2015. - karácsony

       2015. – Karácsony           A tési evangélikus egyházközség lapja         XIII. évf. 4. szám 
 

„Kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk.” (Ézs.45,1.) 
 
Szentestén  sok  családban  izgatottan  várják  a  gyerekek,  hogy  megszólaljon  végre  a  halk  csengettyűszó  és 
kinyíljon az ajtó, mely eddig eltakarta szemük elől a feldíszített karácsonyfát, az ajándékokat. 
Milyen szomorú lenne, ha zárva maradna az ajtó és kívülről lehetne csak látni a kiszűrődő fényeket, hallani a 
szép zene hangfoszlányait! 
A megváltásunkra érkezett Jézus nem akarja, hogy kívül maradjunk az ünnepen! 
Szeretné, ha Ézsaiás próféciája ilyen értelemben is megvalósulna személyes életünkben: „Kitárulnak előtte az 
ajtók, nem maradnak zárva a kapuk.” 
 

Volt egyszer egy kislány. Szegényen és szerényen élt egy apró faluban. Szorgalmas volt és szeretetre 

méltó.  Egyszer  nagy  öröm  érte:  meghívást  kapott  a  fővárosba,  a  gyerekek  országos  karácsonyi  ünnepére! 
Eljött  a  nagy  nap.  Hosszú  vonatozás  után,  hatalmas  forgalmú  utcákon  át  megérkeztek  a  gyönyörű 
színházépületbe. A kislány szólni sem tudott a csodálkozástól: egy nagy teremben állt, csodálatosan feldíszített 
oszlopok  között.  Lágy  zenét  hallott.  A  fal  melletti  asztalokon  karácsonyi  édességek,  gyümölcsök,  játékok 
sorakoztak.  A  Mikulás  is  megjelent  és  szaloncukrot  osztogatott.  A  gyülekező  gyerekek  és  felnőttek  mind 
kedvesen  mosolyogtak,  beszélgettek.  A  kislány  az  élménytől  elfáradva  leült  egy  padra  és  boldogan  gondolt 
arra,  hogyan  fogja  mindezt  elmesélni  otthon  a  szüleinek.  Ábrándozásából  egy  kedves  hang  zökkentette  ki: 
gyere kislány, menjünk be a színházterembe; ez csak az előcsarnok, az igazi ünnep egy ajtóval beljebb van! 

Milyen  szép  lehet  a  mi  karácsonyunk  is:  gyerekekkel,  díszekkel,  ajándékokkal,  fényekkel,  zenékkel, 

ízekkel..! Hányan azt hiszik, hogy ennyi a karácsony! De egy kedves hang most minket is megszólít: ébredj! 
Nagyon szép itt minden, de az igazi ünnep egy ajtóval beljebb van! Ott, ahol Jézus vár! Nem a kedves, de még 
tehetetlen gyermek! Hanem a megváltó Úr Jézus Krisztus! Vele kell találkoznod! 
A  mi  ünnepünk  a  karácsonyi  külsőségeken  túl,  egy  ajtóval  beljebb  vár  ránk,  hogy  ne  csak  a  kezünket, 
szemünket, fülünket érje el, hanem Jézussal találkozva a lelkünk mélyén is megérinthessen! 
Hát táruljanak előtte azok a belső ajtók és ne maradjanak zárva a szívkapuk!  

dr. Zsednai Józsefné, lelkész 

Mindent Isten kezébe 

Tégy mindent Isten kezébe!  
Ne kérdezd Tőle, mit ad cserébe, 
Hisz Tőle kaptad jó földi életed, 
És megváltásod elvégeztetett. 
Csak szent kezébe tedd le 
mindened: 
A fájó múltat, súlyos terheket. 
Lelked gyötrő, átkos bűnöket, 
Jelen idődet, minden percedet, 
Kezébe tedd le, amíg teheted.  
S mit hoz a jövő? Nem is sejtheted, 
Nem kell, hogy tudjad: tudja Istened.  
Most arra kérlek Jézus nevébe’: 
Tégy mindent Isten kezébe!  

 
Hagyj mindent Isten kezében! 
Mit Neki adtál, bízd rá egészen! 
Az Úrra hagyjad minden utadat, 
Ó, add át Neki teljesen önmagad! 
Ő számon tartja minden dolgodat, 
Ne vedd kezedbe ismét sorsodat! 
Hadd  tartson  kezébe’  mindent  hű 
Urad, 
Attól ne félj, hogy neked nem marad! 
Aki így véli, szegény, balgatag. 
Ne félj, csak higgy Jézus nevében, 
Hagyj mindent Isten kezében!  
 

