2017. – Karácsony A Tési Evangélikus Egyházközség lapja XV. évf. 5. szám
„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet!”
(Luk.19,10.)
Csak
még egyet!
Mel Gibson: A fegyvertelen katona című, méltán híressé vált filmje egy keresztyén fiatalemberről szól,
aki a hite miatt nem fog fegyvert. Társai és tisztjei ezért gyávának tartják, megvetik, gúnyolják, megalázzák,
bántalmazzák. A véres háború egyik sorsdöntő csatája után azonban minden megváltozik. A fegyvertelen
Doss honvéd ugyanis órákon át újra meg újra visszatér az ellenséges területre súlyosan sebesült bajtársaiért.
Életét kockáztatva, leleményes felebaráti szeretettel, egyenként hozza ki őket a csata színhelyéről,
megmentve őket a biztos haláltól. Az áldozatok között méterről méterre kúszva kutatja, hogy ki ad még
életjelet: akár csak egy gyenge mozdulattal, halk sóhajtással. Amikor egy
-
egy társát biztonságba helyezve
visszafordul a többiekért, egyetlen ima szakad fel szívéről és ajkáról: „Uram, csak még egyet hadd mentsek
meg!”
Az egykor Betlehemben megszületett Megváltó is így érkezik közénk. A világ megveti, gúnyolja,
semmibe veszi. Ő mégis velünk jön a gonosszal vívott, Nélküle megnyerhetetlen csatáinkba, és életét sem
sajnálva, egyenként ment ki minket a biztos halálból. Személyesen keres minket, közel hajolva lesi a
legkisebb mozdulatunkat és leghalkabb sóhajunkat is, mellyel Hozzá fordulunk. Az Ő szívéről is ez az
imádság hangzik: „Atyám, légy türelemmel: csak még egyet hadd mentsek meg!” És már fordul is vissza
értünk. Ha csak egy halk sóhajjal is jelzed, hogy mentő szeretetére vágysz, Te lehetsz a következő!
„Hogy megments, Jézus, engem, Mit tettél üdvömért,
Mert láttad testem
-lelkem
Halálos ínségét!
A béke szent országát Én elveszítettem,
De jöttél, hogy az áldást Te visszanyerd nekem.
Mi késztetett, hogy értünk Elhagyd a mennyeket,
És vállald emberlétünk? A mentő szeretet!
Az egész nagy világot És sok sebét
-
baját,
Mit irgalmad
jól látott, Te így öleled át.
Vésd ezt szívedbe mélyen, Te bánkódó sereg!
Túl csillagtalan éjen A hajnal közeleg!
Ne csüggedj, Segítséged Ott áll ajtód előtt,
És megvigasztal téged, Ha bebocsátod őt.”
(Ev.Ékv. 141. 3
-5 vsz.)
A krisztushit örömével megélt,
áldott, békés, karácsonyt!
A
DY
E
NDRE
:
Karácsony
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna,
szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna,
mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
Mitől lesz boldog a karácsonyunk?
Olvasom Ady jól ismert versét. Milyen szép a felidézett régi karácsonyok emléke! Milyen őszinte benne
a vágy – mint bizonyára bennünk is – hogy igazi békesség és szeretet uralja az ünnepünket! És milyen keserű a
sorok között bujkáló reménytelenség, hogy ez nem fog sikerülni!
Lehet-e boldog a karácsony még a gondokkal teletűzdelt felnőtt létben is, vagy csak a gyermekek
örömére adatik? A versből kitűnik, hogy a kedves kis faluban minden szív és minden lélek ünnepel. Vajon
miért? Mi boldogítja ezeket az ifjakat és véneket? A hit! Eleik és saját maguk hittapasztalatából tudják: „a
Messiás boldogságot szokott hozni”. Hálát adnak érte és várják újra, minden ünnepen.
Mai, modern emberekként sokan azt mondják: mi már kinőttük ezt a szép regét. Keresünk valami mást, hozzánk
illőt, ami boldogít. De ilyet nem találnak. Mert ilyen nincs más! Ami EMBERré teszi a gyarló embert, ami erőt
ad a földi léthez, ami segít „kibékülni, szeretetben üdvözülni”. Ilyen nincs más!
