Karácsony

fogo

2022. –  Karácsony                 A Tési Evangélikus Egyházközség lapja                XX.  évf. 4. szám  

A bibliaolvasó Útmutató szentesti igéjével köszöntöm 
az Olvasókat: 

„Ma este megtudjátok, hogy eljön az Úr,  

és megvált minket, reggelre meglátjátok dicsőségét!”       

(2.Móz 16,6-7.) 

Sokfelé  él  még  a  szokás,  hogy  a  templomi, 

vagy  szabadtéri  betlehemekbe  csak  szenteste 
napjának  végén,  éjfélkor  helyezik  el  a  kis  Jézust 
szimbolizáló  babát.  Reggelre  így  mindenki  láthatja  a 
változást, és ünnepelheti a Megváltó születését.  

A mi szemeink elé egészen más látvány szokott 

tárulni 

karácsony 

reggelén: 

használt 

csomagolóanyagok, 

leégett 

csillagszórók, 

üres 

szaloncukorpapírok  azt  sejtetik,  hogy  már  vége  is  az  ünnepnek.  Pedig  a  szenteste  csak  a  bevezetés.  Emberi 
ajándékokkal hangolódunk az ünnepre (csak a gyerekeknek mondjuk, hogy angyalok hozták). De a karácsony sokkal 
több, mint emberi ünneplés! Nem mi készítjük az ünnepet, és nem is mi adjuk a legnagyobb ajándékot. Isten ajándéka 
nem  egy  betlehemi  kisded,  akit  jászolba  fektettek,  hanem  Jézus,  az  Isten  Fia,  aki  megváltásunkra  érkezett  a  földi 
világba. Olyan örömhír ez, ami nem csak karácsony reggelén ragyog fel nekünk, hanem meghatározza egész életünket. 
Ha hisszük, azért. Ha pedig nem hisszük, akkor azért.   

A  fenti  ige  a  pusztai  vándorlás  idejét  hozza  elénk,  amikor  Mózes  népe  először  kapta  meg  reggelre  kelve  a 

mannát, az „égből hullt kenyeret”. Ettől kezdve ez minden nap megadatott nekik, gyűjthettek belőle annyit, amennyire 
csak szükségük volt. Nem azt ünnepelték, hogy egyszer megajándékozta őket Isten ezzel a kenyérrel, hanem minden 
nap éltek belőle.  

Erre adatik nekünk a karácsony öröme is. Nem azt ünnepeljük csupán, hogy azon az első karácsonyon emberi 

testbe öltözött  az Isten, hanem minden nap újra ebből a szabadító szeretetből élünk, ezzel tápláljuk és erősítjük  a 
lelkünket. Meríthetünk belőle annyit, amennyire csak szükségünk van! Amit Ő hozott nekünk, az elég egy életre! Egy 
örök életre!  

dr Zsednai Józsefné 

„Jézus, drága Üdvösségem,  

Hadd legyen életem Csak tiéd egészen!  

Szívem tőled el nem válik. Enyém vagy!  

Elég vagy Nekem mindhalálig!” (Ev.Ékv.162/4.) 

„Ha megvalljuk bűneinket” 

Nagy Frigyes időnként felkeresett egy-egy börtönt. Így történt, hogy egyszer a 
börtön udvarán összegyűlt foglyokat büntetésük oka felől kérdezte.  
-  Felség! Engem megrágalmaztak és igazságtalanul börtönöztek be – felelte az 
első. A második a bíróság igazságtalan ítéletét nevezte meg börtönbeli 
tartózkodása okául. A harmadiknál tragikus félreértés történt. Így ment végig a 
király a hosszú soron, és mindenki tudott valami mentséget. Végül elérkezett 
egy emberhez, aki mély szomorúsággal ismerte be:  
-  Felség! Én nagy bűnt követtem el, és megérdemlem a büntetésemet. Ekkor a 
király fennhangon így kiáltott:  
-  Mit keres maga, mint bűnös a csupa ártatlan ember között? Hagyja el 
gyorsan a börtönt! – így nyílt eg ennek az embernek a börtön ajtaja.  
A Szentírás ezt mondja:  

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő, hogy megbocsásson és megtisztítson minket minden gonoszságtól.” (I Jn 
1:9) 
Az a bűn is megbocsátható, amely a te életedet beárnyékolja. Valld meg azt az Úr Jézusnak, a világ Üdvözítőjének! Ő 
már vár rád. Meg akar bocsátani.  

