2015. - Húsvét

2015. - Húsvét.pdf — PDF document, 548Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image
 
 
 
      2015. – Húsvét       A tési evangélikus egyházközség lapja        XIII. évf. 1. szám 
 
 
 
„Életre kelnek halottaid!” (Ézs.26,14.) 
 
Krisztus  feltámadt  –  hirdeti  a  keresztyén  világ  2000  éve.  Ezt  az  örömhírt  visszhangozza  a  téli  halálból 
feltámadó,  kiviruló  természet.  Erről  a  csodáról  beszél  még  a  húsvéti  tojás  szimbóluma  is:  ahogy  a  tojás 
héját feltöri a kibújni akaró élet, úgy törte meg a halált a sírból kilépő Jézus. Krisztus feltámadt! 
De  ez  a  hír  sem  tudja  süketté  tenni  a  fülünket  az  emberi  tragédiákra:  lezuhant  repülőgépről, 
lakástűzben megégett lakókról szólnak a napi hírek, vagy éppen olyan szülőkről, akiket saját gyermekük 
küldött a halálba. Közben pedig saját halottaink is ott porladnak a temetőben. Tudjuk, hogy  nem jönnek 
vissza.  Szép  a  temetés,  amikor  az  örök  életről  van  szó.  Szép,  de  lehet-e  igaz  is?  Van  feltámadás,  vagy 
nincs?  Egyszerre  a  kettő  nem  lehet  igaz.  Mindenki  hiszi  az  egyiket.  Azt,  amelyiket  választja.  Az  egyik 
ember  hiszi  a  feltámadást,  a  másik  meg  nem  hiszi.  Nincs  középút.  Mindnyájunknak  vannak  halottaink. 
Lesznek is. Mi magunk  is az élet vége  felé tartunk, ma is  egy nappal közelebb kerülünk hozzá.  Valamit 
gondolnunk kell az előrementekről és a magunk elmúlásáról is.  
Választhatunk:  Mondhatjuk  Az  ember  tragédiájának  híres  mondatával:  „A  cél  halál,  az  élet 
küzdelem.” Vagy vallhatjuk, hogy a cél az Élet. A halálon át is. Az élet pedig itt a földön annak a másik 
Életnek a reménységében, már itt megélt örömében telik. Lehet választani: vagy hiszem, vagy nem. 
Tudom,  nehéz  hinni,  mert  nincs  bizonyíték.  Hányan  erre  várnak  a  világban:  érteni  akarják  az 
érthetetlent.  Gondoljunk  a  vak  meggyógyításának  történetére  János  evangéliumában!  A  vak  azt  mondja: 
csak azt tudom, hogy vak voltam és most látok. Hogy hogyan történt? Mindegy! Látok! 
Én sem tudom, hogyan éled újjá a meghalt élet. De tudom, hogy Jézus él! A történészek tudják, kikutatták: 
ÉLT. Én pedig tudom, megtapasztaltam, hogy ÉL!  
„Életre kelnek halottaid!”  
Aki Jézusé volt életében, Jézusé lesz halálában és utána is! Mert úgy szerette  Isten a világot, hogy  az  Ő 
egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn.3,16.) 
 
Dr. Zsednai Józsefné, lelkész 
Áldott húsvéti 
ünnepeket 
kívánunk 
gyülekezetünk 
minden 
tagjának! 
background image
Kié a gyermekünk? 
 
„Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!”   (I Sám 1:28) 
 
A gyermeket váró, gyermeket nevelő szülők jellegzetes típusai: 
-  az  aggódó  szülő  így  gondolkodik:  jaj,  mennyi  veszély  leselkedik  rád,  gyermekem.  Gonosz  világba 
érkezel, rajtunk kívül senkire sem számíthatsz, de mi sem tudunk mindentől megóvni. Annyi mindennek 
ki vagy szolgáltatva. Ki fog vigyázni rád?  
- az öntudatos szülő ezt mondja: gyermekem, te az enyém vagy. Megvédelek minden bajtól, elhalmozlak 
minden jóval, büszke vagyok rád, megtervezem az egész jövődet, s ha kell, helyetted is szenvedni fogok. 
S nem tudja még, hogy egy idő után a gyermek nem akar az övé maradni, sok nehéz helyzetben nem tud 
majd vigyázni rá, és lehet, hogy nem helyette, de miatta kell majd szenvednie.  
A fenti ige Anna imádságából való, aki azt vallotta: a gyermekem Istené. „Teljes életére az Úrnak legyen 
szentelve!”  Örülök,  hogy  ránk  bízta  egy  időre,  tőle  fogadjuk  el  olyannak,  amilyen.  De  nem  magunknak 
neveljük, hanem az Úrnak. Az Ő terve valósuljon meg az életében! Igyekszünk megismertetni vele az élő 
Istent.  Sokat  fogunk  imádkozni  érte,  ez  lesz  számára  a  legbiztosabb  védelem.  Nem  csak  mi  akarunk 
gyönyörködni benne, legyen olyan ember, akiben Isten kedvét leli, s legyen sokak számára áldássá!  
Kié a gyermekünk? Nem gazdátlan, de nem is a miénk, hanem Istené. Ezért lesz mindig biztonságban, és 
ezért lehetünk nyugodtak miatta.  
Aki  komolyan  veszi,  hogy  gyermeke  az  Úré,  az  nem  büszke  rá,  hanem  hálás  érte.  Nem  dicsekszik  vele, 
hanem dicsőíti érte Istent. Nem aggódik, hanem imádkozik. Nem imádja, hanem szereti. Ez nehezebb, de 
csak ez használ a gyermeknek.  
                                                                                      Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja 
 