Az ünnep nem veszett el, csak a kapcsolópont: a hit! A hit, hogy a betlehemi történet nem régi mese, hanem
éltető valóság. Gyerekkorunkban még megvolt és működött? Megvan és működik ma is: a keresztyén emberek
életében 2000 éve folyamatosan! Nem lehet kiirtani a világból, mert igaz! És mert azt adja, amire szükségünk
van: azt a tudatot és biztonságot, hogy velünk az Isten! És Vele miénk a békesség, a remény, a gondviselés, a
szeretet, a bocsánat, a vigasz, a megváltás, az örök jövő.
„Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra”? Nem kell vágyakozni utána, hiszen a
karácsonyi történet máig hatóan igaz! Hogyan lehet személyesen miénk a boldogsága? Talán kezdjük ott, ahol
a versben a falusiak: „magába száll minden lélek, minden ember szeretettel borul földre imádkozni”. A
megtisztított, Messiásra váró szívbe Ő az idén is boldogságot fog hozni. Igazit!
dr. Zsednai Józsefné ev.lelkész
Bizalom
Egy indiai árva lány arra kérte a missziói
állomás vezetőjét, hogy vegye fel őt az
intézetébe. Nagyon félt ugyanis, hogy
gonosz
emberek
eladják
őt
rabszolgának. Szomorúságára azonban
ezt a választ kapta a misszió
vezetőjétől: „Sajnos, nincs hely és pénz
sem, hogy bővítsük az otthonunkat.
Imádkozz Istenhez! Én is ezt teszem,
hogy ajándékozzon meg téged egy
hellyel.” A lány nehezen tudta a
könnyeit visszatartani, de megfogadta
a tanácsot.
Amikor a misszionárius visszatért az
irodájába, egy levelet és egy nagyobb
összeget talált az asztalán. Mindez
felbátorította, hogy gyorsan üzenjen az
árváért. Bár nagy volt a távolság, a lány
már délutánra megérkezett. Amikor a
misszionárius ezen csodálkozott, a lány
így szólt hozzá: „Hiszen ketten is
esedeztünk az Úrhoz, ezért az imám
után nyomban útra keltem.”
Most már világossá vált, hogy a lány
Istenbe vetett bizalma nagyobb volt,
mint a kilométerekben mérhető
távolság.
Panasz
„ Napo m csak m unkábó l és alv ásbó l áll. Am iko r
hazaérek, m ár sem mit sem tudo k tenni. A nagy
tem pó , kapko dás teljesen kim erít, m ég a hétv égi
napjaim o n is alig v an nyugalm am .”
Milyen gyakran hallani ezt, vagy ehhez hasonló panaszt! A
kor, amelyben élünk, a rohanás bélyegét viseli magán. Az
emberek próbálnak időt nyerni, és ha sikerül, a kimerültségük
miatt nem tudják kihasználni. Ez mindkét nemnél egyformán
tapasztalható. A nők zöme második műszakként a háztartási
munkát látja el, és még gyermekivel is foglalkoznia kellene. Az
iskolás gyermekeknél az is gond, hogy a tananyag egyre bővül, és
alig jut elég idő annak alapos elsajátítására.
Ennek a nyugtalan állapotnak Isten gyermekeinél az a
legsúlyosabb hátránya, hogy elhanyagolják a közösségüket Jézus
Krisztussal, és elmulasztják a közösségi alkalmakat. A Sátán
ráadásul segítségükre siet, és megtanítja őket különböző
kifogásokra: „Ha pár hétig keményen dolgozom, utolérem
magam, és ismét lesz módom és időm a szellemi-lelki dolgokra.
Nem olyan nagy baj az, ha nem járok rendszeresen a
gyülekezetbe, ha naponta nem jut időm az Ige olvasására, fontos
az, hogy az Övének vallom magam.
Kedves Olvasó! Ne engedd magad félrevezettetni! Vésd az
emlékezetedbe, hogy a Sátán nem tud neked örök életet és
nyugalmat adni! Abban azonban nagy mester, hogy neked kárt
okozzon, tönkre tegyen. A Szentírás egyik legnagyobb és
legdrágább ígéretének a megvalósítása adhat csak igazi
nyugalmat:
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg
vagytok terhelve, és én megnyugvást adok néktek.” (Mt 11:28)
Ne haragudj naplemente után
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal!” (Ef 4:26)
Egyszer egy kisfiú verekedésbe keveredett a fivérével, és nagyon megharagudott rá. Amikor a testvére azt
akarta, hogy rendezzék az ügyet, a kisfiú meg sem hallgatta. Egész nap duzzogott, és nem szólt a bátyjához egy
szót sem.
