2017. - REFROMÁCIÓ

    2017. – Reformáció        A Tési Evangélikus Egyházközség lapja    XV.  évf.  4. szám

                      
                   Evangélikus vagyok!  

Mi  ágostai  hitvallású  evangélikus  keresztyén  (röviden: 

evangélikus)  vallásúak  vagyunk.  Keresztyének  vagyunk,  mert 
Krisztust  követjük;  evangélikusok,  mert  hitünk  szabályozója  a 
Krisztus  evangéliuma;  ágostai  hitvallásúak,  mert  reformátor 
eleink 1530-ban, Ágosta városában olvasták fel hitvallásunkat. 

A  reformáció  annyit  jelent,  mint  egyházjavítás,  hitjavítás. 

Luther Márton nem vallásunk alapítója, hanem reformátora, aki 
a  keresztyén  vallást  a  téves  tanoktól  megtisztította  és 
visszaállította  eredeti  evangéliumi  igazságába,  amint  azt  Jézus 
utasítása  folytán  az  apostolok  és  az  első  keresztyének  is 
tanították.  Vallásunk  megalapítója  maga  Jézus  Krisztus,  Isten 
egyszülött Fia.  

1517. október 31. nem vallásunk, hanem a hitjavítás kezdetét, 

a  Krisztus  által  tanított  tiszta  isteni  igének  újra  napvilágra 
hozatalát  jelzi.  Luther  mondja:  „Hol  Biblia  a  házban  nincs, 
hiányzik ott a legfőbb kincs!” 

(Vértesi Zoltán ev. lelkész 1917. októberében megjelent írása 

nyomán) 

                Lutheránus vagy evangélikus? 
 

Mikor  vagyunk  igazán  lutheránusok,  a  nagy  reformátor 

tanítványai? Akkor, ha nem őt látjuk csupán, hanem Krisztust, 
akire  ő  rámutatott  egész  munkásságával.  Tudjuk,  Luther  nem 
akart  egyházszakadást,  ő  az  evangéliumot  fedezte  fel. 
Újjászületése  és  annak  következményei  világraszóló  hatást 
gyakoroltak  az  egyházra  és  a  világra  egyaránt.  Az  egyház 
legnagyobb  ébredése  abban  a  bizonyos  toronyszobában 
kezdődött,  amikor  Isten  Lelke  a  gyötrődő  szerzetes  szívébe 
írta: „Az  igaz  ember  pedig  hitből  fog  élni.” (Róm  1,17) 
Mennyei dimenziók nyíltak meg ekkor számára.    
Akkor készülünk fel értelmesen és hitelesen a reformáció 500. 
évfordulójának ünneplésére, ha mi is felfedezzük hitünk alapjait 
– először vagy újra –, ahogyan a hitújító hirdette:  

Luther Márton 

DAL A BIBLIÁRÓL 

Hol nincs a polcon Biblia, 

üres, kietlen ott a ház; 
Könnyen bejut Sátán oda, 
S az Úr Jézus ott nem tanyáz. 

Azért hát ember, bárki légy, 

Egy-két filléred kerül: 

Egy Bibliát sietve végy 
Az ördög ellen fegyverül. 

Nyisd azt föl minden reggelen. 
Csüggj hittel mindenik szaván. 
Merülj belé figyelmesen, 

Olvasd, kutasd nap-éjszakán. 

E könyv erőt ad és vigaszt, 

S ne bánd, ha int, ha néha bánt, 
Pajzs gyanánt használjad azt 
Örömben, búban egyaránt. 

Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd 

Mint földi élted támaszát, 

Amely ha sírodig kísért, 

Számodra nyit új, jobb hazát. 

