Reformáció

2022. –  Reformáció                   A Tési Evangélikus Egyházközség lapja            XX.  évf. 4. szám  

Erős vár a mi Istenünk! 

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 

Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 

ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” 

Így  kezdődik  a  46.  Zsoltár,  melynek  alapján  Luther  Márton  megírta  a  reformáció  himnuszának  is 

nevezett, 254. számú énekünk szövegét és dallamát. A világ számos országában ennek első sorával köszöntik 
egymást  az  evangélikus  hívek:  „Erős  vár  a  mi  Istenünk!”  Igazi  hitvallás  ez.  Nem  szabad  hagynunk,  hogy 
tartalma megkopjon a gyakori használat miatt! Merítsünk erőt belőle, mert a mi Istenünk biztos segítség a 
modern életünk sokféle nyomorúsága közepette is!  

Háborús  időket  élünk.  Már  nemcsak  szavakkal  és  szemvillanásokkal  vagdalkozunk  a  mindennapokban, 
hanem valóságosan is dörögnek a fegyverek hazánk szomszédjában. „Népek háborognak, országok inognak” 
– írja a zsoltár. De az Úr „bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat 
tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.”(10.v.) Ezért ma is Őbenne bízunk, Tőle kérjük a békét, 
Hozzá menekülünk védelemért. Isten erős vár, mindenek felett álló Úr, Aki ma is szereti és megtartja népét.  

A  reformációban  megtisztított  evangélium  azt  hirdeti,  hogy  Isten  Jézus  Krisztus  által  legyőzte  az 

utolsó ellenséget, a halált is. Ennek hitbeli bizonyosságával járhatunk előrement szeretteink sírjai között. Ez 
adhat bátorságot saját földi életünk végére gondolva is. Isten erős vár: még a halál pillanatában is védve 
vagyunk! Tehát: „nem félünk, ha megindul a föld”, ha kegyetlenül kopognak is a rögök a koporsó fedelén! 
Isten örök oltalmából senki és semmi nem ragadja ki az övéit! 

A zsoltár vége felé közeledve megszívlelendő tanácsot kapunk: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy 
én vagyok az Isten!” Ez a csend nem a temetőjáró, mély gyász csendje; nem a magány és a tehetetlenség 
süket csendje, hanem az Igére figyelő csend, melyben felhangzik az evangélium bátorítása és vígasza! Találjuk 
meg az áldott csend alkalmait a templomban, a Biblia mellett, az imádságos belső szobánkban, hogy Urunk 
elvehesse félelmeinket! Ő erős vár, melynek falait se külső háborúk, se belső vívódások, se a halál nem tudja 
megrendíteni! Ma is igaz: 

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” 

dr Zsednai Józsefné 

Evangélikus vagyok! 

Mi ágostai hitvallású evangélikus keresztyén (röviden: evangélikus) vallásúak vagyunk.

Keresztyének vagyunk, mert Krisztust követjük;

evangélikusok, mert hitünk szabályozója a Krisztus evangéliuma;

ágostai hitvallásúak, mert reformátor eleink 1530-ban, Ágosta városában olvasták fel hitvallásunkat.

A reformáció annyit jelent, mint egyházjavítás, hitjavítás. Luther Márton nem vallásunk alapítója, hanem 

reformátora, aki a keresztyén vallást a téves tanoktól megtisztította és visszaállította eredeti evangéliumi 

igazságába, amint azt Jézus utasítása folytán az apostolok és az első keresztyének is tanították.

Vallásunk megalapítója maga Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia.

1517. október 31. nem vallásunk, hanem a hitjavítás kezdetét, a Krisztus által tanított tiszta isteni igének 

újra napvilágra hozatalát jelzi. Luther mondja: „Hol Biblia a házban nincs, hiányzik ott a legfőbb kincs!”

 (Vértesi Zoltán ev. lelkész 1917. októberében, a reformáció 400. évfordulójára megjelent írása nyomán)

Őszi napsugarak  

„…elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid 9:27) 

Itt az ősz, az érett gyümölcsök, a színesedő lombok az elmúlásra emlékeztetnek. Mit tanít 

a Biblia az elmúlásról és életünk őszéről? 

Felix Salten Bambi című regényében két falevél beszélget erről. Úgy vélik, az 

emberek  nem  szeretnek  erre  gondolni,  inkább  a  megszépített  múltat 
emlegetik, halogatják a szembenézést azzal, hogy egyszer mindnyájunk földi 
élete  befejeződik.  Sokan  félnek  ettől.  Miért?  Mit  tudhatunk  erről 
bizonyosan? 

Tudhatjuk, hogy életünknek ez a szakasza egyszer véget ér. Vagy azért, 

mert  meghalunk,  vagy  azért,  mert  Jézus  Krisztus  második  eljövetele 
elérkezik. 

Tudhatjuk,  hogy  életünknek  csak  ez  a  szakasza  ér  akkor  véget,  mert  a  létünk 

folytatódik. Aki itt Jézussal járt, vele tölti az örökkévalóságot, aki itt nélküle élt, nélküle 
kell eltöltenie azt is. 