Eljött a lefekvés ideje, és édesanyja így szólt hozzá: „Nem gondolod, hogy alvás előtt ki kellene békülnöd a
testvéreddel? Emlékezz arra, hogy mit mond a Biblia: „… a nap ne menjen le a ti haragotokkal!” A fiú meghökkent.
Néhány pillanatra gondolkodott, majd hirtelen megszólalt: „De hogyan tudom megakadályozni a Napot, hogy ne
menjen le?”
Nem, mi nem tudjuk a Napot megállítani, de haragunkat vissza tudjuk tartani. Ez azt jelenti, hogy meg kell
egymásnak bocsátanunk! Minden dühös percünkben elveszítünk 60 másodperc békességet.
R.D. Haan
a templom előtt álló diófa elszáradt. Köszönjük Rotter
Lászlónak, hogy kivágta és felfűrészelte az elöregedett fát.
két adventi estén vettünk részt gyülekezetünkből többen
Várpalotán decemberben
ÜNNEPI ALKALMAINK:
o
December 24., Szenteste 18.00 órakor istentisztelet a
templomban (Kérjük, öltözzenek melegen!!!)
o
December 25., Karácsony első napján délután 2 órakor
úrvacsorai istentisztelet a gyülekezeti teremben
o
December 26., Karácsony második napján délután 2 órakor
istentisztelet a gyülekezeti teremben
o
December 31., óév este 18.00 istentisztelet a gyülekezeti
teremben
o
Január 1. , újév napján délután 2 órakor úrvacsorai
istentisztelet a gyülekezeti teremben
2018-ban általános tisztújítás lesz egyházunkban. A hat
évre szóló mandátumok – melyekre 2012-ben választottuk meg a
jelölteket
-
jövőre
lejárnak.
Tavasszal
gyülekezetünk
presbitériumát és más tisztségviselőit választjuk meg, majd a helyi
választásokat megyei és országos választások követik. Ezzel
kapcsolatban januárban különszámot tervezünk megjelentetni.
Jézus mondja
Egyedül vagy? – Ott vagyok veled.
Nincs, kihez szóljál? – Beszélgess velem!
Nem tudsz aludni? – Imádkozzál!
Fáj a magány? – Hagyatkozz rám!
Nincs, ki szeressen? – Szeretlek én.
Bántanak, megszólnak? – Megértelek én.
Elhagyott mindenki? – Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy? – Gyógyítód vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor úgy érzed:
„Nem bírom tovább… nehéz az élet.”
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak,
Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, nagyon szeretlek,
meghaltam érted ott, a kereszten.
Ne hordozd tovább egyedül bajod,
keresztem alatt lerakhatod.
Add kezedet – fogom erősen.
Add szívedet – tisztítja vérem.
Add életed, s érte cserébe
Örök életet adok tenéked.
Van megoldás
Egy fiatal lelkész azt a feladatot
kapta, hogy a börtönben prédikáljon.
Amikor belépett a terembe, és a
foglyok elutasító pillantásai mellett
végighaladt a székek között, világossá
vált előtte, hogy itt nincs helye
kenetteljes
beszédnek,
vallásos
szólamoknak.
Dobogó szívvel fontolgatta, hogy
mit
is
mondjon
ezeknek
az
embereknek. Amikor felfelé ment a
szószék
lépcsőjén,
és
közben
imádkozott Istenhez, hogy vezesse őt,
megbotlott és elesett. A terem
megtelt gúnyos nevetéssel.
A fiatalember azonban sugárzó
arccal felegyenesedett, felment a
szószékre, és így szólt: „Emberek,
éppen ezért jöttem ide. Azért jöttem,
hogy megmondjam nektek: ha egy
ember elesik, ismét felkelhet! Van
Valaki, Aki segít neki felállni. Őróla
szeretnék most szólni.
„Az Úr irányítja annak az
embernek a lépteit, akinek az útja
tetszik neki. Ha elesik is, nem marad
fekve, mert az Úr kézen fogja.” (Zsolt
37:23-24)
Mi újság van
(egy)házunk táján?