A  hívő  megértéshez  az  ismeret  mellett  elengedhetetlen  a 

Szentlélek  munkája,  megvilágosító  ereje,  aki  mindezeket 
valósággá  teheti  a  mi  életünkben  is.  Ezért  nem  nyugdíjba  kell 
küldeni Luthert, nem kell a fogalmakat lecserélni, modernizálni, 
hanem a megtérés és újjászületés által szabadon és boldogan 
élni  ezekkel  a  mennyei  kincsekkel. A  Lélek  tényleg  elvezet 
minden  ismeretre,  ő  majd  lefordítja,  érthetővé  teszi  az  isteni 

üzenetet;  nem  kell  neki  besegíteni.  Ez  kétezer  éves 

tapasztalat. Ugyanis  a  jobbra-balra  csúszkálásnak  megvan  a  veszélye.  Egyik  oldalról  némelyek  lebecsülik 
Luthert és életművét, túlhaladottnak tartják, másik oldalról viszont túlbecsülik, belőle mozdíthatatlan bálványt 
gyártanak. Nekünk nem Lutherhez és a XVI. századi egyházhoz kell megtérnünk, hanem ahhoz a ma is élő 
Krisztushoz, akire a reformátor mutatott. Minket nem Luther és Kálvin váltott meg, nem ők haltak meg értünk, 
hanem Jézus Krisztus. 

   Mi,  akik  örömmel  és  hálával  viseljük  az  evangélikus  nevet,  legyünk  igazán  evangéliumiak!   Jobban  és 
mélyebben ismerjük meg a reformáció történetét és tartalmát: mit is adott a mélyponton tévelygő korabeli 
egyháznak? Keressük Isten akaratát a mai helyzetre vonatkozóan! Mit tenne ma Luther? (Érzésem szerint ma 
is lenne legalább olyan ribillió körülötte, mint akkor.) De ennél sokkal fontosabb és lutheribb kérdés ez: mit 
tenne ma Krisztus?   
   Ez így már nem fikció, hanem valóság, hiszen az Úr él! Kövessük őt akár Luther segítségével is! 
 
Engedd el a korlátot! 
Idős nénit vittünk le az emeletről. Hárman fogtuk a széket, amiben ült. Minden lépést ki kellett számítani, 
nehogy kibillenjen az egyensúlyból. Erőlködtünk, izzadtunk rendesen. Egyszer csak Dédi váratlanul elkapta 
a lépcsőházi korlátot, mivel bizonytalannak érezte a helyzetét, de éppen ettől a mozdulattól esett ki majdnem 
a székből. Meg kellett kérni, hogy engedje el a korlátot.     
Valahogy  így  van  ez  a  reformációval  is. Isten  hordoz,  visz  minket.  Ő  tudja  honnan  hová  akar  eljuttatni:  
– halálból az életbe,    
– megkötözöttségből a szabadságba,  

– törvényeskedésből a hit általi életbe,  

– rajongásból a józanságba,    
– emberközpontúságból a Krisztus-központú hitbe,  

– konformista, anyagias vallásosságból Isten szeretetébe,    
– öntörvényű libertinizmusból az egészséges mértékletességre,    
– magunk körül forgó egyházasdiból a kilépő misszióba. 
Testvér, engedd el  a korlátot! Szolgáltasd ki magad annak, akitől minden jót kaphatsz. „Minden forrásom 
belőled fakad.” (Zsoltár 87,7) 

Szeverényi János 

Egyedül Krisztus – Solus Christus   

Egyedül hit által – Sola fide  

Egyedül a kegyelem – Sola gratia   

Egyedül a Szentírás – Sola Scriptura 

Egy zsák krumpli

Egy bibliaiskolai tanító a meg nem bocsátás nagy áráról tanította a hallgatóit. Megkérte őket, hogy a következő 
órára hozzanak egy zsák krumplit.  Azután végig  kellett  gondolniuk, hogy  életük  során kiknek nem  tudtak 
eddig megbocsátani. Ezeknek a személyeknek a nevét mindenkinek rá kellett írnia egy-egy krumplira, és azt 
összeszedve  a  saját  táskájukba  kellett  helyezniük.  Attól  a  pillanattól  kezdve  bárhová  mentek,  egy  teljes 
hómapig  hurcolniuk  kellett  magukkal  a  krumplikat.  Micsoda  nyűg!  Miután  már  egy  ideje  cipelték  a 
krumplikat, a hallgatók kezdtek rájönni a következőkre:  

-

milyen fölösleges terhet cipelnek 

-

mennyi energiát emésztett fel a krumplikra való odafigyelés 

-

végül, ahogyan a krumplik rothadni és bűzleni kezdtek, minden diák belátta, hogy a legokosabb dolog 
volna megszabadulni tőlük 

