Barcza Béla (1963-1981)

Asbóth László távozásával nem csak a lelkészi, hanem a kántori állás is megüresedett, mert eddig ez utóbbit a tisztelendő asszony látta el. Rövid várpalotai helyettes kántori szolgálat alatt két gyülekezeti tag vállalta, hogy önszorgalomból elsajátítják a kottaolvasás és orgonajáték alapjait, és felváltva kántorizálnak az istentiszteleteken. Nánai Sándorné és Kiss Kálmánné sokat segítettek ezzel a gyülekezetnek.

Barcza Béla lelkészsége alatt a gyülekezet pénztára, annak ellenére, hogy Asbóth László felé folyamatosan törlesztettük az elmaradt fizetés részleteit, meglepően gyarapodott. A fiatalok is kezdték komolyabban venni gyülekezetüket, már egy-egy munkára is be lehetett vonni őket.

1969-ben az orgonát villanymotorral látták el, majd 1972-ben a harangok villamosítása is megtörtént. A további anyagi gyarapodás következtében 1979-ben bevezették a vizet a parókiára.

Barcza Bélát a gyülekezeti tagok családtagként szerették, de mégsem maradt tovább 18 évnél a gyülekezetben, bár ő is nagyon megkedvelte a tési embereket.