 (E. Kunz: Mi a célod? III.) 

A fehér ruha 

Az orvos belépett a műtőbe. Igen nehéz operációt kellett végrehajtania. Egy hat év körüli kislányon, aki súlyos 

autóbaleset következtében komoly sérülést szenvedett. Az orvos remélte, hogy tud segíteni. Mikor a műtőasztalhoz 
lépett, ahol a kislány feküdt, a gyermek félelem nélkül ránézett az orvosra és így szólt:  

-  Ó, doktor úr, milyen szép szoba ez itt! Egészen olyan, mint a mennyben, mert minden hófehér. És 

doktor úr már viseli is a fehér ruhát.  

Az orvos arcát forróság öntötte el, és gyorsan közbevágott:  

-  Igen, Évike, de most szépen el kell aludnod.  
-  Elaludjak? Ó, akkor először imádkozom!  

Lehunyta a szemét, a kezét összekulcsolta, és elmondott egy rövid gyermekimádságot.  
Aznap este az orvos szobájában ült. Fejét kezére támasztotta, és gondolataiba merült. Egyik barátja már egy idő 

óta figyelte.  

-  Mi van veled? Ébredj fel végre! Olyan levert vagy. Nem sikerült ma az operáció?  
-  Ó, dehogynem! – felelte az orvos. – Az operáció jól sikerült. A kicsi életben 

marad, és hamarosan ugrándozni fog. De – bocsáss meg! – olyan fáradt vagyok, le 
szeretnék feküdni.  

Miután az orvos elbúcsúzott barátjától, bement hálószobájába, de késő éjszakáig 

ébren volt. Nem tudott aludni. Szüntelen a gyermek szavait hallotta: - Doktor úr már viseli 
is a fehér ruhát.  

Sokminden eszébe jutott. Régen elmúlt napok emlékei, amikor mint kisfiú anyjától, és 

a gyermekórán az Úr Jézusról szóló történeteket hallott, és a Megváltónak az elveszett 
ember iránti nagy szeretetéről. A tékozló fiú történetére világosan emlékezett. Hirtelen 
felismerte magát Isten világosságában. Nem érdekelte már, hogy az emberek mit 
gondolnak Istenről, hanem ő kérdezte, hogy Isten mit gondol róla, hogy vélekedik felőle. 
Rádöbbent, hogy elveszett.  

De felismerte Isten szeretetét is. Micsoda szeretet! Odaadta egyszülött Fiát, 

nyomorúságba, halálba.  

Az orvos letérdelt Isten színe előtt, beismerte vétkeit, élete egész bűnterhét, 

büszkeségét, önigazságát, és elfogadta az Úr Jézust Megváltójának és Urának.  

Mikor a reggel felvirradt, az orvos tudta, hogy ő is megmentett ember, és valóban a 

fehér ruhát viseli – az isteni igazság fehér ruháját.  
 

Pecznyík Pál: Mit hozott Jézus? 

Szentkarácsony éjszakáján 

mély sötétben aludt minden, 

midőn Dávid városában 

láthatóvá vált – az Isten. 

Szent karácsony éjszakáján 

mennyei fény gyúlt az égen, 

betlehemi erdők, mezők 

tündököltek égi fényben. 

Szent karácsony éjszakáján 

fény ruhájú angyalsereg 

örömhírt hozott a földre, 

hol sóhaj száll és könny pereg. 

Szent karácsony éjszakája 

bár ne lelne alva minket, 

Isten ajándéka előtt 

ne zárnánk be szíveinket! 

Ő, a drága, égi Gyermek 

lenne szívünk legszebb éke, 

s Benne minden, mit Atyánk ad: 

öröm, szeretet és béke. 

Ezt hozta ő ajándékul 

világszerte minden népnek, 

s örök üdvöt mindazoknak, 

akik Benne hisznek, élnek. 