A megoldás és a tanulság: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza 
volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is!” (Kol 3:13)

­

Részt vettünk:  

o

lelkésznőnk által szervezett ünnepi reformáció héten a Thuri várban szeptember 4-10. között 
minden  nap;  október  minden  keddjén  a  Forrás  Evangélikus  Óvodában  a  reformáció  4 
alapgondolatára épített esti alkalmakon; az elmúlt héten csütörtökön az Evangélikus Országos 
Iroda    munkatársai  előadásában  tartott  Luther  életét  bemutató  esten,  a  szombati  bibliai 
vetélkedőn, a vasárnapi teltházas Pintér Béla koncerten a Művelődési Házban  

o

szeptember 30-án az EKE őszi csendesnapján a kispesti evangélikus templomban  

o

Barcza Béla temetésén október 13-án, Hatvanban  

o

október  14-én  az  Országos  Evangélizáció  csendesnapján  a  Budapest  Deák  téri  evangélikus 
templomban  

-

augusztus  27-én  tartottuk  gyülekezetünk  6.  Családi  délutánját.  Hálásak  vagyunk  az  elhangzott 
igehirdetésért,  az  előadásért,  a  sok  játékért,  a  kisvonatért  és  gyülekezeti  tagjainkért,  akik 
süteménysütéssel  vagy  más 
munkával  segítették  a  délután 
létrejöttét. 

-

aratási hálaadó istentisztelet volt 
templomunkban október 1-jén  

-

Lezárult 

a 

fűnyíró-szezon, 

köszönjük  Winter  Bélának, 
Svehlik  Lászlónak,  Stefanek 
Józsefnek,  Barta  Jánosnak, 
Dávid 

Imrének, 

Bódai 

Lászlónak,  Göncz  Lászlónak, 
Nagy 

Rolandnak, 

Varga 

Lajosnak, Patonai Zoltánnak és 
Stanka Erikának a templomkert 
és a temető rendbentartását. 

-

Szeptembertől  ismét  minden 
vasárnap  11  órakor  tartunk 
gyermekistentiszteletet 

az 

általános 

iskolás 

korosztály 

számára.  

-

Reformáció ünnepi úrvacsorás istentisztelet lesz kedden, október 31-én délután 2 órakor a templomban 
Bence Győző, nagyvelegi helyettes lelkész szolgálatával  

-

november 6. vasárnaptól már a fűtött gyülekezeti teremben tartjuk az istentiszteleteket 

-

újra indulnak a bibliaórák november 8-án, kedden 17.00 órakor lesz az első alkalom 

-

a reformáció 500. évfordulója alkalmából két emlékfát ültettünk el a templomkertben:  tavasszal az 
egyházkerület  ajándékát,  egy  juhar  fát,  az  elmúlt  vasárnap  pedig  egy  körte  fát  a  Reformációi 
Emlékbizottság ajándékaként 

-

Nagyszabású reformációi megemlékezést tartanak a Sportarénában, amelyhez 12 ezer fős közönség 
társul.  Kulturális  programok,  istentisztelet,  ünnepi  beszéd,  látványos  bemutatók,  összevont 
reformációi  kórus,  közös  éneklés  formálják  a  rendezvényt.  Az  istentiszteletet  és  az  ünnepi 
megemlékezést  a  Magyar  Televízió  egyenes  adásban  közvetíti.  Ünnepi  beszédet  mond  Dr.  Orbán 
Viktor,  Magyarország  miniszterelnöke.  A  várpalotai  gyülekezettel  közösen  utazunk  erre  a 

Mi újság van 
(egy)házunk táján? 

1

id. Bódai Lászlóék kertjében 23 kg-os tök termett

rendezvényre. Indulás Tésről 7 órakor, Várpalotáról fél 8-kor különjárattal. Van még néhány szabad 
jegy, aki szeretne részt venni, még jelentkezhet. A belépő 500 Ft, plusz az útiköltség… 

-

Október 31-én a délutáni tési istentiszteleten túl szeretnénk részt venni este 6 órakor a várpalotai 
istentiszteleten is, egyrészt azért, mert lelkésznőnkkel ezen a napon csak itt ünnepelhetünk együtt, 
másrészt pedig az istentiszteletet követő közös éneklés miatt, ahol Várpalota protestáns 
gyülekezeteinek tagjaival énekeljük hitünk fontos énekeit. Fél 6-kor indulunk Tésről, jelezze, aki 
szeretne ott lenni!  