A nyakas székely 
 
 Mózsi bácsi 82 éves, saját szavai szerint nyakas székely.  
-  Fiatal  koromban  a  falubeli  legényekkel  együtt,  világi,  bűnös  életet 
éltem – meséli. Egy pap intett engem, térjek meg. Hogy hagyhatnám abba 
ezt az életet? – ellenkeztem. Jó ez!  
- Nehogy nagy árat fizess! – szólt a pap.  
 
Később  vasgyárban  dolgoztam.  Tudni  kell,  hogy  én,  a  nyakas  székely,  a 
templomi ájtatosságokra, mint: ez szólt, meg az szólt, ezt láttam, meg azt 
láttam, stb., semmit nem adtam. Sőt, kinevettem. Engem sírni soha senki 
nem  látott.  Egyik  nap,  midőn  munkámat  végezve  a  síneken  gördülő 
vasszállító  kocsi  mellett  állok,  különös  látomásom  volt:  soha  nem  volt 
nekem  azelőtt.  Ahogy  nézem  a  vaskerekű  kocsit,  látomásban  magamat 
látom  a  síneken  fekve,  és  mindkét  lábam  térd  alatt  egy  tenyérnyire 
levágva.  Olyan  isten  nincs!  –  mondom,  hogy  ez  velem  megtörténjen! 
Igen,  pontosan  így  mondtam.  Hat  hét  múlva  szó szerint  megtörtént.  Megcsúsztam  a  síneken,  és  mindkét 
lábamat  térd  alatt  épp  tenyérnyire  levágta  a  kocsi.  Műtét  után  lábaim  elfertőződtek,  szervezetem  nem 
fogadta a kapott vért. Orvosok azt mondták, itt a vég. Egyik nap feltűnt, hogy feleségem nem eszik velem. 
Kérdeztem, miért tesz így.  
- Én most így szeretném. – feleli. Bízd csak rám! 
Aztán  egy  hang,  mintha  a  mennyezetről  szólna  hozzám,  azt  mondja:  böjtöl  érted!  A  lábaim  nem 
akartak gyógyulni. A hang ismét szólt hozzám a „mennyezetről”. Te is tedd azt, böjtölj! Hat hétig reggel 
hat  és  este  hat  között  nem  ettem.  Észrevettem,  hogy  az  orvosok  és  a  család  titkolóznak,  sugdosnak. 
Kértem, mondják meg, mert jogom van tudni, mi van velem.  
- Rákos vagy! 
Ekkor fogadalmat tettem: ha meggyógyulok, Istennek szolgálok!  
Meggyógyultam, de  a fogadalmat nem tartottam be, elfelejtettem. Aztán évekig nem beszéltem, csak 
néztem a semmibe. A család egyre jobban  aggódott értem. Egyik nap a hívő leányom mellém ült, és azt 
mondta: 
background image
BIBLIÁK VÁSÁROLHATÓK A PARÓKIÁN  
 
14 x 20 x 3,5 cm 5100 Ft  
 
12 x 17 x 3,3 cm 3100 Ft  
 
- Apa! Te normális vagy? Nem látod, hogy fokról fokra mész tönkre? Miért nem fordulsz Jézushoz?  
Ekkor megtettem. A lábam nem nőtt ki, de újjászülettem. Belsőleg is meggyógyultam, és azóta az Úrral 
járok. Boldogan várom a hazahívó szót.  
 