Mivel  nem  tudjuk,  mikor  ér  véget  a  földi  élet,  most  kell  felkészülni  az 

örökkévalóságra. 

Felelős ember ezt nem halogatja és nem mulasztja el. Felkészülni azt jelenti, hogy 

rendezzük 

a 

kapcsolatunkat Istennel. Ha a kapcsolat nem jött még létre, akkor keressük Őt 

és  a  vele  való 

közösséget, ha már létrejött, naponta erősítjük azt. 

És Isten igéjéből biztosan tudhatjuk azt is, hogy mi van a halál után „...elrendeltetett, hogy az emberek 

egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik..." Aki Jézusban hisz, az akkor már nem megy ítélelre, 
mert annak az ítélete végrehajtatott a Golgotán Jézus halálakor. Aki őbenne nem hisz, az maga szenvedi el 
bűnei ítéletét, ami a kárhozat. 

Ezért  fontos,  hogy  idejében  keressük  a  vele  való  kapcsolatot,  s  ránk  is  érvényes  legyen:  „ítéletre  sem 

megy, hanem átment a halálból az életbe (Jn 5,24). Így nincs mitől félnünk. 

                                                                                                                                                                       Cseri Kálmán 

Túl sok ima? 

Johnny, egy nagyon okos ötéves kisfiú, azt mondta az apjának, hogy nagyon szeretne egy kis öcsikét, és 

felajánlotta, hogy nagyon szívesen segít, amiben csak tud. 

Apja, egy nagyon okos harmincöt éves férfi, egy pillanatig gondolkodott, aztán így felelt: ,,Tudod, mit, 

Johnny? Ha két hónapig minden nap imádkozol egy öcsikéért, biztosítalak arról, hogy Isten adni fog neked 
egyet!" 

Johnny buzgón vállalta a feladatát, és aznap este korán ment lefeküdni, hogy elkezdhessen az öcsikéért 

imádkozni.  

Minden este imádkozott egy álló hónapon át, de akkor elkezdett kételkedni. Kérdezősködött a szomszéd 

gyerekeknél, és megtudta, hogy az egész szomszédság történetében nem volt még ilyen. 

Lehetetlen, hogy két hónapig imádkozik valaki, és akkor zsupsz! - ott terem egy öcsike. 
Így aztán Johnny abbahagyta az imádkozást. 
Eltelt még egy hónap, és Johnny anyukája kórházba került. 
Amikor hazajött, Johnny-t behívták a szülei a hálószobába. Lassan lépdelt befelé, nem számítva semmire, 

de az anyja mellett ott hevert egy kis csomag. Apukája visszahajtotta a takarót, és ott feküdt - nem egy kis 
öcsike, hanem kettő! Édesanyjának ikrei születtek! 

Johnny apukája ránézett a fiára, és így szólt: ,,Na, ugye, örülsz, hogy imádkoztál?" 
Johnny egy percig habozott, aztán felnézett az apjára, és így szólt: ,,Igen, de ugye te meg örülsz, hogy a 

felénél abbahagytam?"  

Johnny  apja  előre  tudta,  hogy  kisfiának  az  imádsága  meghallgatásra  talál.  És  mennyei  Atyánk  is  előre 

tudja, hogy meghallgatja-e a mi imádságainkat. Ő látja a jövőt. 

És a Biblia azt is mondja, hogy Isten ismeri szükségeinket és kívánságainkat, még mielőtt kérnénk. Akkor 

miért imádkozzunk? 

Először is azért, mert Isten szeretné, ha kimutatnánk Belé vetett hitünket. Szeretné, ha kimutatnánk, hogy 

Benne bízunk. 

Ezért tanított Jézus arra, hogy így imádkozzunk: ,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". 
Isten tudja, hogy szükségünk van ennivalóra és ruházatra, jó egészségre és még öcsikékre is 

(néha).  De  akkor  is  szeretné,  hogy  Hozzá  jöjjünk  imában.  Az  ima hatalmas  dolog.  Az  imáink 
fontosak! 

Nemcsak a hit gyakorlására valók. 
Igen, Isten tudja, mit tartogat a jövő, de ha nem imádkozunk, elveszítjük a jogunkat 

arra,  hogy  befolyásoljuk  a  jövőt,  és  egyetértsünk  Istennel  abban,  hogy  mi  legyen  a 
jövőnk. Ő nagyon várja, hogy hallja a hangodat.Ámen 

Wayne Rice 

Sötét napok 

Kétség nem fér hozzá, igencsak hétpróbás időket élünk. A dolgok egyre sötétebbé válnak, de én mégis azt 

mondom, hogy nekünk nincs okunk félelmre. 

Hogyan válaszolnál a következő kérdésemre: „Hány részből áll egy nap?” A legtöbb ember ezt a választ 

adná: „Reggel, délelőtt, délután és este.” Viszont Isten órája nem így működik. Nézzük csak meg a következő 
igét: „És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este és lett 
reggel az első nap.” (I Móz 1:5) Tehát eszerint az ige szerint a nap az estével kezdődik, nem pedig a reggellel. 
Az ortodox zsidók számára, ez teljesen egyértelmű, mert ők ennek megfelelően tartják a sabbath-ot. Milyen 
napnak felel meg a sabbath? Szombatnak. És mikor kezdik el ünnepelni? Pénteken napnyugtakor.  