Végy mindent Isten kezéből! 
Jót akar neked egész szívéből. 
Fogadd el Tőle a jót, a szépet! 
Belső nyugalmat és békességet, 
Áldást, kegyelmet, szent 
reménységet! 
De vedd át azt is, ami fáj és éget, 
Nyomorúságot vagy betegséget, 
Mert ebből fakad a kipróbált élet. 
Gyúljon ajkadon hála, dicséret, 
Szárnyaljon szerte ujjongó ének! 
Tégy bátran vallást Jézus nevéről, 
Végy mindent Isten kezéből! 

Mire való az ünnep? 

 „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adnak nektek!” (Ézs 30:15) 
Pilinszky János ezt írja az ünnepek lényegéről: „A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára a napi 
felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülést jelenti. … A keresztyén ünnep a pihenés, a hálaadás, 
a megszentelés napja kell, hogy legyen. A kikapcsolódás erre kevés, valójában bekapcsolódásnak kell lennie. 
Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja.” 
Az ünnepet Isten rendelte el, amikor a hetedik nap megszentelését megparancsolta. Célja az, hogy ilyenkor az 
ember tegye félre a maga munkáját, és Isten munkájára összpontosítson. Úgy is, hogy Isten nagy tetteiről 
beszélgessünk, s úgy is, hogy nyissuk ki magunkat, s kérjük, hogy Ő munkálkodjék bennünk.  
Az ünnep célja nem a semmittevés, de nem is még lázasabb tevékenység, hanem kapunyitás felfelé. Tartom a 
kezemet, hogy Isten ajándékait átvegyem, s aztán legyen mit továbbadnom másoknak. Nincstelen leszek, ha 
soha nem állok csendben Isten elé, hogy beszéljen velem és gazdaggá tegyen. Előbb dolgozik bennem, utána 
pedig dolgozik általam. 
Óvakodjunk attól, hogy ehelyett teletömjük ünnepeinket tennivalókkal, s a végére még fáradtabbak és 
üresebbek legyünk. Ezt csak tudatos tervezéssel lehet megvalósítani. Ne engedjünk semmilyen kényszernek! 
Az ajándékozást, utazást, vendéglátást is ehhez a célhoz lehet igazítani.  
Az ünnep középpontjában az ünnepelt álljon: karácsonykor Jézus Krisztus. Ez nem a szeretet ünnepe úgy 
általában, hanem Isten irántunk való szeretetének ünnepe. Nem az ajándékozásé, hanem az Isten nekünk adott 
ajándékáé: Jézusé. Neki örüljünk, érte legyünk hálásak, vele keressük a közösséget. Akkor egymásnak is 
jobban tudunk örülni, hálát érezni és egymással mélyebb közösségre jutni.  

Cseri Kálmán  

Hazatérés 

- Ti vagytok a legrosszabb szülők! Tudni sem akarok rólatok! Bárcsak elmehetnék ebből a házból, és más 
apát, más anyát kaphatnék!  
Hanni arca vörös volt a haragtól, indulatosan toporzékolt és dühösen nézett a szüleire. Apja nyugodtan felelt:  
- Jól van, Hanni. Ha így gondolkozol apádról, anyádról, akkor csak menj! Keress más szülőket, akik jobban 
gondoskodnak rólad, és akiket szeretni tudsz.  
Hanni lecsendesült. Ránézett apjára. Milyen idegen volt most a hangja! Komolyan azt akarta, hogy elmenjen? 
Meg akart szabadulni tőle?  
Hanni nagyon neveletlen volt, emiatt megbüntették. Nem akarta belátni, hogy megérdemelte a büntetést, és 
ezért lett dühös.  
- Csak rajta, Hanni! Menj! Hozd a kabátodat és indulj!  
Apa még most is nyugodtan, de határozottan beszélt. Hanni továbbra is dúlt-fúlt.  
- Megyek már! – felelte, és hozta a kabátját.  
Hálószobájába érve mégis könnyes lett a szeme. Reszkető kézzel gombolta be a kabátot. Hová is menjen? 
Pénze nincs, senkit nem ismer, aki befogadná. Szomorúan ballagott le a lépcsőn és kifordult az utcára. Lassan 
bandukolt végig a hosszú fasoron. Mikor az országutat elérte, megállt. Körülnézett. Most hová?  
Zokogva leült az út mellett a fűbe. Keserűen gondolta végig, hogy teljesen egyedül maradt, elhagyatva, senki 
nem szereti, mindenki lemondott róla.  
Apja azonban utána ment. Egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Míg Hanni úgy érezte, hogy az egész 
világ elfordult tőle, csöndes sírdogálása közben hirtelen két erős kar átölelte. Apa volt! Hanni odaborult erős 
vállára.  
Apa nem nézett rá haragosan. Így könnyebb volt megmondani, hogy nagyon sajnálja neveletlen viselkedését. 
Odasúgta apjának: 
- Megbocsátasz…? Hazamehetek…?  
Apa gyengéden homlokon csókolta, és erős karjával magához ölelte. Ez volt a felelet. Hazafelé szorosan 
fogták egymás kezét. Apa arra gondolt: 
- Sok ember ugyanígy van Istennel. Képtelenek jóságát meglátni, nem engedik, hogy bármit mondjon nekik, 
keménynek, könyörtelennek tartják, hátat fordítanak, és egyre messzebb futnak tőle. Isten azonban szereti 
őket. Arra vár, hogy bűnös magatartásukat belássák és visszatérjenek hozzá. Meg akar bocsátani, be akarja 
fogadni őket. Olyan kapcsolatban akar lenni velük, mint apa a gyermekeivel, akiknek örökkévaló otthont 
kínál.  
Megfordultál-e már a magad útján?                                                                                          (Mi a célod? I)  

