Pohánka Ödön (1926-1949)

A Sámsonházáról érkezett új lelkészt Takáts Elek esperes iktatta hivatalába 1926. november 21-én. Nagy lendülettel látott neki az építkezésnek. 1928. augusztusában megindult a régi iskola elbontása. Az alapanyagot eladták, s az árát is az új épület költségeihez tették. Két új harangot is rendeltek sopronból. Az iskola és a harangok szentelési ünnepe 1929. október 6-án volt.

Most néhány szó a gyülekezeti oktatás és más alkalmak rendjéről:

A fél 8ra összegyülekezett kisdiákok a tanító vezetésével a templomba mentek reggeli áhítatra. A kezdőéneket igeolvasás és rövid igemagyarázat követte. Az alkalom végeztével a tanulók visszamentek az iskolába, és Luther reggeli imádságának elmondása után megkezdődött az oktatás. 8-10 óráig folyamatosan tanultak, ekkor volt az első nagy szünet. A második tanulási idő délig tartott, melyet egy órás ebédszünet követett. 13 órától 16-ig ismét tanulási szakasz következett egy rövid szünettel. Hittanóra heti 2 alkalommal volt, az ismétlőiskolásoknak (12 év felett) heti egyszer. A napi tanulást a következő imádsággal zárták a gyerekek:

„Hála Neked, Urunk, Kitől erőt vettünk,

Hogy a tanulásban előre mehettünk.

Oltsd mélyen a jót a szívünkbe, Istenünk,

Mert amit tanultunk, drágább, mint mindenünk.” Ámen

A 6. osztály végén minden tárgyból vizsgáztak a tanulók a gyülekezet előtt.

A már megkonfirmáltak számára heti egyszer bibliaóra óra volt. A fiatal lányok részére Pohánkáné kézimunka-szakkört vezetett. Téli estéken több színdarabot is megtanultak a lelkész vezetésével. Ezeknek az előadásoknak akkora sikere volt, hogy 2-3 alkalommal is előadták a gyülekezetben, de mindegyik alkalommal volt, akinek már nem jutott ülőhely. Ezen felbuzdulva a szomszédos településeken is előadták. Az előadásokból befolyt összeget az új templomablakok megvásárlására fordították.

Ádventben és böjtben heti kétszer reggeli istentiszteletet tartottak, ádventben pedig szerda esténként bibliaórára gyülekeztek a hívek. Vasárnap esténként az iskolában tartottak „vallásos estéket”, ahol az igehirdetéseken kívül néhány tanuló verset mondott, vagy történetet olvasott fel.

Időközben halaszthatatlanná vált a parókia újjáépítése. Pohánka Ödön felajánlotta, hogy az építés költségeit ő és családja megelőlegezi a gyülekezet számára kamatmentes kölcsönként. Így 1934-ben tető alá vehették a parókia új részét. A hátsó részt, ahol főként gazdasági épületeket találunk, érintetlenül hagyták, s így áll az a mai napig is, a XIX. sz. hangulatát idézve. 1935-ben a toronycsúcsot bádogozták újra.

1936. augusztus 23-án Ormosi Alfréd tanító fiának, Zoltánnak adta át a stafétabotot a tanításban. 1936-ban a templomudvaron létrehozták a „Hősök kertjét”, melyben 8-8 rózsafát ültettek el, mindegyiken kis porcelántábla hirdette az I. világháborúban meghalt evangélikus hősi halottak neveit.

1940. március 8-án meghalt Ormosi Alfréd, szülővárosában, Szarvason temették el. A tanítás feladatát gyermekei felváltva látták el a gyülekezetben.

A II. világháborúban templomunk és épületeink alig rongálódtak. A templom tetőzetét gépfegyverrel verették le, az ablakok pedig légnyomás következtében törtek ki. Az irattárhoz idegen katonák nem nyúltak. Légiriadó esetén a parókia tágas pincéje is menedékül szolgált.

A világháborúk, a kivándorlások jelentősen csökkentették a gyülekezeti tagok létszámát. A létszámcsökkenés maga után vonta, hogy a lelkésznek, tanítónak járó javak is csökkentek. Pohánka Ödön április 28-án bejelentette, hogy eleget tesz szülőfaluja, Csővár invitálásának, és elfogadja az ottani lelkészi állást.

Az iskolában annyira lecsökkent a gyereklétszám, hogy minden tési gyerek egy épületben tanult felekezetre való tekintet nélkül. 1949. július 18-ától Ormosi Zoltán már állami tanítóként dolgozott, de megmaradt emellett gyülekezeti kántornak is.