Ki van készen a halálra 

Sokan azt gondolják, csak idős testvéreinknek kell felkészülniük a halálra. Pedig mindannyiunknak mindig 

készen  kell  lennünk  mert  egyikünk  sem  tudja,  mikkor  kell  átlépnünk  az  örökkévalóság  kapuját.  De  azt 
bizonyosan tudhatjuk, hogy mindenkinek át kell egyszer lépni és egyáltalán nem mindegy, hogyan érkezünk 
meg az örökkévalóságba. 

Különös,  hogy  mégis  sokan  nem  szívesen  beszélnek  erről.  Vannak,  akiknek  megremeg  a  hangjuk,  és 

azonnal  más  témára  váltanak.  Másokat  meg  éppen  az  a  veszély  fenyeget,  hogy  úgy  tesznek,  mintha  sose 
halnának meg. Ezért indokolt ez a kérdés, és Isten igéje nagyon világos tanítást ad erről, ami nagy segítség 
lehet mindnyájunknak.  

Élt  Jeruzsálemben  egy  idős  ember,  Simeon,  akinek  Isten  megígérte,  hogy 

nem hal meg addig, amíg meg nem látja a szabadító Krisztust. Amikor Jézust 
szülei felvitték a Jeruzsálemi templomba bemutatni az Úrnak, Simeon is akkor 
ment a templomba. Világossá lett számára, hogy ez a gyermek a megszületett 
Messiás, és ő most már békével készülhet a halálra.  

Vajon  mi  lehet  a  titka  ennek  a  békés,  szinte  boldog  meghalni  tudásnak? 

Minden  esetre  az,  hogy  mielőtt  ez  az  öregember  meglátta  volna  a  halált, 

meglátta Jézust, és a szívébe zárta ezt a csodálatos valakit, Akiben megtestesült 

az isteni győzelem a bűn és a halál fölött. Ez az ember először az isteni Üdvözítőre nézett, és csak azután az 
isteni bíróra. A halált, az életet, és annak minden problémáját ezen a csodálatos gyermeken, Jézuson keresztül 
szemlélte. És íme, a halál és az ítélet elveszítik számára a rettentésüket. Így meghalni tudni, ez a legnagyobb 
művészet ezen a világon, amit egy ember megtanulhat, és aki így hal meg, az boldogan hal meg.  

Igen, testvérek, aki látta Jézust, az békességgel nézhet szembe a halállal. Ez az a bizonyosság, amit csak 

Jézus adhat egy ember számára. Mert a halál valóban az a nagy kérdőjel, amire nincs válasz Jézus nélkül. 
Legalábbis megnyugtató válasz nincs. Jézus nélkül megoldhatatlan probléma. Nyugtalanságban tart minden 
nem hívő embert a lelke mélyén. Micsoda hallatlan ígéretet kapott Simeon, hogy nem lát halált, amíg meg 
nem látja az Úr Krisztusát! Valóban félelmetes dolog előbb meglátni a halált és azután Jézust. Jézus nélkül 
borzalmas a halál, mert Isten jelenlétébe állít, Isten ítélőszéke elé von, és mi lesz ott, ha sohasem láttam előbb 
Jézust? Egyedül kell ott megjelenni.  

Mennyivel többet látnak a mi szemeink, mint Simeoné! Hiszen ő csak a gyermek Jézust látta, mi pedig 

láthattuk a golgotai halált, a húsvéti feltámadást. Hallhattuk az Ő szavát: „Én vagyok a feltámadás és az élet. 
Ha valaki hisz bennem, ha meghal is, él.” Én csak azt tudom kiáltani mindannyiótoknak, hogy bár te se halnál 
meg, te se látnál halált addig, amíg meg nem látod Jézust!  

Cseri Kálmán