhit”. Ez a megfogalmazás azt feltételezi, hogy létezik „helyes”
hit, amely a babonával ellentétben nem tekinthető „tévesnek”.
Jó tudatosítanunk, hogy a babonák nem ártalmatlan, „népies szófordulatok”. Amikor babonásan beszélünk,
cselekszünk, akkor nem Istenben, hanem titokzatos erők hatásában hiszünk. Ez az ördög munkája, aki el akar fordítani
Istentől, és meg akar fosztani attól, hogy Isten áldásainak örüljünk.
Miután Isten gyermekeivé leszünk, a viselkedésünk, a gondolkodásunk, a beszédünk is egyre inkább megváltozik –
természetesen a mi együttműködésünkkel. Így a babonás szokások helyett megerősíthetjük magunkat az Isten iránti
bizalomban. Gondolkodjunk el:
Ha Isten az oltalmunk, egyik napunk sem szerencsésebb vagy szerencsétlenebb, mint a másik – még péntek 13-a
sem. Istennel minden napunk áldott lehet, még a nehézséggel teli napok is.
Ha Isten valami jót ad számunkra – jó termés ígérkezik, egy betegségből szépen gyógyulunk, családtagjainkkal jó
dolgok történnek -, nem kell félnünk attól, hogy „elkiabáljuk”, ha erről örömmel beszélünk. Az Isten munkájáról való
bizonyságtételünk nem fogja megakasztani vagy visszafordítani a folyamatot. És ugyanígy nem kell „lekopogni” azt,
amit Isten elvégzett az életünkben, mert ahhoz nincs mit hozzátenni, és elvenni sem tud belőle senki.
Lehetséges, hogy még sok apró, hétköznapi dologgal kapcsolatban tudatosítanunk kell, hogy mint Isten
gyermekeinek nincs mitől félnünk: például visszafordulni azért, amit otthon felejtettünk – mert ez nem fog
„szerencsétlenséget hozni”. Nem kell félni attól sem, hogy ha az asztal sarkán jut csak hely, az oda ülő majd „nem fog
férjhez menni”. Szabadságunkban áll újévkor szárnyast enni, mert nem fogja „elkaparni a szerencsénket”. Lencsét sem
azért főzünk akár újévkor is, mert az bőséget hoz, hanem mert szezonális, egészséges és finom. Az anyagi
szükségleteinkről pedig Isten fog bőségesen gondoskodni.
Mindezeket figyelembe véve kérjük Istentől, hogy tisztítson meg a múltbeli, tudatlanságból származó téves
hiedelmektől. Keressük meg azokat a bibliai idézeteket, amelyek megerősítik a mindennapokban is az Istenben való
teljes bizalmunkat. Például:
-
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46:2)
-
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus
Jézusban.” (Fil 4:19)
-
„Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátennivaló, és nincs belőle
elvenni való.” (Préd 3:14)
Amiről megértjük, hogy Isten szemében nem helyes, arról eldönthetjük, hogy többé nem tesszük, nem engedjük ki a
szánkon, hanem helyette tudatosan a jót, az igazat, az építőt mondjuk, és a cselekedeteinkben is azt engedjük
érvényesülni. Ez saját magunk és a környezetünk számára is építő lesz. Nem hívő ismerőseinknek pedig – ha az alkalom
úgy hozza – erőszakosság nélkül, bizonyságképpen elmondhatjuk, hogy korábban mi is ezt tettük, de most valami
jobbról vagyunk meggyőződve. És nekik sem kell félelmek között élniük, mert ha Istenre bízzák az életüket, akkor jobb
és rosszabb napokon is biztonságban lesznek.
RKS (Lydia Magazin 2022/1 59. szám)
Aki bizonyságot tesz
-
Mindig ugyanazt a nótát fújod! – mondta Oktondi Eszesnek. – Hogy szerethet engem Jézus, akit sose látok? És
hogy szeressem azt, aki talán nincs is?
-
Tudod te, mióta számítjuk az időt? – kérdezte Eszes türelmesen, mert már régóta próbálta Oktondit az Úrhoz
vezetni.
-
Persze, amióta időszámítás létezik. Ez az év a 2022.
-
Ez igaz! De az időt Jézus Krisztus születésétől számítjuk, vagyis előtte és utána: Kr.e. és Kr. u.
-
Ki tudja már, mi történt akkor? Lehet, hogy mese az egész.
-
Nem mese! A Bibliában pontosan elolvashatod Jézus Krisztus életét, kereszthalálát és feltámadását. Ő ma is
él, és téged is vár. Szólítsd meg, ha nem is hiszel benne! – biztatta Oktondit, és eszébe jutott az ige: „Azt
gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten.”
Aznap este Oktondi, mielőtt elaludt volna, elhatározta, hogy megszólítja Jézust. Barátjától azt is sokszor hallotta, hogy
Ő teljesíti azok kéréseit, akik Benne bíznak. Félhangosan megszólalt:
-
Jézus, én nem vagyok biztos abban, hogy létezel, de ha vagy, kérlek, teljesítsd a kérésemet. Már kinéztem
magamnak egy jó trikót, és meg akarom venni, de nincs elég pénzem. Légyszi’, adj rá kétezer forintot!
Aztán várta-várta, hogy a mennyből pénz folyik a pénztárcájába, ám az továbbra is lapos maradt. Rövidesen eltűnt a
trikó a kirakatból.