A kis Jancsi átment a nagyapjához, aki fafaragó 
volt. Tudta, hogy az most készíti a Betlehemet 
karácsonyra a templomnak. Elnézte, hogyan 
faragja az öreg a kis figurákat és nézegette a kész 
szobrocskákat. Sokáig nézte ezeket elgondolkozva. 
Képzeletben elhelyezte őket az istállóban a jászol 
körül. Mikor elfáradt a nagy nézésben, karjait az 
asztalra fektette és ráhajtotta fejét. Egyszer csak 
észrevette, hogy ezek a szobrocskák élnek. És már 
nem is voltak aprók, ő meg nagy. A Szűzanya, 
Szent József, a pásztorok, mind ember 
nagyságúak voltak és mozogtak. Ő meg közöttük 
állt a nagyapjával és ő is nézte a jászolban fekvő 
kisdedet. 

 Sokáig nézte. És a Gyermek is nézte őt. Míg 
egyszer csak Jancsi szemébe könnyek szöktek. 
-  Miért sírsz?- kérdezte a kis Jézus. 
-  Mert nem hoztam Neked semmit. 
-  Pedig Én szeretnék tőled valamit.- mondta Jézus. 
 Jancsi elpirult örömében: 
- Mindent Neked adok, amim csak van! - 
lelkesedett. 
- Három dolgot szeretnék tőled.- folytatta a kis 
Jézus. 
 De Jancsi a szavába vágott nagy buzgóságában: 
- Az új kabátomat, a csodálatos villanyvonatomat 
és azt a szép képeskönyvet a sok szép színes 
képpel. 
- Nem. - rázta a fejét a Gyermek, - Ezekre nincs 
szükségem. Nem ezért jöttem a földre. Egészen 
mást akarok tőled.” 
-  De hát akkor mit? - csodálkozott Jancsi. 
-  Add nekem az utolsó iskolai dolgozatodat.- kérte 

a kis Jézus egészen halkan, hogy senki más ne 
hallja. 
Jancsi megijedt. Egészen közel lépett a jászolhoz, 
a Jézuska füléhez hajolt és zavartan, 
szégyenkezve suttogta: 
-  Jézuska, arra én elégtelent kaptam. 
-  Éppen azért akarom! 
- De hát miért?- bámult Jancsi. 
- Adj Nekem mindent, ami elégtelen. Megígéred 
ezt? 
-  Meg. - bólintott komolyan a kisfiú. 
-  De még más ajándékot is akarok tőled.- folytatta 
a kis Jézus. 
Jancsi kérdően nézett rá. 
   - A reggeliző bögrédet. 
   - De azt ma reggel eltörtem. 
   - Mindig hozz el Nekem mindent, amit eltörsz 
vagy elrontasz életedben. Én újra egésszé 
teszemB 
   - De hátra van még a harmadik kívánságom. Azt 
a választ is hozd el Nekem, amit feleltél, amikor az 
anyukád megkérdezte, hogyan tört el a bögre. 
   A kisfiú erre odahajtotta fejét a jászol szélére és 
keservesen sírt. 
   - Azt, azt, azt mondtam – zokogta - hogy 
véletlenül meglöktem és leesett az asztalról. Pedig 
akarattal dobtam le. 
   - Mindig hozd el Nekem minden hazugságodat, 
dacosságodat, minden rosszat, amit tettél. - 
mondta a kis Jézus. Én, ha idejössz, segíteni 
fogok. Elfogadlak minden gyöngeségeddel: 
megbocsátok, kézen foglak és megmutatom az 
utat. Elfogadod ezt az Én ajándékomat? 