AW (Aiden Wilson) Tozer keresztény lelkész, lelki tanácsadó és író volt. Manapság széles körben ismerik nagyszerű 
irodalmi műveiről. Azok az erőteljes AW Tozer-idézetek, amelyek ma népszerűek, nagyrészt annak a padláson eltöltött 
gyönyörű  pillanatnak  köszönhetőek,  amikor  Krisztust,  mint  Urat  és  Megváltóját  elfogadta.  Ez  az  egyszerű  pillanat 
számtalan módon meghatározta életét és szolgálatát; így születtek meg azok a gondolkodásra serkentő AW Tozer-
aforizmák, amelyeket alább is olvashatunk.  

  "Addig nem tudhatjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, amíg legalább valami keveset nem tudunk abból, hogy 

kicsoda Isten." 

  "Minden ember ragaszkodjon az elhívásához, maradjon meg abban, amire elhívatott, és ugyanolyan 

szent lesz a munkája, mint egy lelkészé. Nem a munka természete határozza meg, hogy az szent vagy 
világi, hanem az indíték, amiért teszi." 

  "Isten sosem használ addig magasztosan, míg meg nem próbál mélységesen." 
   "Ami épp aközben jut eszünkbe, amikor Istenről gondolkodunk, 

az számunkra a legfontosabb dolog." 

   "Önmagunk felfedezésének szabályai: 

- Mit akarunk a legjobban? 
- Mire gondolunk leggyakrabban? 
- Hogyan használjuk a pénzünket? 
- Mivel foglalkozunk szabadidőnkben? 
- Kiknek a társaságát szeretjük? 
- Kit és mit csodálunk? 
- Min nevetünk? " 

   "Annak az oka, hogy sokan még mindig zaklatottak, még mindig keresnek, és még mindig alig-alig 

haladnak előre nem más, mint az a tény, hogy önmaguk határaihoz még nem jutottak el. Még mindig 
próbálnak parancsokat adni, és beavatkozni Isten bennük kibontakozó munkájába." 

   "Azzal próbálkozni, hogy boldogok legyünk Isten jelenléte nélkül olyan, mintha napfény nélkül 

próbálnánk élvezni a ragyogó napsütést." 

   "Isten soha nem siet. Nincsenek határidők, amelyek betartására törekednie kell. Ha csak ennyit tudunk, 

elég ahhoz, hogy elcsendesítsük a lelkünket, és megnyugtassuk az idegeinket." 

   "Amire akkor gondolunk, amikor szabadon gondolkodhatunk, amit éppen akarunk – azok vagyunk, vagy 

hamarosan azzá válunk." 

   "A világiasság, az anyagi világ szeretete, és a tárgyak állandó jelenléte kioltotta lelkünkben a fényt, és a 

zombik generációjává alakított." 

   "Annak gyenge és halvány reménye, hogy Isten túl kedves ahhoz, hogy megbüntesse az istenteleneket, 

milliók lelkiismeretének halálos ópiumává lett." 

(nicelife.hu) 

                 Mi újság van   

                (egy)házunk táján? 

Az  elmúlt  Hírmondó  megjelenése  óta  két  terület  volt  az,  melyekkel  kapcsolatban  napi  szinten  intézkedni, 

gondolkodni kellett. Az első a templomfelújítás folyamata. Szeptember 5-én kezdődött el a belső felújítás, kezdetben 
lendületesen,  látványosan  haladt  a  munka.  A  vakolat  leverése,  illetve  az  elektromos  vízszigetelés  kiépítése  a  cég 
profiljához tartozik, így látszott, hogy szakértelemmel végzik a munkát. A szigetelés kiépítésén túli vakolást és belső 
festést a cég korábbi vezetője vállalta, aki a nyár folyamán elhunyt, ezért fia vette át az irányítást. Az első probléma 
akkor adódott, amikor a lélegző vakolat felvitelére már külső céget bíztak meg. A kivitelezőkről hamar kiderült, hogy 
nem  állnak  a  szakma  csúcsán.  Egy-két  hét  tétovázás  után  a  fővállalkozó  kiadta  útjukat,  és  egy  másik  alvállalkozót 
foglalkoztatott erre a munkára. A belső festésre szintén több heti alkudozás, árajánlatkérés után bízta meg a vakolást  
végző előbbi alvállalkozót. Így is voltak a munkavégzésben kisebb kihagyások, ez okozta azt, hogy a héten, december 
22-én végeztek a belső felújítással, emiatt a templom nem áll készen arra, hogy Szenteste ott tartsuk az istentiszteletet. 
A hideg templomot minden nap hőlégbefúvóval fűtötték, így tudták biztosítani a festéshez szükséges hőmérsékletet.  

