Falutörténet

Tés a Bakony egyik legmagasabban fekvő települése. Tengerszint feletti magassága 465 m. A falu a Bakony keleti részén található, mintegy 950 lakost számláló község. A karsztosodás miatt számos barlang és forrás található a Tési-fennsíkon.

Ezt az erdőktől övezett fennsíkot már az őskor és az ókor embere is megszerette. Bár régészeti kutatásokat nem végeztek, a talált leletek (kőbalta, kőcsákány) arra engednek következtetni, hogy vidékünk lakott volt már az őskorban is. A későbbi tési és kistési leletek pedig azt bizonyítják, hogy ezen a helyen egy nagyobb római település létezett. Ez annál inkább hihető, mivel a Dunántúl közepén Pécsről Győrbe vezető római út Bántát-Kistést-Nánát érintve vezetett át a Bakony rengetegén. Később honfoglaló őseink sem kerülték el ezt a vidéket. Árpádnak és a nép egy részének a Bakony erdeje lett fő letelepedési helye. Tés tehát több, mint 1000 éve folyamatosan lakott település. Az Árpád-házi királyok a bakonyi erdőt, mint külön erdőispánságot kormányozták. Erről az időről Szeghalmy Gyula a következőket írja:
„ Századokkal ezelőtt, mikor Várpalotától Pápáig, Sümegtől Bodajkig egyetlen rengetegből állott a Bakony, ennek a rengetegnek a közepén I. István király 1037-ben bencés apátságot alapított.” Ez a bakonybéli apátság volt, s ezzel összefüggésben kerül először szóba Tés neve, mint az apátság egyik birtoka. Payr Sándor ezt írja: „Tés a középkorban a bakonybéli bencés apátság birtoka volt. Már 1276-ban volt temploma, Gergely nevű papja, s Gede és Máté nevű klerikusai.”

Tés község első helyét illetően még ma is folyik a vita. A Bakonyi Múzeum adattárában található írások szerint a település első helye a kistési forrás környéke volt. Más említés szerint a község belterülete már a középkorban a falu mai helyén feküdt. A török hódoltság idején a falu lakossága csökkent, majd 1687. után, miután Palota is felszabadult a török uralom alól, újra kezdett visszatérni az élet településünkre. Ennek a pozitív fejlődésnek némiképp ismét gátat szabott az 1703-ban kitört Rákóczi szabadságharc. 1785-ben 146 lakásban 984 fő lakott. 1794-ben új telepesek jöttek, akik a Milassin Miklós püspökről elnevezett Miklós utcát népesítették be. 33 családdal bővült ekkor a falu lakossága. A Perébe vezető út mellet épült 1780-1790-ig a Pere utca, ahova 18 magyar protestáns család települt be.

Az elkövetkező időkben Tés élte a csendes bakonyi falvak életét. Ezt a nyugalmat először az I. világháború fegyverropogása zavarta meg. Községünk lakosságából mintegy 160-180 főt vonultattak be. Közülük körülbelül ötvenen vesztették életüket a harcmezőn. A béke első időszakában szinte minden családból volt kivándorló. Az itthonmaradottak kisebb föld- és erdőterületet kaptak gazdálkodásra. Az 1940-ben bevezetett jegyrendszer következtében gyakran nem került mindennap kenyér az asztalra. A szenvedések folytatódtak. Az 1942. április 11-én frontra szállt második magyar hadtest soraiban ott meneteltek a tési katonák is. Az 1945. március 20-21-i támadásban több orosz és német katona mellett 47 tési lakos vesztette életét. A háború után mélyről indult a falu mezőgazdasága, de április elején mégis megindult a földeken a munka, s 1960-ig a tésiek döntő többsége a mezőgazdaságból élt meg.

Az 1954-2001-ig terjedő időszakban sokat fejlődött a falu:

• megindult a polgári autóbusz-közlekedés

• 1960-ban 54 lakótelket alakítottak ki a mai Kossuth utcában

• Megnyílt a Községi Könyvtár

• A volt püspöki nyaralóban 8 tantermes iskola létesült

• 1963-ban felépült a Művelődési Otthon

• Megépült a vezetékes ivóvíz

• 1974-ben újabb 20 lakótelket létesítettek

• 1975-ben átadták az új 50 férőhelyes óvodát

• 1980-ra már a falu minden utcája aszfaltozott

• 1983-1985 között felépült az új Általános Iskola

• 1994-ben a már meglévő néhány tagú telefonhálózat 70 új előfizetővel bővült

• 1995-ben a Kábel TV 5 új csatornát kötött be

• 1997-ben szennyvízcsatorna-hálózat épült

• 2001-ben a vezetékes gáz is kiépült

A több, mint 40 évnyi látványos fejlődés örömei után nagy szomorúságunk, hogy falunkban a születések száma drasztikusan lecsökkent, és Tés is az elöregedő falvak sorába lépett. A Szentsei György Általános Iskola 2006. június 15-én végleg bezárta kapuit. A tési gyerekek a szomszédos települések (Várpalota, Jásd) iskoláiban tanulnak. Az iskola épülete jelenleg kihasználatlan. Az üresen álló, eladásra várakozó házakat többnyire idős emberek vásárolják meg. Azok a fiatal, gyermekes családok, akik itt építettek, itt maradtak a faluban, vallják, hogy semmi jelentősége sincs annak, hogy valaki 15 km-rel (Várpalota) közelebb lakik iskolájához, munkahelyéhez. A buszközlekedés megoldott, adjuk meg hát gyermekeinknek, s nem utolsó sorban magunknak azt a lehetőséget, hogy nyugodt, csendes, családias légkörben élhessünk. Egy olyan településen, ahol az együtt élő emberek nem viselkednek személytelenül, hanem van egy-egy jó szavuk a másikhoz, közösek az ünnepeik, a terveik, az örömeik.