-
Megvették az orrom elől! – panaszkodott sértődötten Eszesnek. – Azt mondtad, szólítsam meg Jézust, de Ő
egy fityinget sem adott.
-
Pénzt kértél? – csodálkozott Eszes. – Miért? Te szoktál annak pénzt adni, akivel egyáltalán nincs is kapcsolatod?
Egy nap Oktondi, aki általában nem törődött semmivel és senkivel, vidáman fütyörészve sétált át az úton, cseppet sem
ügyelve a piros lámpára. Azt sem vette észre, hogy nagy sebességgel egy autó közeledik felé.
-
Jézus, segíts! – kiáltott fel halálra rémülve, de a sofőr már félrerántotta a kormányt, és fülszaggató csikorgással,
pár centire egy betonoszloptól sikerült lefékeznie.
Oktondi, akit éppen csak súrolt az autó, sokkos állapotban eszméletlenül terült el a földön. A kórházban ébredt fel.
-
Valóságos csoda, hogy ezt megúsztad! – mondta a kivizsgálás után az orvos. – Igazság szerint büntetést
érdemelnél. A sofőr itt fekszik a másik szobában, a hirtelen fékezéstől komoly vállsérülést szenvedett.
Átmehetnél hozzá legalább bocsánatot kérni.
-
Szörnyű lelkifurdalásom volt a sofőr miatt! – kesergett Oktondi pár nappal később Eszesnek. – Pedig mikor
bocsánatot kértem tőle, szemrehányást sem tett. Neki is van egy velem egykorú fia.
-
Miért Jézus nevét kiáltottad akkor? – kérdezte Eszes.
-
Abban a szörnyű pillanatban csak Ő jutott eszembe, és Ő segített! Neki köszönhetem, hogy életben maradtam.
-
Látod, ha segítségül hívod, az Úr Jézus válaszol. De ez még csak a kezdet. Most megúsztad, hogy palacsinta
legyen belőled, de Ő a lelkedet szeretné megmenteni. „Mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek,
hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”
-
Megtérni? Hogyan?
-
Először is kapsz tőlem egy Bibliát. Aztán majd együtt járunk istentiszteletre, hogy te is megismerd az üdvösség
útját.
Azóta Oktondi új életet kapott. A mennyben Értelmes néven jegyezték be az Élet Könyvébe.
(Gaál Éva: Kié a szíved?)
Mi újság van
(egy)házunk táján?
-
Május 14-én gyülekezetünk küldöttsége részt vett a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye tavaszi közgyűlésén.
Az esperesi beszámolón túl Prőhle Gergely, országos felügyelő vetítette elénk az Országos Egyház
szervezésében megvalósuló programokat: Szélrózsa – ifjúsági találkozó, EPOT (Evangélikus Presbiterek
Országos Találkozója), Népszámlálás – szeptember.
-
az EPOT (Evangélikus Presbiterek Országos Találkozója) szeptember 24-én, Budapesten kerül megrendezésre,
melyre most, június 1 – 15. között kell jelentkezni. Kérjük a presbitereket, hogy részvételi szándékukat
lelkésznőnknél jelezzék. A részvétel költsége 1 000 Ft/fő.
-
minden kedves olvasónkat biztatunk, hogy a szeptemberi népszámlálás során bátran vallják meg evangélikus
kötődésüket
-
a bibliaórák most októberig szünetelnek. Hálásak vagyunk a kedd délutánokon megélt közösségért,
igemagyarázatért, áldott, bensőséges beszélgetésekért
-
pünkösdi istentiszteleteink: június 5., vasárnap 14
00
, úrvacsorai istentisztelet, június 6., hétfő 14
00
,
istentisztelet
-
keresztelések: pünkösdvasárnap Dávid Ilona kisunokáját, június 12-én Hertelendi Ádám és Hertelendi-Feith
Nóra kislányát, Rózát kereszteljük.
-
a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület missziós napjára utaztunk május 28-án Balatonboglárra
-
gyermekistentiszteletet ebben a tanévben június 5-én, délelőtt 11 órakor tartunk utoljára. Június 12-én a
délutáni tanévzáró istentiszteletre hívjuk a gyermekeket és a fiatalokat.
-
a nyári hittantáborra folyamatosan érkeznek a jelentkezések a honlapunkon közzé tett linken keresztül
(tes.lutheran.hu/Tábor2022). Az általános iskolások Tésen, a középiskolások Agárdon táboroznak együtt,
mindkét táborba a fenti weboldalon lehet jelentkezni.
-
további nyári tábor lehetőségek gyermekeknek és fiataloknak:
o Biatorbágy (mbb.hu)
06.27 - 07.01.
Helyszín: Jerikós tábor, 7-10 éves lányok
07.04 - 07.08.
Helyszín: Jerikós tábor, 10-13 éves lányok
07.11 - 07.15.
Helyszín: Jerikós tábor, 7-10 éves fiúk
07.25- 07.29.
Helyszín: Jerikós tábor, 15-20 éves fiúk
08.01 - 08.05.
Helyszín: Jerikós tábor, 11-14 éves fiúk
08.08 - 08.12.
Helyszín: Hálaadás, 18-24 éves lányok
08.08 - 08.12.
Helyszín: Jerikós tábor, 14-17 éves lányok
o Piliscsaba (ekealapitvany.hu)
Ifjúsági hét július 18-23-ig
Családos hét július 11-16-ig