                                                                                                                                           Hajnalcsillag hírek 
 
Erősebb, mint a halál 
 
Egy diktatórikus kormányzás alatt álló falu hívő keresztyénei a templomban jöttek össze imára. Hirtelen 
egy  tiszt  tört  rájuk  a  katonáival  és  megparancsolta  a  résztvevőknek,  hogy  tíz  percen  belül  hagyják  el  az 
épületet,  mert  mindent  le  fognak  rombolni.  Aztán  a  parancsnoknak  támadt  egy  ördögi  ötlete:  letépte  a 
falról a nagy fakeresztet, a földre dobta, és harsány hangon közölte: „Csak azok távozhatnak, akik leköpik 
a keresztet, máskülönben ti is a levegőbe repültök!” 
Rettenetes  volt  a  helyzet,  a  gondolkodási  idő  pedig  rövid.  Az  emberek  tanácstalanok  voltak.  Egyikük 
tétován  előre  lépett.  Ezekkel  a  szavakkal:  „Bocsáss  meg!”  –  leköpte  a  keresztet.  Egyesek  ugyanezen 
cselekedetüket  azzal  mentegették,  hogy  elvégre  csak  egy  fakeresztről  van  szó.  Öt  perc  után  mintegy 
harminc ember hagyta el ilyen módon a szentélyt. Ekkor felemelkedett egy 16 éves leány, térdre borult a 
kereszt  előtt,  lehajolt,  kezével  letörölte  a  nyálat,  aztán  megcsókolta  a  keresztet.  Ez  a  fiatal  nő  hitet  tett 
Jézus mellett. Ugyanabban a pillanatban egy pisztolygolyó leterítette őt, és meghalt.  
Csend  állt  be.  Többé  senki  sem  köpött,  mert  akkor  a  halott  lányt  köpte  volna  le.  A  tiszt  tanácstalanul 
meredt az emberekre, majd hirtelen sarkon fordult, és katonáival elhagyta a templomot. A visszamaradtak 
mind  a  halott  lány  köré  gyűltek.  A  megölt  lány  apja  sírva  kért  bocsánatot.  Túl  későn  fogta  fel  a  helyzet 
komolyságát,  és  már  nem  tehetett  semmit  meg  nem  történté.  Aztán  így  szólt:  „Gyermekem,  ha 
felismertem volna, hogy hitet akarsz tenni Jézusról, megelőztelek volna.”  
       Dietmar Langmann – Ethos 
 
Kelj fel és járj!  
 
„Mondta néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj!” ( Jn 5:8) 
 
A  Betesda-tavi  történetből  tudhatjuk,  hogy  sok  száz  vagy  ezer  ember  mellett  volt  ott  egy,  aki  közel 
négy évtizede volt beteg. Jézus mindig az eggyel foglalkozik. Tudja rólad is, tudta róla is, hogy mi a baj, 
de mégis kérdez. A beteg panaszkodott Jézusnak, hogy nincs senki, aki a vízbe bevigye.  
Rengeteg  csalódott,  megkeseredett  ember  van  ma  is,  akik  bíztak  egykor  valakinek  a  segítségében, 
aztán becsapták őket, vagy nem azt kapták, amit vártak, s emiatt kiábrándultak. Számtalanszor csalódtam 
én is barátokban, hívő testvérekben, legtöbbször önmagamban, de mindezek azt munkálták bennem, hogy 
bajomból ember kimenteni nem tud, de az Úr igen.  
Jó,  ha  ezt  tudatosítod  te  is  magadban,  és  a  fűhöz-fához  szaladgálás  vagy  a  közömbös  belenyugvás 
helyett  választanád  az  egyenest,  a  Jézushoz  vezető  utat.    Jézus  látta  a  beteg  ember  őszinteségét  és  a 
gyógyulás vágyát, ezért azt mondta neki: „Kelj fel, vedd a te nyoszolyádat, és járj!” 
Amikor  Jézus  talpra  állítja  az  ember  életét,  akkor  nem  csak  azt  mondja  neki,  hogy  rendben  van,  állj 
fel, aztán bízz a jó szerencsében, gondolkozz pozitívan, támaszkodj a magad erejére, és menj Isten hírével! 
Nem!  Ő  tudja,  hogy  isteni  ereje  nélkül  sem  talpra  állni,  sem  talpon  maradni  nem  tudnánk,  arról  nem  is 
beszélve, hogy járni meg aztán végképp nem.  
A történetbeli ember Isten kegyelme folytán azonnal meggyógyult, vette a nyoszolyáját és járt.  
Kelj fel te is, és járj! Istennel.  
Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere 
background image
 
  
 
 
      
 
 
 
 
Az  Óév  este  rendkívül  meghitt,  áldott  közösségben  telt  el  mindazoknak,  akik  részt  vettek  az  esti 
istentiszteleten.  A  felnőtt  alkalom  végére  azok  a  fiatalok,  akik  nem  voltak  velünk  az 
istentiszteleten,  már  az  előszobában  várták  az  ifi-szilveszter  kezdetét.  Az  esti  áhítatot  közös 
vacsora, majd sok-sok vidám játék követte. Az éjféli koccintás, harangozás és a látványos tűzijáték 
mindannyiunk  szívét  megörvendeztette.    Még  egy  remek  vígjáték  is  belefért  az  éjszakai 
programba.  A  csapat  nagy  része  ott  aludt  a  parókián,  és  csak  másnap  délelőtt  mentünk  haza  egy 
kiadós reggeli után.  
 