*    *    * 

Úgy szerette… 

A mesebeli király nagy haragra gerjedt, amikor legkisebb lánya így felelt a szeretetét firtató kérdésre: 

„Édesapám, úgy szeretlek, mint az emberek a sót”. A király nem értette a választ, nem érezte a súlyát, ezért 
mérgében és csalódottságában elzavarta a háztól a leányt. 
Ezt  a  könnyen  végzetessé  váló  hibát  a  mai  ember  is  elkövetheti  a  hozzá  lehajoló  Istennel  szemben.  A 
karácsony  Isten  szeretetéről  szól,  aki  „úgy  szerette  a  világot,  hogy  az  Ő  egyszülött  Fiát  adta,  hogy  aki  hisz 
Őbenne,  el  ne  vesszen,  hanem  örök  élete  legyen”  (Jn.ev.3,16.).    Az  első  karácsonyon  emberi  testbe  öltözve 
egészen  közel  jött  hozzánk  az  Isten.  Ennyire  szeretett  és  szeret.  Az  ember  pedig  csalódottan  vagy  mérgesen 
elűzi  Őt  a  házából,  az  életéből,  mert  nem  érti  az  ajándékot,  nem  érzi  a  súlyát:  Ki  kérte,  hogy  a  Fiát  adja? 
Szeressen  máshogy!  Adjon  mást!  Például:  jólétet,  pénzt  és  egészséget.  Vagy  valamit,  ami  boldogít,  ami 
könnyíti az életet, megelégedetté tesz, betölti a hiányokat, elűzi a félelmet, enyhíti a fájdalmat, uralja a halált! 
Adjon valamit, ami segít, hogy  az emberi butaság  és  gonoszság ne tegye tönkre a napomat és az  életemet..! 
Keserű  elégedetlenségünkben  nem  vesszük  észre,  hogy  a  karácsonykor  földre  jött  isteni  szeretetben  mindez 
benne van! 

Az interneten kering egy karácsonyi köszöntés: boldog ünnepet és életet kíván annak, aki éppen most 

olvassa az üzenetet. A képernyő előtt ülő ember örömmel döbben rá: de hiszen ez nekem szól!  
Az  isteni  ajándék  ugyanilyen  személyes.  Akkor  ragyog  fel  az  igazi  értéke  és  értelme,  ha  rádöbbenünk:  de 
hiszen ez nekem szól! A karácsony értem van! Jézus az én ajándékom: Ő nem tehetetlen gyermek, hanem az 
Isten Fia, aki tartós és igazi megoldást kínál életem fájó gondjaira! 
A karácsonyunk tétje ez: befogadjuk-e otthonunkba és hagyjuk-e asztalfőre ülni életünkben az Isten szeretetét 
közénk hozó Jézust, vagy elzavarjuk a háztól, mint a mesebeli király a lányát. 

„Úgy  szerette  Isten  a  világot,  hogy  egyszülött  Fiát  adta..”  Így  szerette  a  világot..  és  azt,  aki  most  e 

sorokat olvassa!                                                                                                   dr. Zsednai Józsefné, lelkész 

„ B Mózes nem egy bevásárlóközpontban találkozott az élő Istennel, hanem a Sínai-
félsziget  sivatagában.  Az  ember  szíve  mélyén  olyan  alapvető  kérdések  vannak, 
amelyekre nem kaphat választ a konyhaasztalnál  vagy a szerelő műhelyben. Csak a 
félelem  tartja  otthon,  ahol  a  dolgok  tiszták,  rendezettek,  és  úgy  érzi,  irányítása  alatt 
tartja őket.” Amikor Isten valami csodálatosat akar véghezvinni általad, el kell juttatnia 
onnan,  ahol  vagy,  oda,  ahol  Ő  van.  Mit  szólsz  hozzá?  Kész  vagy  elindulni  egy  lelki 
kalandra Istennel?                                                                                             Bob Gass  
 