Az új dolgok nem akkor kezdődnek, amikor világosabbá válnak a dolgok. Az új dolgok akkor kezdődnek, 

amikor  sötétté  válnak  a  dolgok.  És  bár  úgy  tűnik,  hogy  a  világ  egyre  sötétebbé  válik,  mi  mégis 
megvigasztalódhatunk, és megbátorodhatunk attól a ténytől, hogy Isten eltervezte a napjainkat, és nem kell 

félnünk, mert Ő minden napon velünk van, hiszen megígérte: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ 
végezetéig.” (Mt 28:20)  

Bármilyen sötétek is a körülményeid, ne felejtsd el, hogy mennyei Apukád veled van, és ölelő karjaiban 

tart. Nem fog elereszteni. Lehet, hogy most sötét van, de el fog jönni az új nap. Ő veled van minden nap, 
egészen addig, amíg belépünk abba az örökkévaló napba, ahol „éjszaka” pedig nem lesz. (Jel 21:15)  

Steve Mc Wey

                 Mi újság van   
                (egy)házunk táján? 

az augusztus végi családi délután remek csapatmunkával szépen megvalósult. Hálásan köszönjük 
mindenkinek, aki süteménnyel, kétkezi munkával vagy bármilyen formában támogatta ezt a 
rendezvényt  

szeptemberben újra elindultak a vasárnapi gyermekistentiszteletek, szeretettel hívunk minden 
általános iskolás gyermeket vasárnap délelőtt 11 órára a parókiára 

tovább folytatódnak az ifjúsági alkalmak is péntek délutánonként, szintén a parókián, a középiskolás 
korosztály részére  

szeptember 1., 2-án a gyülekezetünk tagjai kiürítették a templomot: bútorokat, képeket, 
eszközöket, hangszereket, templompadokat mind ki kellett hordanunk, hogy a belső állványozás 
akadálytalanul megépülhessen. 

a templomfelújításról: szeptember 5-én, hétfőn elkezdődtek a belső munkák: belső vakolat 
leverése, elektozmatikus vízszigetelés kiépítése, lélegző vakolat felvitele. A padok asztalos javítása is 
folyamatosan zajlik. November 2-án kezdődik a torony külső homlokzatának felújítása, valamint a 
bádogos szerkezetek javítása, cseréje. Bízunk benne, hogy hamarosan a belső festés is elkészül. A 
pályázat beadása óta eltelt időszakban az árak sokat emelkedtek. Ezért kérjük, aki teheti, támogassa 
anyagilag is templomunk felújítását az alábbi módok valamelyike szerint: 

o  készpénzadomány Barta Andrea pénztárosnál 
o  forint átutalás a Tési Evangélikus Egyházközség számlaszámára:  

73900016-10003042 Takarékbank 

o  november 6., vasárnapi istentisztelet perselypénze szintén a templomfelújítást támogatja  

november 11-13 között ifjúsági hétvége lesz a balatonszárszói evangélikus üdülőben. Várjuk a 13 év 

feletti fiatalok jelentkezését. A díj 16 000 Ft, de akinek gondot jelent a kifizetése, tudunk adni 

anyagi hozzájárulást max 10 000 Ft/fő.  

november 12-én egyházmegyei közgyűlésre készül gyülekezetünk küldöttsége Révfülöpre  

november 19-én presbiteri nap lesz Várpalotán a várpalotai és a tési presbiterek számára. 
Jelentkezni november 13-ig lehet.  

köszönjük a szezon temetői és templomkerti fűnyíróinak munkáját: ifj. Bódai Sándor, Kövi Lajos, 
Patonai Zoltán, Nagy Roland, Kubik Zoltán, Diósi Kálmán, Mail József, Barta Benedek, Stanka Erika, 
Rotter László, Karker Norbert, Göncz László, Dávid Imre, Varga Lajos  

reformációi istentisztelet lesz október 31-én hétfőn, délután 2 órakor a gyülekezeti teremben, ezt 
megelőző vasárnap (30-án) szintén tartunk istentiszteletet délután 2 órakor.  

Mégis  

Milyen sokat kellene hinnem, 
s mily keveset hiszek. 
Mily keveset kellene vinnem, 
s mennyi terhet viszek. 
Egyedül Rá kellene néznem, 
s magamra révedek. 
Ragyog a cél viharban, vészben, 
s hányszor eltévedek. 

Mégis elcsüggedjek, megálljak? 
Miért csüggedjek el? 
Hisz olyan keveset hiszek még, 
s már az is fölemel. 
Mint minden én nyomorúságom, 
nagyobb a kegyelem. 
Ebben hiszek s szemem bűnbánón 
megint ráemelem. 

Kis hitet, hogy megerősítsen, 
míg többről többre nő, 
s egész a célig elsegítsen: 
hatalmas Isten Ő. 

Túrmezei Erzsébet