Presbitériumunk  március  1-jén  fogadta  el  a  2014.  évi  zárszámadást,  majd  néhány  héttel  később, 
március  22-én  tárgyaltuk  az  idei  év  költségvetését.  Erre  a  három  hetes  kihagyásra  azért  volt 
szükség, mert ettől az évtől az Országos Egyház új költségvetési táblázatokat vezetett be, melyek 
összetétele  teljesen  eltér  az  eddigi  rendszertől.  Ez  pénztárosunkra  hatalmas  terhet  ró.  Januárban 
részt  vettünk  Budapesten  egy  ebben  a  témában  megtartott  egész  napos  továbbképzésen,  ahol  sok 
hasznos anyagot kaptunk a táblázatok kitöltésével kapcsolatban, a gyakorlat azonban megmutatta, 
hogy ez a munka mindenképpen könyvelői szakértelmet kíván. Peczánkáné Szőke Judit végzi most 
már  lassan  második  éve  gyülekezetünk  könyvelési  feladatait,  mellette  Barta  Andrea  végzi  nagy 
hűséggel  és  odafigyeléssel  a  napi  intéznivalókat  (utalások,  bizonylatok,  pénztár,  stb.),  valamint  a 
költségvetés és zárszámadás hatalmas odafigyelést igénylő összeállítását. Köszönjük!  
 
Ünnepi alkalmak
 
 
- Nagycsütörtök: délután 4 órakor úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben 
 
- Nagypéntek: délután 4 órakor úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben   
- Húsvét vasárnap: délután 2 órakor úrvacsorai istentisztelet a templomban 
 
- Húsvét hétfőn: délután 2 órakor istentisztelet a templomban  
 
Húsvét után már minden vasárnapi istentiszteletet a templomban tartunk.   
 
Gyermek-istentisztelet  húsvét  délelőtt  nem  lesz,  minden  gyermeket  a  délutáni  istentiszteletre 
várunk családjával együtt.   
 
Az  Evangélikusok  Közössége  az  Evangéliumért  (EKE)  csendesnapot  tart  a  tőlünk  egy  órányi 
autóútra fekvő Szákszenden április 25-én. Többen is szeretnénk részt venni ezen az alkalmon nem 
csak Tésről, de Várpalotáról is. Az utazást vagy személyautóval vagy busszal oldjuk meg, ez még 
megbeszélés tárgyát képezi. A program 10 – 16 óráig tart. Aki szívesen jönne velünk, jelezze!  
 
Konfirmáció  lesz  gyülekezetünkben  május  10-én  délután  2  órakor.  Imádkozzunk  együtt  a 
konfirmandus  fiatalokért,  hogy  ez  az  ünnep  életre  szóló  elköteleződést  jelenthessen  számukra 
Megváltójuk iránt.  
 
A  nyár  folyamán  nagy  létszámú  cserkészcsapat  érkezik  a  faluba  10  napos  találkozóra.  Az  egyik 
szálláshely a parókiánk lesz, ahol mintegy 50 fő telepedik le, ki házban, ki sátorban.  
 
A nyári hittantábort július 5., vasárnaptól július 10. péntek délutánig tartjuk a parókián. A pontos 
programról később küldünk értesítést.  
 
Füle Lajos: Feltámadott 
 
 
Mi újság van 
(egy)házunk táján?
 
Húsvéti reggel 
tavaszi kedvvel 
zeng a berekben: 
Feltámadott! 
Egei kéklik, 
szelei végig 
zúgják az erdőn: 
Feltámadott! 
Dongói dongják, 
méhei zsongják, 
kórusban mondják: 
Feltámadott! 
Lepkéi írják, 
bimbói nyílják, 
fűből virítják: 
Feltámadott! 
Égi madárkák 
dalolva szántják 
az új barázdát: 
Feltámadott! 
Tavasz van íme, 
hatalmas ige 
zuhog a szívre; 
Feltámadott!  
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2024. április »
április
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930