BKész vagy részt venni egy 5 napos csendeshéten, hogy átadd magad Isten 

megmentő szeretetének? Ahol reggeltől estig csak az Ő szavát hallod? Ahol hozzád hasonló emberekkel 
beszélgethetsz az élet nagy kérdéseiről? A biatorbágyi belmisszió ingyenesen ad erre lehetőséget. Biztosítja 
a szállást, a napi háromszori étkezést immáron több mint 50 éve. Az utazást Tésről személyautóval 
megoldjuk. Időpontok: 
 Női csendeshetek: február 7. – 12.; április 3. – 8-ig 
 Férfi csendeshetek: február 14. – 19.; március 6. – 11.  
 Házaspári hét: május 8. – 13.  
 Bibliatanulmányozó hetek: március 13. – 18.;  április 10. – 15.  
További információ: mbb.hu  

 
 
 
 
      
 
-  Novemberben  ifjúsági  hétvégére  utaztunk  várpalotai  és  súri  fiatalokkal.  „Az  engedetlenség  átka,  és  az 
engedelmesség áldása” címmel hallhattunk igei tanításokat az egész országból összegyűlt kortársakkal együtt.   
- egyházmegyei közgyűlésen voltunk hárman gyülekezetünkből Pápán november 21-én. Az éves beszámolón 
túl a 2016. évre várható uniós pályázatok ismertetése állt a fókuszban.  
- A gyülekezeti teremben decemberben lecseréltük a régi szőnyeget 
- Továbbra is várjuk olyan személyek jelzését, akik rendelkeznek akkora épülettel, melyben a gyülekezet 
kisbusza (220 cm magas, 210 cm széles, 540 cm hosszú) elfér. A parókián tervezzük a garázs végleges 
kialakítását, de egyelőre ezzel a munkával még várnunk kell.  
- 2014. év végén adott be gyülekezetünk Magvetés Alapítványa működési célú támogatási kérelmet az EMMI-
hez.  Az  elbírálást  követően  megtudtuk,  a  pályázat  megfelelt,  de  a  sok  beérkezett  kérelem  miatt  az  ezredik 
sorszámmal  szerepelünk  a  várólistán.  Akkor  mi  ezt  a  „nem  nyert”  kategóriával  tettük  egyenlővé,  így 
gondolatban  lemondtunk  a  nyereményről.  Azonban  december  12-én  e-mailben  értesítettek  bennünket,  hogy 
alapítványunkat  250.000  Ft  támogatásban  részesíti  a  minisztérium.  Dicsőség  az  Úrnak!  A  nyereményt 
fénymásoló  gépre,  videokamerára  vagy  digitális  orgonára  költhetjük.  Ha  a  szerződés  megérkezik, 
megbeszéljük, mire költsük ezt az összeget.  
- Öt estén át adventi evangélizáción vettünk részt Tésen és Várpalotán. Lelkészünk szervezésében laikus (azaz 
nem  lelkész)  igehirdetők  tettek  bizonyságot.  Hálásak  vagyunk  ezekért  a  lelket  gazdagító  alkalmakért  is.  Jó 
szolgálatot tett a kisbusz, nem kellett meghúzni 5 főnél a létszám felső határát.  
- ÜNNEPI ALKALMAINK:  

-  December 24., Szenteste 18.00 órakor istentisztelet a templomban (Kérjük, öltözzenek melegen!!!) 
-  December 25., Karácsony első napján délután 2 órakor úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti 

teremben 

-  December 26., Karácsony második napján délután 2 órakor istentisztelet a gyülekezeti teremben 
-  December 27. vasárnapi istentisztelet 2 órakor 
-  December 31., óév este 18.00 istentisztelet a gyülekezeti teremben 
-  December 31., óév este 19.10 órától kifulladásig ifjúsági Szilveszter a parókián. Ha van kedvetek, 

idén is bent alszunk a parókián. Részvételi szándékotokat december 27. vasárnap estig jelezzétek! 

-  Január 1. újév napján délután 2 órakor úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben  

Áldott, békés karácsonyt és Krisztusban bízó újesztendőt kívánunk gyülekezetünk 

minden tagjának! 

Mi újság van 
(egy)házunk táján? 

2014. augusztus 31-én 

készült legutóbb csoportkép 

gyülekezetünkben.  

Még néhány darab 

megvásárolható 120 Ft/db 

áron 13x18 cm-es méretben.