A  külső  kivitelezővel  október  elején  tudtunk  szerződni.  A  november  elején  felállított  állványról  ez  idő  alatt  a 

vakolatjavítást sikerült elvégezni. Itt is sajnos több hét ment el munkavégzés nélkül vagy a rosszidő vagy a vállalkozók 
más  elfoglaltsága  miatt.  2-3  naponta  kaptuk  az  újabb  ígéreteket  a  munka  folytatására,  de  most,  az  újság 
szerkesztésének idején még sem a bádogozás sem a külső festés nem valósult még meg. A kivitelező a napokban érkező 
meleget tervezi kihasználni, reméljük, sikerrel.  

Az egészben azon túl, hogy szerettük volna október végére befejezni a felújítást, az is szomorú, hogy a templompadok 

szeptember eleje óta az udvaron állnak. Nem érintkeznek ugyan közvetlenül a földdel, illetve fólia védi a beázástól, de 
a fagyos, csapadékos idő semmiképpen nem használ nekik. Most már vissza tudnánk vinni őket a templomba, de amíg 
a külső állványt el nem bontják, a középső támasztás miatt ez sajnos lehetetlen.  

A felújításra szánt adományok beérkezésével (4.735.000 Ft) biztosítottá vált a fenti munkák anyagi fedezete. Hálásan 

köszönjük mindenkinek, aki kétkezi munkával, adományokkal, imádsággal támogatja a felújítás sikerét.  

 A másik kiemelkedő problémakör az energiakérdés volt. A parókia gázellátásáért az E-on felelős, az áramért a MVM. 

Az év elején a 35 000 Ft-os havi átalánydíjas gázszámla 70 majd 80 ezer forintra emelkedett. Az új szerződés szerint 
januártól 275 000 ft-ot kell(ene) fizetnünk havonta. Az áramellátásunk havi 40 000 Ft-ba fog kerülni 2023-tól. Az idei 
évben a vendégforgalom miatt még nem okozott gondot a számlák fizetése. De az új árak teljesítéséhez nekünk is 
olyan mértékű áremelést kell bevezetnünk, amelyet nem valószínű, hogy a szállóvendégek megfizetnének. A másik 
lehetőség, hogy nem fogyasztunk gázt, és hogyha a sok levélváltás végén végre sikerül engedélyezni, hogy diktálás 
alapján  fizethessünk,  talán  jelentősen  csökkenthetjük  a  havi  költségeinket.  Mivel  az  épületben  nincs  állandó  lakó, 
valamint bevétel is származik a hasznosításból, nem lehetünk egyetemes ügyfelek, versenypiaci szerződést köt velünk 
a szolgáltató. Nem elhanyagolható teher mindez a gyülekezeti költségvetésre.  

Köszönjük  az  idei  szezon  fűnyíróinak:  Bódai  Sándor,  Kövi  Lajos,  Patonai  Zoltán,  Stanka  Erika,  Nagy  Roland,  Kubik 

Zoltán, Barta Benedek, Diósi Kálmán, Mail József, Rotter László, Karker Norbert, Göncz László, Dávid Imre, Varga Lajos 

Ünnepi alkalmaink:  

- 

December 24-én, szombaton este 18.00 órakor szentesti istentisztelet lesz a Faluház (régi általános iskola) 
fűtött nagytermében 

Minden további alkalmat a gyülekezeti teremben tartunk: 

- 

December 25-én, vasárnap, délután 14.00 órakor úrvacsorai istentisztelet  

- 

December 26-án, hétfőn, délután 14.00 órakor istentisztelet  

- 

December 31-én, szombaton 18.00 órakor óév esti istentisztelet  

- 

Január 1-jén, vasárnap 14.00 órakor újévi istentisztelet úrvacsora vétellel  

Minden kedves olvasónknak áldott, békés karácsonyt, és hitet gazdagító újesztendőt kívánunk!